PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
— 24 — Török himzők, török hímzések. A hímzéseinkben érvényesülő lörök hatás bizonyára sohasem lelt volna ilyen intenzív, ha csupán a behozott, kész hímzések kerültek volna magyar hímzők kezébe. De tudjuk, hogy a török alapanyagon és hímzőfonálon kívül, amit hazánkba hozlak, a hímzések készítői, maguk a török hímzők is éllek és dolgozlak itt. Mindenekelőtt az itt élő lörök családok nőtagjainak hímzései, hímzésmintái kerülnek a magyar úri osztály asszonyainak kezébe. így pl. Batthyány Ferencné, aki a XVII. sz. elején a női kézimunka terén szaktekintélynek számított a főrangú hölgyek körében, s rokonainak, jóismerőseinek sokszor szolgált ily irányú tanáccsal, útbaigazítással. 1611-ben magyar nyelven írott levelében maga fordul Amhát Aga feleségéhez török hímzésminták ügyében. 15 5 Beser ispaia' felesége viszont 1609ben arról értesíti Batthyány Ferencet és feleségét, hogy nagy örömmel szolgál nekik mindenben s a kért aranyvarrásos formát (mintát) már meg is küldölte. 15 6 Mind tárgyi emlékeink, mind okleveles adataink arról tanúskodnak, hogy művelődési téren Erdélyben sokkal erősebben érvényesült a török befolyás, mint a hódoltsági Magyarországon. Ennek bizonyára nemcsak a földrajzi közelség, s Erdélynek gyakran törökbarát politikája volt egyedüli oka, hanem a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokon túl az is, hogy a Keletről jövő textilholmi kedvelt portéka volt a fejedelmi udvarban. Bethlen Gábor és Báthory István ily irányú intézkedései eléggé ismeretesek. Bornemissza Anna fejedelemasszony portai követéhez írt sajátkezű leveleiből szintén számos vásárlási megbízatásról, s a török fényűzési cikkek, valamint a háztartás különlegességei iránti érdeklődéséről olvashatunk. 157 Báthory Zsigmond udvartartására jellemző, hogy felesége, Mária Krisztina osztrák hercegnő, 1598-ban Erdélyből küld ajándékba édesanyjának török hímzéseket. «... schick's allain darumb, das ich wol waiss, dass eur durchlaucht gern Tirckische Sachen haben. Es habens meine Tircken genäht» írja. 15 8 Adatul szolgál ez egyszersmind arra is, hogy a tőlünk nyugatra is nagy kedveltségnek örvendő török hímzést 15 5 Takáts S.: Magyar nagyasszonyok. Bpest. é. n. 456. 1. 15 6 Takáts S.: A török hódoltság korából 52. 1. 15 7 «... Az gyöngyöt penig ha megvette, küldje ki Kegyelmed, mivel az mit kezdtem csináltatni csak félben áll most» — írja 1670-ben, egy másik levelében pedig ugyanez évben: «... egy kis szerbet-föző östöt vétessen Kegyelmed... A szerbet főzést is tanulja meg Kegyelmed, s írja le s micsodás citromlével jobb, feketével-e vagv fejérrel?» (Erdélyi Országgyűlési Emlékek, XV. le 135. és 155. 1.) 13 8 Jahrbuch der Kunstsammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses, XIX/2. Nr. 1669. magyar közvetítéssel kapták ott meg. 15 9 Ilyen «török varrók» egyébként nemcsak a fejedelmi udvar alkalmazásában állottak, hanem egyes főrangú családok szolgálatában is, s oly megbecsült munkaerők voltak, hogy a régi nagyasszonyok őket is, — mint számos más mesterembert, vagy házkörüli munkák terén speciális hozzáértéssel Jnró emberüket — egymásnak kölcsönadták. Bánffyné Országh Magdolna írja 1564-ben Thurzó Erzsébetnek, hogy Székely Lukács a kért varró törököt most nem adhatja oda. 160 Bánffyné maga is megtanulta az aranyfonállal való török varrást a rab törököktől. 161 Fel kell tételeznünk, hogy nemcsak a lörök származású varrómesterek, hanem a magyar himvarrók is értettek a török varrás elkészítéséhez. Így pl. Bethlen Gábor egyik varrómestere is, mert amikor özv. Pálffy Miklósné István fia szabadulásáért a fejedelem megbízotlainak váltságául egyéb drágaságok között «egy aranyas kék paplan»-t is ad át, mely «török munkával varrott, skófium arannyal az közepe veres virágú», a becslevélben megjegyzik a fejedelem emberei, hogy «Az varrott paplannak minden mívét az mi varró mesterünk igen megnevetvén, 150 forintra becsültette». 16 2 A török varrómestereken kívül török varróasszonyok, az ú. n. bulyák 16 3 is készítetlek török hímzéseket a nemesi udvarokban. Valószínű, hogy míg a «varrók» nehezebb anyagra: bársonyra, brokálra, selyemre dolgozlak, addig — mint ez a liimzőgyakorlatban általános elterjedt szokás — a bulyák vászonhímzéseket készítettek. Takáts Sándor szerint ezeket a töröKbulyákat a magyar udvarokban nem kezelték rabként, hanem egyenlő elbánásban részesítették az ugyancsak hímzéssel gyakran foglalkozó «szolgáló leányokkal». Mikor ezek a török bulyák kiszabadultak, illetve kiválltatlák magukat, hazulról volt gazdáiknak, egyéb ajándékok közt, hímzéseket is küldtek. 16 4 A török bulyákat a törökök kergelése közben ejtették foglyul. Thurzó György írja feleségéhez a harcmezőről 1596-ban írt levelében: «Egv igen jó varró bulgát szerzettem, édes szivem, akarván azzal is mint én lölkömnek és szívemnek kedveskednem, is» L. ehhez a 28. l.on bővebbet. 76 0 Takáts S.: Magyar nagyasszonyok, 230. 1. 16 1 Takáts S.: Régi magyar asszonyok, Bp. 1914. 24. 1. 162 Badvánszky i. m. 233. és 236. 1. 76 3 Mini fennel)]) láttuk, a régiségben bulya névvel jelölték a török vászon egy bizonyos fajtáját is. A bulya szónak ez a kettős jelentése arra enged következtetni, hogy itt hasonló jelenlésátvilelről van szó, mint a «vászoncseléd, fehércseléd» stb. esetéhen, vagyis az anyag nevével illették azt, aki abból való ruhát viselt. 76 4 Takáts S.: A török hódoltság korából, 23. 1.
