PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 23 paplannak használt terítő is ilyen törökös lanokról szóló adatunk között kétségtelenül hímzést tünlel lel, amelynek díszítményei ro- legérdekesebb az, amelyet Bayrán bégnek konságban állnak vászonhímzéseink mintái- Batthyány Ferenchez sarca dolgában 1607val, de azoktól mégis — főként a térben ben írott levelében találunk: 14 6 «Konstantivaló elrendezést illetően — különböznek. A nápolyban — írja a jó bég — a császár tárThököly-féle ingóknak Munkács várában házából nagy sok költséggel nehezen szerit történt lajstrombavételekor is feljegyeznek tehettem az paplannak, de olyan az, hogy egy paplant, «portai varrással való virágok szinte császárnak való». rajta. 14 5 Sokféle, hozzánk került lörök papTörök hímzés a ruházaton. Míg a férfiak ruházatában az anyag és főleg a szabás, vagyis a ruha formája tükrözi a lörök befolyás érvényre jutását, addig a nők öltözetében csupán a nehéz anyagból való felsőruhák (kabátfélék, szoknyák) anyagául lehetett török selymet vagy brokátot felhasználni, az ingválí, előkötő, keszkenő stb. előállítására pedig a különféle török vásznat, patyolatot. Török hímzés — a bőrből való ruhaféléket kivéve, — jobbára csak a női ruhákon szerepel, s itt is a vászonholmin. így pl. még jóval a hódoltság után, 1729-ben leltároznak II. Apafi Mihályné Bethlen Kata hátramaradt ruhái közt egy női virágos török inget, amelyről megjegyzi a leltár, hogy arany fonallal kivarrott. 147 Egy Selmecbányái polgár hagyatékában 1598-ban szerepel egy török ing, de nem tudjuk, hogy az díszített volt-e. 14 8 Adatainkból kitünőleg, az ország egész területén a női előkötőkön alkalmazták legtöbbször a török hímzést. 14 9 Ez az előkötő nyílván valami kötényféle lehetett, s a törökös hímzést rajta köröskörül varrva alkalmazták díszül. Sajnálatos módon egyetlen olyan darab sein maradt ránk, amelynek ilyenféle használatát fellételezhetnők, s így nem tudunk közelebbit sem a törökös hímzés mintájától, sem formai elrendezéséről. Leltárainkból itt is csak az tűnik ki, hogy selyemmel és fémfonállal dolgozott hímzésről van szó. Egyetlen kivételt a Bethlen Anna hozományjegyzékében szereplő hat előkötő képezi, amelyekről azt jegyzik meg, hogy «török varrással varratt fejéren, mindeniknek csipke körületi». 15 0 Minthogy fehérhimzéses munkák a régi török hímzések között ismeretlenek, nem tudjuk eldönteni, minémtí himzésféle lehetett az, amely fehér kivarrású s emellett törökös volt. A fehérhimzéses vászonholmit nálunk a XVI.— XVIII. században szívesen szegélyezték fehér csipkével, s így ebből arra következtethetünk, hogy talán a fehérhímzéssel kivarrott törökös mintát csipkével szegélyezték, mint ahogy kötényeket különben is szokás volt csipkefodorral körülvenni. Feltűnően gyakran szerepel a női ruhák jegyzékeiben egy olyan török kivarrással díszített ruhadarab, amelynek jelentése ma már teljesen ismeretlen: az orczatakaró. 151 Jelenlése annál érthetetlenebb, mert pl. a Thurzó-kisasszonyok kelengyéjében, a XVII. sz. elején, párszám veszik lajstromba az orcatakarókat. 15 2 Valószínűleg kézelő lehetett a szintén női ruhák közölt szereplő «taczli» — njdlván nyugat felől hozzánk került forma amelyből négy pár török varrással, selyemmel, arannyal, ezüsttel kivarrottat jegyez fel egy 1603-beli leltár. 15 3 N} rilvánvalóan a formához való alkalmazás következtében itt is átalakult a török jellegű himzés; sajnálatos módon, napjainkban nem maradt fenn emléke a keleti és nyugati stílus e keveredéséből keletkezett ruhadarabnak. Csupán egy adatunk tanúskodik arról, hogy török hímzést női szoknyákon is alkalmaztak: az egyik Thurzó kisasszony kap «elházasításának idején» szüleitől «egy hajszin metélt atlacz szoknyát»-t, mely «török arannyal varrott, széles prémmel prémzelt». 15 4 Itt sem világos, hogy a török jelző az arany kivarrás módjára, avagy csupán az aranyfonál eredetére, minőségére vonatkozik-e. 14 5 Mon. Himg. Hist. Scriptores, 24. köt. 241. 1. u>t Radvánszky: i. m. II. k. 103. I f/ÍJri /zódotoíí.7 korából 15. 1. 152 u. o. II. k. 109. és 225. 1. Szazadok, 1883. evf. 796. 1. TT T T . in n , 44 9 Sobó J.: i. m. 47. 1 163 U" 11 k- 10 9- 1 14 9 Radvánszky, i. m. II. k. 72, 84., 215. 224. 1. 15 4 U. o. II. k. 152. 1. 150 Lukinich 1 r a- 1 82- L ^ ML ^^ -MM^ LMM M^ÁUM — íIU
