PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
LEÍRÓ RÉSZ
— 38 — zeit. Hasonló színszegénységről más török hímzés is tanúskodik néha, 24 1 de ezt mindenképpen degenerációs jelenségnek kell tekintenünk. A török hímzéseknek nálunk való nagy kedveltségére jellemző, hogy egyazon református egyház néha több eredeti török hímzést is bír, így pl. a 23. és 27. á. hímzése ma is a sövényfalvi templomban, a 24. és 26. á.-é pedig a hosdátiban van. A 22. és 23. á. díszítménybeli hasonlóságuk mellett technikailag különböznek: a 22. á. mintája kizárólag szálszámolással készült, míg a 23. á. mintáján a felülelkilöllések már nem az alap szálaihoz kötöttek. A 22., 23. és 27. á. kendői a törökök jellemző szádájára dolgozottak. Pesgir egyik oldalát látjuk a 32. á.-n is. Ez a minta, a közös tőből fakadó, minden száron más-más virágot termő szár is török jellegzetesség, s F. Röck véleménye szerint a perzsa « Baum Allsamen» (minden magvat termő fa) szimbolikus díszítményre vezethető vissza. Anélkül, hogy ehelyütt a török díszítmények eredetkérdését boncolgatni óhajtanánk, csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy talán inkább virágcsokorra kellene gondolnunk. E virágok közül csupán a szembenézetből ábrázolt szekfüt s — a három kis oldalsó virágban — a török kerámia és textil másik kedvelt virágját, a jácintot ismerjük fel. A szívidom, melyéből az egész minta mintegy kinőni látszik, régi magyar hímzéseinken is g3 rakran szerepel ilyen alkalmazásban. A 30. á. mintája is kettesével tölti be egy pesgir oldalát, s egykor a lürei ref. templom Urasztalát terítették le vele. 21 5 Díszítménye első rápillantásra elárulja a török eredetet: az egyoldali hajló szár itt fogazottszélű levél belsejét tölti ki, a hajlatában helyetfoglaló nagy levél viszont virágot zár magába. A törökös kompozíciónak, s a jellemzően törökös díszílményeknek szép találkozása! Ugyanígy a török hímzés iskolapéldája a színezés is: a képen feketét mulató bolusvörös részek époly jellemzők, mint a nagy levél belsejét kitöltő fehér selyemhímzés, inel3 ret — európai szokástól eltérően — gyakran alkalmaznak felülelkitöltésre fehér vásznon, az egyébként sokszínű selyemhímzéseken. Ugyancsak pesgir szélét díszíti — anak minden oldalán háromszor ismétlődve — a 76. á. mintája is. Minden részlete jellemzően török: az egymást metsző szárak ismert vonala, a nagyobb levelek belsejébe helyezett kisebb növényi díszítőelemek, a sötéttel körvonalazott levelek és virágok, s az utóbbiak mögül kinövő, apró, hegyes levélvégek, valamint a törökös laposöltés-technika. Sok stílusbeli rokonságot mutat evvel a mintával annak a török hímzéscsíknak a mustrája, amelyet szétszabdalva, az ördöngősfüzesi ref. temp24 6 Jelenleg Holló Valéria gyűjteményében. lom vászonterítőjén alkalmaztak (42. és 43. á.). A török hímzés mintájának ilyen önkényes szétszabdalással való megbontása, úgylátszik, elég gyakori lehetett, mert ennek az eljárásnak egy másik példáját a székelyszáldobosi ref. egyház egyik térítőjén is látjuk (44., 45. á.). Jellemző ez arra, hogy eredeli török munkákat nálunk szívesen alkalmazlak nyugati stílusu munkákkal elkeverve, mitsem törődve a kétféle munka igen különböző stiláris jellegeivel Itt pl. vetélt csipke közé ékelték a török hímzés részleteit. E hímzés török jellegzetességei — hogy csak a legszembetűnőbbekre mutassunk rá — a nagy levelek alakja és felülelkilöltése, a virágok bolusvörös színe és világossszínű körvonala, a virágszirmok színeinek váltakoztatása. Ezt a színváltakozást a 77. á. különös alakú virágain is megfigyelhetjük. A négyszegletes török kendők csoportjába tartozik még a 67. á.-n bemulatott kendő, valamint a pókai ref. templom térítőjének a 39. á.-n látható középrésze. Négyszegletes török kendőknek ityen azonos, szórt virágmintával való felülkilöllése — mintamilyen az utóbbi kendő — napjainkig szokásos. A középrész elhatárolásának módja is jellemzően török. Egy elrendezésben nag3 ron hasonló régi török terítő nemrégiben a szendrői ref. egyház felszereléséből került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. A 33. á. ismeretlen rendeltetésű hímzéscsík, amelynek törökös jellegét határozottan kínai elemek tarkítják. Az ismétlődő, illetve a térben bizonyos szabál3 Tossággal elhelyezett díszítmények között felhőszalag-mintát látunk, amely hasonló modorban szerepel XVII. sz.-i oszmántörök falicsempék mintázatában is, ahová kínai emlékek, utánérzések nyomán került. 24 6 A 28. á. mintája igen hasonló e hímzés együk díszítményéhez, s különös véletlen, hogy mindkét, stílusban egymáshoz annyira hasonló, s a többitől meglehetősen különváló darab a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében van. A 31. á. köny ny red, s feltűnően naturális mintájáról már fennebb szólottunk. A 29. á. mintája rokon a 30. á. díszítményével. mert ez sem egyéb, mint oldalthajló, nagy, fogazottszélű levél, belsejében virágággal, hajlalában egyetlen nagy levéllel. A hosszú levél itt csaknem teljes körré zárul, a belsejében lévő virágág szára pedig az évek folyamán kihullott. A középső levél belső felülete nincs teljesen kitöltve, csak a karéjában helyeztek el — ugyancsak a török kerámiából ismert modorban — foltokat. A középen itt is egy nagyobb virág (vagy levél?) foglal helyet. E minta mellett (az ábra jobbsarkában) egy régi török brokátokban szereplő díszítményt látunk, amely ugyancsak növényi eredetű, de elstilizált forma lehet. Az eddig tárgyaltaktól eltérő e minta térbeli elrendezése: négyszegletes te246 Raymund. i. m. 34. t.
