PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
I — 21 Ilona ingóságai közölt pedig három selyemmel varróit török keszkenő is van, valamint «egy kendőben való török varrás». 116 Ez utóbbi adat jellemző arra is, hogy török hímzéseket utólag is alkalmazlak kendőkre. De értelmezhetjük ezt úgy is, hogy a kendőre alkalmazandó hímzés nálunk készült, török stilusú munka voll. 11 7 Mint alább látni fogjuk, szép számmal maradtak reánk kétségtelenül ilt készült, de erősen török sliláris bélyegeket magukon viselő himzések. 11 8 Hogy a török keszkenők használata mennyire országszerte elterjedt volt, arra — a nemesi leltárakban való gyakori előfordulásán kívül — abból is következtethetünk, hogy a polgári háztartásokban még gyér íeljeg} 7zések szerint is kimutatható már a XVI. sz. vége felé. Egy nagyszombati polgár ingói között 157ü-ben írnak fel egv «Thörek kezkengw»-í 11 9 egy selmecbáyai ugyancsak polgári hagyatékban pedig 1598-ban három kis török kendőt. 12 0 Egy debreceni civis holmija közt ugyancsak több török keszkenő szerepel, 1662-ben. 12 1 Olyan török keszkenők, amelyekről nincs feltüntetve, hogy himzésdísszel ellátottak-e, vagy hogy egyáltalán díszítettek-e, szintén számos adatunkban szerepelnek. 122 Érdekesebbek azok az adatok, amelyek «kazul varrással» díszített keszkenőkről szólanak. 12 3 A «kazul» megjelöléssel a törökök a hódoltság idején a perzsákat illették, 12 1 s tőlük vehették át ezt a kifejezést a magyarok, de már annak — a törökben szokásos — pejorativ értelme nélkül. 12 5 így pl. I. Rákóczi György egyik levelében arról ír fiának, hogy portai követétől vett értesítés szerint «az kazul követ» a török császárnak érkezésekor ajándéklovakal adott át, «kiken mind varrott atlacz» azaz liazájokbeli hím11 6 U. o. II. köt. 314. 1. — A korabeli török hímzések mindig selyemmel s gyakran fémfonállal készültek, mint azt a szultáni gyűjtemények tanúsítják. Ezért találjuk légi leltárainkban is ir.indíg a «selyemmel varrott; megjelölést. 11 7 A leltárainkban oly gyakran szereplő «spanyol varrás» slb. elnevezések kétségkívül nem vonatkozhattak ugyanis kizárólag külföldről hozott eredeti munkára. Itt is csak slilusmegjelölésként szerepelhettek. us j7gy ( <széles török varrás hím»-ről, mely egy K107.-Í leltárban szerepel. (Radvánszky, i. m. II. k. 127. 1.) ugyanígy nem tudjuk bizonyosan, hogy a tökök, vagy a törökös magyar himzések közé sorolandó-e. 11 8 Radvánszky, i. m. II. köt. 24. 1. 12 0 Sobó J.: Selmeczbánga sz. kir. város társadalma stb. Művelődéstörténeti Értekezések 40. sz. Bpest, 1910. — 47. 1. 12 1 Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáről. A Déri Múzeum Néprajzi Osztályának Ismeretterjesztő Közleményei. 8. füzet. — 34.1. 12 2 L. Radvánszky: i. in. II. köt. 19., 30., 354. stb. 1. — Azok a leltárainkban szereplő török kendők, amelyekről csak annyit jegyeznek meg, hogy «hímesek» még nem bizonyos, hogy hímzésdíszüek voltak. Tudvalevőleg a «him szó régi, s mai népnyelvi jelenlése is csupán díszt, mintázatot jelent, de nem kivarrást. (L. ehhez: Viski K. fej lege lései t: A Magyarság Néprajza. II. köt. 280. 1.). zésdíszes szerszám volt. 12 6 A nálunk divatozó kazul varrásos keszkenők hímzésdíszeinek mibenlétéről némi fogalmat nyújtanak a leltári adatok: van ott olyan, amelyiket köröskörül varrták ki hímzéssel, s más olyan, amelyet csak a két végén díszítettek így, — ez utóbbi nyilván hosszúkás kendő lehetett, mert sem nálunk, sem a török kendőkön nem fordult elő, hogy a négyszegletes kendőket csak két oldalukon hímezzék ki. Az egyik kazul varrásos keszkenőnek «fen alio viraggal zekfwes mesterkeje» van 127 egy másik «keörniwl kazul varrással, Rosasan varua araniazatlan». (Itt bizonytalan, hogy rózsamintájú, avagy, rózsaszínű selyemmel, aranyfonál nélkül kivarrott, jelentésben), van olyan, amelyik «kazul varrassal feieresen meteles keözle varróth» 12 8 s megint más, mely «kazul varrassal keth vege meslerkevel való». 12 9 Mindebből kitűnik az, hogy a «kazul varrás»-on eleink nem egy bizonyos fajta mintát, vagy technikát érthettek, hanem egy olyan keleti jellegű himzésstilust, amelyet török közvetítéssel kaptunk. Annál érdekesebb, hogy a török hímzésektől élesen megkülönböztették, mert egyazon leltár említ török varrással és kazul varrással díszített vászonholmit is. Ma már nem áll módunkban, a ránk maradt török és törökös himzések közül a perzsa-jellegűeket kiválasztani, bár bizonyos, hogy sokféle perzsa elem elkeveredelásét figyelhetjük meg ezeken. Bizonyos, hogy maguk a kazul varrást hozzánk közvetítő törökök is ismerték ezt a megkülönböztetést, mely napjainkban már teljesen elhomályosult. Bizonyos az is, hogy török közvetítéssel sok perzsa brokátszövet is jutott el hozzánk. Erre egy napjainkig megmaradt emlék a példa: az I. 12 3 Károlyi Kata 1595.4 kelengyelajstroma. Közli: Radvánszky i. m. 81—82. 1. 12 4 Babinger F.: A perzsát jelentő kazul szóról. Magyar Nyelvőr, 42. k. 251. skv. 1. 125 pg-y látszik, hogy az ilyen elnevezések idővel mindig elvesztik pejorativ jellegüket, és csupán stilus-megjelölőkké lesznek. Jó példa erre a «gótika» és a «barokk» elnevezések jelenlésváltozása. 12 G Mon. Hung. Ilist. I. oszt. okmánytár, 24. köt. 100. 1. 12 7 Viski magyarázata szerint (A Magyarság Néprajza, II. köt. 1(374—1075. á.) azonos a népi hímzéseinkben mai napig élő egyik gyakori díszítménynyel: a szegélycsikul, ismétlődő mintaként alkalmazott szegfűs virágbokorral. 12 3 A «metélés» nevű himzésféle magyarázatához 1. Magyar Nyelvőr, 67:48. Fenti adatunk valószínűleg olyan munkára vonatkozik, ahol a kazul varrás között alkalmaztak metéléses munkát is. 12 3 Nem világos, hogy itt maga a kazul varrás volt-e a «mesterke», azaz a befejező szegélycsík — avagy, hogy a kazul varrás nevű hímzés mellett még egy más faj la «mesterke» is szerepelt legszélről. Ez utóbbira egy másik, ugvane leltárban előforduló adat mutat: ... «kezkeneö az keth vege varua kazul varrassal keth feleöl mesterke mellette Araniatlan». — Egy másik keszkenőről ezt olvassuk: ... «Egj vikony Giolch kezkeneö kazul varrassal varroth Áraninjal ezüstel teölteöth ...» (A «töltött» műszó jelentéséhez 1. M. Nyelvőr, 67: 49—50.).
