PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

EREDMÉNYEK

EREDMENYEK. Régi úri és népi fonalas munkáink törökös rétegének megállapításával nemcsak arra óhajtottunk világot vetni.hogy mibennük a török s mi a nyugati járulék, hanem arra is, hogy e hímzéseinkben mi a magyar szellem, a magyar kéz alkotása. A hódoltság alatt s az azt közvetlen követő évtizedekben hozzánk került török hímzések csak díszítményeik tárgykörét — a növényi ornamentikát — illetően egységesek, de stiláris egységet éppen az alakulástörténelükben rejlő okok miatt hiába keresnénk. A török hatásra létrejött magyar hímzésekben — annak ellenére, hogy megtaláljuk bennük a nyomait a török hímzések sokféleségének — bizonyos tudatos válogatást, selejleződést, egy nagyon magabiztos ízlésirány határozottságát véljük felfedezni. A török munkákból távolról sem vettünk át mindent, amivel azok forma, szín és kompozicionális megoldás vagy technikai kivitel tekintetében évszázadokon át elárasztottak. A tudatos kiválasztás bizonyítéka nemcsak az, hogy a török minták egyes tipusai nálunk nem hatoltak — bár az sem lehetetlen, hogy idők folyamán az ilyen magyar hímzések elpusztultak —, hanem inkább az, hogy némely forma vagy színösszeállítás országszerte általánossá vált, élettartama évszámos példányokkal legalább két évszázadra igazolható, s magyar variáns-anyaga rendkívül gazdag. Más minták viszont egy-egy területen belül szerepelnek gyakorta. Törökös magyar hímzéseink tárgyi jellemzője a növényi ornamentika, az elrendezést illetően a felületek egyes meghatározott részeinek foltokban való díszítése, a színeknek bizonyos rendszer szerinti váltakoztatása s egyes törökös öltésmódoknak a kisázsiai hímzésekkel azonos alkalmazási módja. A török földről hozzánk került hímzeit virágok itt fokozatosan elvesztik kissé merev, s absztrakl-dekorativ célzatú megmintázásukat. Mindinkább szabadabb, kötetlenebb formát kapnak, s azt mondhatjuk, hogy a török mintákat egy tőlük idegen, tisztára európai szellem hatja át, ami hol gyengébb, hol erőteljesebb elválloztatásokat 31

1 E szálszámolásos hímzések török öltésféléihez 1. Broderics Turques szövegközölti öltésábráit. tesz rajtuk. Mintha ugyanazok a minták, díszítmények a török hímzéseken egy-egy megadott típus mentől tökéletesebb megformálásában érnék el céljukat, míg evvel szemben nálunk néhány — ízlésirányunknak kongeniális — adott forma mentül ötletesebb, változatosabb, s legfőként egyéni kialakítása volna a cél. A török és magyar hímzések összehasonlításában tehát — azonos, vagy hasonló formákon keresztül — kétféle művészi felfogásnak megnyilatkozását figyelhetjük meg: az elvont, tisztára díszítő célzatú törekvést egyrészt, az egyén művészi képességeinek érvényrejuttatását másrészt — de sohasem az adott keretek szétfeszítése, hanem azoknak élettel, egyéni érzésekkel és gondolatokkal való átitatása révén. A magyar hímzésre a török hímzések valamennyi komponense közül a formák voltak legerősebb és legmaradandóbb hatással. A minták elrendezésében ennél valamivel ritkábban, színezésben és technikában pedig még kisebb mértékben állapítható meg a török befolyás. Számos példán igazoltuk a török mintáknak, formáknak nálunk nyugati elemekkel való elkeveredését. De a török formáknak ezen európaiasodását nálunk egyúttal a magyarrá válás határozott jellegei kísérik. A tőlünk nyugatra török hatásra létrejött hímzések éppoly idegenek a magyar munkáktól, mint amennyire elülnek a mi hímzéseinktől azok a kendők, amelyek török földön barokk és rokokó hatásokra keletkeztek. A török formáknak európai felfogásban való alkalmazása és kivitelezése nálunk ment a későrenaissance túlhalmozolt, nehézkes ornamentikájától, s hiányzik benne mind a barokk tobzódó mozgalmassága, mind a rokokó cikornyás bája, vibrálása. Evvel szemben átvittük a török formákra a lendületes vonalvezetést, a fény és színhatások játékát, a részletek sokféle, ötletes kidolgozási módját. A török hímzésen minden díszítmény egyforma értékű és jelentőségű, nálunk a hangsúlyosabb és jelentéktelenebb formák, részlelek váltakozása a fontos. A keleti díszítményeknek szabadabb, egyénibb, közvetlenebb megformálása, s nyugateurópai szellemben, de az ottaninál kimér-