PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

EREDMÉNYEK

EREDMENYEK. Régi úri és népi fonalas munkáink tö­rökös rétegének megállapításával nemcsak arra óhajtottunk világot vetni.hogy miben­nük a török s mi a nyugati járulék, hanem arra is, hogy e hímzéseinkben mi a magyar szellem, a magyar kéz alkotása. A hódoltság alatt s az azt közvetlen kö­vető évtizedekben hozzánk került török hím­zések csak díszítményeik tárgykörét — a növényi ornamentikát — illetően egységesek, de stiláris egységet éppen az alakulástörté­nelükben rejlő okok miatt hiába keresnénk. A török hatásra létrejött magyar hímzések­ben — annak ellenére, hogy megtaláljuk bennük a nyomait a török hímzések sokfé­leségének — bizonyos tudatos válogatást, se­lejleződést, egy nagyon magabiztos ízlés­irány határozottságát véljük felfedezni. A török munkákból távolról sem vettünk át mindent, amivel azok forma, szín és kompo­zicionális megoldás vagy technikai kivitel tekintetében évszázadokon át elárasztottak. A tudatos kiválasztás bizonyítéka nemcsak az, hogy a török minták egyes tipusai ná­lunk nem hatoltak — bár az sem lehetetlen, hogy idők folyamán az ilyen magyar hím­zések elpusztultak —, hanem inkább az, hogy némely forma vagy színösszeállítás ország­szerte általánossá vált, élettartama évszámos példányokkal legalább két évszázadra iga­zolható, s magyar variáns-anyaga rendkívül gazdag. Más minták viszont egy-egy terüle­ten belül szerepelnek gyakorta. Törökös magyar hímzéseink tárgyi jel­lemzője a növényi ornamentika, az elrende­zést illetően a felületek egyes meghatározott részeinek foltokban való díszítése, a színek­nek bizonyos rendszer szerinti váltakoztatá­sa s egyes törökös öltésmódoknak a kis­ázsiai hímzésekkel azonos alkalmazási módja. A török földről hozzánk került hím­zeit virágok itt fokozatosan elvesztik kissé merev, s absztrakl-dekorativ célzatú meg­mintázásukat. Mindinkább szabadabb, kö­tetlenebb formát kapnak, s azt mondhatjuk, hogy a török mintákat egy tőlük idegen, tisztára európai szellem hatja át, ami hol gyengébb, hol erőteljesebb elválloztatásokat 31 1 E szálszámolásos hímzések török öltésféléihez 1. Broderics Turques szövegközölti öltésábráit. tesz rajtuk. Mintha ugyanazok a minták, dí­szítmények a török hímzéseken egy-egy meg­adott típus mentől tökéletesebb megformá­lásában érnék el céljukat, míg evvel szem­ben nálunk néhány — ízlésirányunknak kon­geniális — adott forma mentül ötletesebb, változatosabb, s legfőként egyéni kialakítá­sa volna a cél. A török és magyar hímzések összehasonlításában tehát — azonos, vagy hasonló formákon keresztül — kétféle mű­vészi felfogásnak megnyilatkozását figyelhet­jük meg: az elvont, tisztára díszítő célzatú törekvést egyrészt, az egyén művészi képes­ségeinek érvényrejuttatását másrészt — de sohasem az adott keretek szétfeszítése, ha­nem azoknak élettel, egyéni érzésekkel és gondolatokkal való átitatása révén. A magyar hímzésre a török hímzések valamennyi komponense közül a formák voltak legerősebb és legmaradandóbb ha­tással. A minták elrendezésében ennél va­lamivel ritkábban, színezésben és techniká­ban pedig még kisebb mértékben állapítható meg a török befolyás. Számos példán igazoltuk a török min­táknak, formáknak nálunk nyugati elemek­kel való elkeveredését. De a török formák­nak ezen európaiasodását nálunk egyúttal a magyarrá válás határozott jellegei kísérik. A tőlünk nyugatra török hatásra létrejött hímzések éppoly idegenek a magyar mun­káktól, mint amennyire elülnek a mi hím­zéseinktől azok a kendők, amelyek török földön barokk és rokokó hatásokra keletkez­tek. A török formáknak európai felfogás­ban való alkalmazása és kivitelezése nálunk ment a későrenaissance túlhalmozolt, nehéz­kes ornamentikájától, s hiányzik benne mind a barokk tobzódó mozgalmassága, mind a rokokó cikornyás bája, vibrálása. Evvel szemben átvittük a török formákra a lendü­letes vonalvezetést, a fény és színhatások játékát, a részletek sokféle, ötletes kidolgo­zási módját. A török hímzésen minden dí­szítmény egyforma értékű és jelentőségű, nálunk a hangsúlyosabb és jelentéktelenebb formák, részlelek váltakozása a fontos. A keleti díszítményeknek szabadabb, egyé­nibb, közvetlenebb megformálása, s nyugat­európai szellemben, de az ottaninál kimér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom