PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
— 25 — kérlek, hogv t ül em vedd jó néven». 10 5 Draskovich János gróf pedig 1690-ben írja a kanizsai blokádot intéző Batthyány Ádámnak: «Hallom, hogy Kanizsáról szöktön szöknek ki a bulyák. Azért kérem kegyelmedet, hogy két jó varró báliját, kik is nem igen vének, hanem ifjak volnának, az atyámfia számára szerezne». 16 6 Ügy látszik, nemcsak a nemesi osztály hölgyei körében voltak kedveltek a bulyák készítette varrások, hanem kevésbbé rangos asszonyok is megállították a török himzésfélét. Áz egri kapitány felesége részére például — amikor török bulvákat kívánt — az egri vitézek NagySzeged és Csongrád közt fogtak néhányat. Ezekről a bulyákról írja Músztafa basa 1572-ben, hogy most is az egri kapitány felesége mellett vannak. 16 7 Látjuk tehát, hogy több, mint egy évszázadon keresztül szokásban volt a török rabnőknek hímzőkként való alkalmazása a magyar háztartásokban. Ha elgondoljuk, hogy mennyi munka kerülhetett ki ezen idő alatt kezeik közül, keveselnünk kell azt, ami napjainkig ebből megmaradt. A varró bulyák nemcsak mint foglyok kerültek el magyar házakhoz, hanem gyakori eset volt az is, hogy őket — egyéb harci zsákmánnyal egyetemben — az ú. n. kótya* velyéken adták-vették. Tudjuk például, hogy az 1611-ben tartott igalyi kótyavetyéli egész csapat lörök bulya került eladásra, s még az árukról is szólnak a feljegyzések: egy Száli nevű bulya 81 talléron, Haczina bulya pedig 17 talléron kelt el. 16 8 Hogy a bulyákat valóban himzéskészítés céljából vásárolták a kótyavetyéli s hogy áruk is varrni tudásukhoz igazodott, azt özv. Zokolyné Thelegdy Katának egy 1600-ban húgához Rákóczy Zsigmondnéhoz intézett leveléből következtethetjük. «. . . kerem kegdet mynth zerelmes azzonyomat Eochemet —• írja — hogj kegmed engem se feleichen el hanem külgjön kegmed walarni varró Török azzont mert mind ezen helleges alapattal el küldtem volt Zokoly Albert uramath Kaloban az koltyavettjere, I)e többet nem hozhatlot egj nagj Török leannal az is felötte draga, en magam soha meg nem attam volna erette. Varr azért, de hogj igen io volna, nem igen dichirhetem , 16 9 Igen valószínű, hogy a nagy számban s ily hosszú időn keresztül magyar földön himző lörök bulyák bizonyos mértékben elsajátították a magyar himzőmodort — különösen olyan avatott úrnő környezetében, mint amilyen a fennebb említett Bánffyné Országli Magdolna is volt — s hogy a magyar használatra általuk készített török varrások már némi hazai ízt-zamatot, magyar jellegzetességet kaptak. A nálunk hímző bulyák nemcsak a lörök hímzések terjesztésében, hanem a török stílus magyarrá válásában is jelentős szerepet vihettek. A török állal oly nagy számban elhurcolt magyar nők közül is kerültek vissza többen, mert pl. egyedül a trencséni evangélikus egyház XVII. sz.-végi feljegyzései is több ilyen esetről szólnak. 17 0 Ilyen s hasonló okok játszhattak közre abban, hogy számos hímzésünkről nem tudjuk eldönteni, hogy vájjon török, avagy magyar munka-e. Török himzés templomi felszerelések közt. Egyházaink textilfelszerelésében bizonyára éppúgy, mint Európában bárhol, a középkortól fogva szerepeltek keleti eredetű, s nyilvánvalóan nem egyházi célra készült tárgyak. Ezúttal csupán azokkal óhajtunk foglalkozni, amelyek a hódoltság idején kerüllek hozzánk és stiláris jellegeik alapján feltehetőleg a törökség műveltségjavaiként jutottak ide. Kaftánszövetből nálunk, mint láttuk, nemcsak férfi- és női ruhák, hanem paplanok is készültek, mert minderre alkalmassá tette nemcsak gazdag mintázata, hanem fémfonállal átszőtt, élénk színekben pompázó, nehéz anyaga s talán még ez anyag mérete is. Művelődéstörténetileg igen érdekes a kaftánnak egy másik felhasználási 15 5 Takáls S.: Rajzok a török világból. Budapest. 1915. I. k. 292. 1. — Talán éppen e bulya munkái voltak azok, amelyek 1—2 évtizeddel később a Thurzóleányok fennebb emlílett kelengyéiben szerepelnek. 16 G U. o. 294. 1. * G 7 Takáls S.: A török hódoltság korából. 311. 1. módja: a katholikus egyház templomi készüleleiben való alkalmazása. Tudjuk, hogy Nyugateurópában már a középkorban sem idegenkedLek a pogánveredelű brokátoknak miseruhára való felhasználásától s hogv minálunk a hódoltság alatt kaftánt alakították át ezzé, arról a csikszenttamási róm. kath. parochia domus historiá-jának egy 1760-ban — s nyílván szájhagyományon alapuló — feljegyzése lesz tanúságot: 17 1 «Casula una cum manipulo (stóla eins altarita est) albi, flavi et viridi coloris, attrita ex Kaftan, quam olim Turcicí imperatores Dominis Transsilvanicis in Signum benevolentiae mitlere consuaverant, confecla». A csikszenttamási templomnak ez a kaftánból alakított 16 8 Takáts S.: Rajzok a török világból. I. 293. 1. I« 9 Magyar Nyelv, XXXI. évf. 343. 1. 17 0 Sochan, Pável: Turci v uhrách a slovenská ornamentika. Na^e Slovensko, I. 289. skv. 1. 17 1 Bálint Vilmos csikszenltamási plébános szíves közlése.
