PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
LEÍRÓ RÉSZ
- 52 hímzésmintát (fémlapokkal és igazgyöngyökkel kivarrva), amely a szultáni fogadóterem drapéiái közül való s a felirat szerint jellemző XVI. sz.-i török munka. Egy a brusszai bársonyokhoz mintában is, elrendezésben is teljesen hasonló hímzés maradt reánk a késmárki evangélikus templom textilféléi közölt. 28 1 Ez nyilvánvalóan török munka, s számunkra éppen azért fontos, mert bizonyítja, hogy íves minták régi török hímzéseken is kerültek hozzánk. A magyar hímzés ezt az ívsoros mintát igen eredeti és ötletes módon használta fel, illetve alkalmazta. Kedvelt volt a női szoknyák alját több «renddel» ívsorokkal hímezni. Ilyen hímzéscsíkok díszítik azt a kék bársonyszoknyát (135. á.), amely valószínűleg Bethlen Gábor fejedelem feleségéé,/Brandenburgi Katalinéyyolt. A ruha alját egymásfelett 8 sorban veszi körül ez az íves minta. 28 2 Az u. n. Skutari-bárson^mk szegélycsíkján is mindig egyetlen virág, s olt is gyakran szekfű tölti ki az ívet. Nálunk gyakran váltakozva kétféle virágot helyeznek az ívekbe (133,, 135. á.). Az ívek körüli apró ívek szintén előfordulnak a török hímzéseken. Viszont az ívek közé ékelt egyes virágok alkalmazásával, mint ahogy ezt a 135. és 137. á.-n (s ahogy kezdeteit a 134. á.-n) látjuk, nemcsak a magyar munkákon találkozunk. Egy a mult században készült török hímzésen is megtaláljuk. 28 3 A 134. á. mintájának díszílményrészletei (maguk az elemek) török eredetűek, de annyi barokkos lendülettel, cifrázatlal és hajlattal, hogy eredeti jellegükből teljesen kivetkőztek. Érdekes az íveket körülvevő kehetyvirág-sor, amelynek hasonmását a 133. á.-n is megtaláljuk. Itt az ívek váltakozó mintájúak mind a belső térkitöltés, mind az ívek szegélyezése tekintetében. Különösen törökös benne az ívek alsó karéja az egyoldalt fogazott levéllel. A két sarokminta legjobban szemlélteti azt az elváltoztatást, amelyen ez a minta mag3 rar földön átment. Az egész minta szelleme, kivitele, elgondolása annyira magyar s részben nyugati, hogyha nem ismernők a formák keleti mintaképeit, nem mondhatnók török hatás alatt állónak. Ez a művészi szempontból rendkívül becses, régi erdélyi hímzésállományunkra jellemző darab, egy párnalapot díszít, mely állítólag Bethlen Kata tulajdona volt s így a XVII. sz. 90-es éveiben készült volna. 28 4 28 1 Schürer—Wiese: Deutsche Kunst in der Zips. Brünn, 1938.—478. á. — Különös, hogy szerzők e jellemzően török emléket is a német kultúra emlékei közé sorolják! 28 2 Az Iparművészeti Múzeum egy ehhez hasonló, zöld ripszselyemre dolgozott ivsoros hímzésdarabot őriz, amelynek eredeli rendeltetése ismeretlen. 28 3 A Keleti Akadémiának a A Néprajzi Múzeumban letétként őrzött gyűjteményében 2871. sz. a. 28 4 Teljesen azonos hímzésű s valószínűleg a hozzávaló lepedőszélről való csíkok a Wolfner-gyűjteményben vannak. Egyik «legtörökösebb» íves mintánk a 136. á.-n bemutatott munka: íveinek alakja, a mohamedán művészetben 0I37 sokat alkalmazott forma. A kehelyvirágok merevsége is bizonyos mértékben lörök hatásnak tulajdonítható. A 137. á. mintája már sok magyar és barokk elemmel keverve mutatja a török íveket. A magyar hímző művészi készségére különösen jellemző, hog3 7 az ilyen eg3 7beolvasztást mennyire zökkenő nélkül, eg3 rséges stiláris felfogás jeg3 rében vitte véghez. Még érdekesebb ityen szempontból a mihályfalvi ref. egyház egyik terítője (139. jíbraJ, amelyen a szegélyező ívek török "hatást, de a középrészben szökdécselő állatalakok viszont nyugati befolyást árulnak el. 28 5 Különös, hogy az ívsor alatt még egy kisebb és ellentétes irányban fekvő ívsor képez szegélyt. Nehezen érthető az a kompozicióbeli fogyatkozás, hogy a minta a saroknál hirle'en félbeszakad, azért, hogy az anorganikusan odaillesztett virágdíszítménynek hely juthasson. A 138. á. az ívsoros mintának eg3 r népi változatát mutatja az «elnépiesedés» jellemző vonásaival: a díszítmény szinte szétesni látszik, a részletek elvesznek, a formák csak jelezve vannak a körvonalakkal, a szegélyező kisebb ívsorok viszont valami kedves, könnyed, naiv bájt adnak az egész mintának. Bizonyára nem véletlen, hogy ez az ívsoros mintjáú népi hímzés a Székelyföldről került elő, arról a területről, ahol megtaláljuk csaknem valamennyi régi úri hímzésfajtánk népivé alakult változatát. 28 6 Különösen jellemző ez azért, mert ívsoros mintáink közül azok, amelyeknek lelőhelyét bizonyosan tudjuk, Erdélyből kerüllek elő, eg3 retlenegy kivételével. Ez a 165. á.-n bemutatott hímzés, mety erősen elnépiesedelt, egyben azonban a török díszítményekhez is közelálló. Lehet, hogy balkáni átvétel. A díszítményvándorlásnak érdekes példáját látjuk a XXXIX. t.-n. A 143. á.-n egy — valamikor magyar tulajdonba került, — XVI. sz.-i török aranybrokát n3 7eregtakarónak részletét látjuk, 28 7 a 144. á.-n pedig egy régi magyar hímzett párnavégen i^anazokat a díszítményeket. Bizonyos tehát, hogy a magyar hímzésnek valamely hozzánk került török munka szolgálhatott mintaképül: Hogy ez szövelféle vagy hímzés volt-e, ma már aligha állapítható meg; — nem hagyhatjuk 28 5 Jellemző, hogy ugyanennek az egyháznak birtokában még egy másik ívsoros mintájú terítő is van, de ennek középmezője üresen hagyott, s az ívek mintája is eltérő ettől. (Fényképe az Erd. Ref. Egyházkerület gyüj teményében.) 28 6 Huszka négy igen szép és megmagyarosodott ívsoros mintát közöl Székelyudvarhelyről, a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, valamint a mikházi és csiksomlyói zárdák felszereléséből. Magyar díszítő styl. I. rész, Budapest, 1885. — XLI. t. 11., 12. és 13. á., XLII. t. 1. á. — Ívsoros szélű terítőt, ugvancsak Erdélyből, 1681-es évszámút, Malonyay közöl: i. m. I. 74. 1. 28 7 A Magyar Történeti Múzeum gyűjteményében.
