PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
-lakásos,- egy szemtanú szerint a pasa, mint a porta képviselője, a szultán levelének átadása után kaftánokat adott mind I. Rákóczi Györgynek, mind az ifjú fejedelemnek, az utóbbinak azonfelül «fejében tévén császár küldött szkófiás süvegét is». 2 3 Bethlen Farkas, aki 1678-ban több erdélyi főúrral Konstantinápolyban járt követségben, elégedetlen volt a nagyvezér részéről való barátságtalan fogadtatással: «... se szék alánk, se kaftány nem adaték» — panaszolja haza írt levelében. 2 4 Világosan látjuk ebből, menynyire bevett szokás volt a kaftánnal való megajándékozás, vagy ahogy ezt az aktust a magyar urak a hódotlság idején nevezték: a «felkaftányozás». Báthory István Szelim szultántól kap egy alkalommal díszruhákat, ugyanakkor pedig kíséretéből 25 személynek ajándékoztattak kaftánok. 2 5 Thököly, mint tudjuk, a maga udvartartásában is hódolt a török szokásoknak, főleg a törökökkel való érintkezésben igyekezett hozzájuk idomulni. «Én is portai tolmácsomat Hasszán agát — írja — szállásomra jövin, egy magam mentéjével felkaftány óztam mintegy confirmálván ez tovább való portai tolmácsosságban». 2 6 Ez az adat világosan bizonyítja, — ami különben sem lenne kétséges, — hogy a kaftánnal való megajándékozás több volt formalitásnál vagv udvariasságnál: szimbolikus aktus volt. Ősidőktől fogva a védelembe fogadást, a patronátusnak valakire való kiterjesztését felső ruhába, nevezetesen kabátba való betakarással, beöltöztetéssel fejezték ki képletesen. Egy régi leírás szerint, ha külföldi követ audenciára megy a vezérhez, Konstantinápolyban, a ceremónia végén «kaftánok osztogattatnak a' Követnek s nevezetesebb kísérőinek, mellyek selyem materiaból vágynák és nagy tisztesség jeleinek tartatnak». 2 7 Annak jellemzésére, hogy egyetlen főúr is hányszor kapott kaftánt ajándékba, elég I. Apafi Mihály naplójára hivatkozni, ahol többször esik szó szultáni ajándékként kapott kaftánokról. 2 8 Már féligmeddig a néphit köréhe tartozik, — s éppen ezért jellemző — a kecskeméti török kaftán eredetére vonatkozó történet, amely a város 1668/69. évi jegyzőkönyvében van megörökítve. Ezen feljegyzés szerint a kecskeméti polgárok 1596-ban a szultánnak juttatott busás ajándék fejében tőle egy vont arany köntöst kaptak, mely őket minden, 2 3 Szilágyi S.: Rajzok és tanulmányok, I. 238— 244. 1. után közli Lukinich I. A bethleni gróf Bethlen család története. Bp. 1927. 86. 1. jyj. o. 347. 1. 2 5 Szalay László: Erdély és a porta, 1567—1578. Pest>ÍS62. — 20. 1. 2 6 Mon. Hung. Hist. Scriplores, II.—XV. k. — 661. 1. : | 9] 2 7 Decsy Sámuel: Osmanografia. II. kiad. Bécs, 1789^ rész, 186—187. 1. (g 2 3 Tóth Ernő: I. és II. Apafi Mihály naplója. Erdélyi Múz. 17. k. 91, 145, 220, 279. lap.' török részről fenyegető bántalmazás elieri megóvni volt hivatott. «. . . . az okáért mihejen valami Török sereget láttak, az Biró az köntöst rávevén, elejekbe ment, kit látván az Törökök lovokrol leugorván, az köntöst megcsókolták ...» mondja a feljegvzés. 2 9 Kaftánajándékozásról szóló nagyszámú adataink további felsorolását mellőzve, néhány díszruha-ajándékozást említünk még meg. Ha nincs is kifejezetten megmondva, hogy kaftánról van szó, mégis kétségtelennek látszik, hogy kabátszerű felsőruhák lehettek pl. azok, is, amelyeket 1605-ben Bocskay Istvánnak ajándékoz I. Ahmed szultán győzelme örömére. 3 0 Uluman bég 1566-ban egyéb drágaságok közt arannyal áttört, (talán átszőtt, brokátból való?) ruhát küld Martinuzzinak, Báthory Istvánnak pedig egy alkalommal a szultán követe, ura nevében, drága aranyos ruhákat ad át. 3 1 De nemcsak Erdélyben, s nemcsak a fejedelmi udvarban játszik szerepet a díszes török ruha. Kedvelt volt az, úgy látszik, a Dunán túl is, még pedig a bécsi udvarhoz közelálló főrangú családoknál is. «Batthyány Ferenczről tudjuk — írja Takáts Sándor, 32 hogy feleségével együtt több törökkel tartolt barátságot és tőlük mindent megszerzett, amire udvarának szüksége volt. Pl. Merni iszpáia 1611-ben 300 Irt. értékű ruhaneműt küld neki». Milyen volt ez a török kaftán? A ránk maradt eredeti darabokból és számos képes ábrázolásból erre a kérdésre könnyen megfelelhetünk. A kaftán ráncolallan, simán eső, hosszú kabát, mely csípőig testhezálló, onnan bokáig pedig bővül. Ujjai nincsenek vállba szabva, hanem ugyanabból a darabból szabottak, mint a kabát törzse. A hónaljban rendszerint összevarratlanul hagynak egy rést az ujjak alsóvarrásából, s ezen dugják ki a karokat, miáltal az ujjak oldalt üresen csüngnek alá. Elől középen végig nyitott, nyaktól lefelé a mellen zsinórból való hurkokkal és gombokkal kapcsolható össze. Báthory István erdélyi fejedelem is ilyen kaftánban ábrázoltatott, — úgy látszik, hogy ez rendes viselete lehetett, mert mint Lengyelország királyát is így látjuk lefestve. Azt, iiogy ez a kabátféle akkoriban a törökség rendes ruhadarabja volt, egykori ábrázolással is bizonyíthatjuk: egy janicsár kapitányt ityen felöltőben rajzolt le 1580-ban Nicolai. 3 3 Érdekes, hogy I. Lipót király koronázási díszruhája is evvel teljesen egyező 2 9 Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. Kecskemét, 1861. II. k. 34—35. 1. 3 0 Karácson Imre: Török—magyar oklevéltár. 1533—17811. Bp. 1914. — 181. 1. 3 1 Bártfai Szabó László: Ghimcsi Eorgách Eerencz váradi püspök évkönyvei stb. (Művelődéstörténeti Ért. 11. sz.) Bpest, 1904. 162. 1. 3 2 i. m. 532—533. 1. 3 3 Le Navigationi et Viaggi, fatti nella Turchia, di Nicolo de' Nicolai, Venetia, 1580. — 83. 1.
