PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
Török hímzések, keszkenők, asztali és ágyi ruhák. Az anyagok fenti vázlatos ismertetése után most már áttérhetünk tanulmányunk tulajdonképeni tárgyára, a himzésre. Művelődéstörténeti szemszögből nézve, nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a hódoltság idején török himzéses munkák nagy számmal kerültek Magyarországra. A török életformák meghonosodásával együtt járt, hogy ilyen lextilis holmi is bőven akadt ruházati és házfelszerelési cikkeik között. Elég itt Ali budai basa elrablott drágaságainak jegyzékére hivatkozni, 9 2 ahol többek közt a következő szövött díszű és himzéses holmik soroltatnak fel: «Hymes Boscha» összesen 14 drb, 9 3 egy «feier patiolatw seljemmel varroth», néhány selyemmel kivarrt lepedő, több hímes keszkenő, némelyik ezek közül «araítyas» azaz aranyfonállal beleszőtt mintájú, avagy aranyhímzésű vászonkendő, egy másik, amelyik «hymes» és ezenfelül «roslos» is. 9 4 Szerepel továbbá sárga selyemből való hímes vánkoshéj, egy másik, amelyik tafotából való és «Arani fonallal varróik» azaz, kétségen kívül himzéses, s egy kék is, amelyik «kimmel varróth». Lehel, hogy ezek török ülőpárnákra valók vollak, mert alább mintegy megkülönböztetésül, ezt olvassuk: «2kissinke orcza ala való vankoska hymes» ami nyilván ágybéli párnát jelenthetett. Himzésdíszes lepedőről többször esik szó, így egy zöld tafotából valóról is, amely aranyfonállal varrott, továbbá hímes derékaljról. Asszonyembernek való, arannyal szőtt «araktssim-ról is olvasunk. 9 5 Érdekes a hímes, «asztal korniwl valo peskyr» is. 9 6 Az ilyenfajta harci túlkapásokon kívül azonban bizonyára békésebb úton is jutott magyar kezekbe a mindennapi török élet himzéses textilféléiből. A diplomáciai úton idekerültekre nézve legbecsesebbek a Rimay János portai vásárlásairól szóló feljegyzések. 9 7 Kitűnik ezekből, hogy számos holmit egyenesen itthoni használatra való alkalmazhatóságának szemmeltartásával vett meg. A mintázott vászon holmi között említi például: «Királyszin patyolaton nyomtatott virago darabot vöttem két elököiőre valót 20 9 2 L. a 78. jegyzetet. 9 3 A «bogcsa» mai török nyelvhasználatban olyan négyszegletes, bélelt és sokszor hímzett kendőt jelent, amely a többi összehajtogatott vászonkendő becsomagolására szolgál: négy sarkát egymásra hajtva, batyuszerüen szokták eltenni benne a fehér holmit. (Melek Celál sz. közlése.) Bizonyos, hogy ugyanilyen értelemben használták e szót a hódoltság idején is, mert a nevezett jegyzékben egyhelyütt ezl olvassuk: «Patiolathra valo Takaró boscsa hymes». 9 i a. m. rojtos szélű. L. ehhez: Magvar Nvelvőr 67: 48. * 9 5 A mai török nyelvhasználatban szövetfélét jeleni. 9 6 Pesgir a törökök téglalapalaku, két keskeny végén egyforma hímzésdíszű kendője. Törülközőid, vagy asztalkendőként használják szegényebb török helyen ma is olyanformán, hogy az alacsony kerek 2* oszporáu», valamint «Nyomtatott szekfűszin virágú, táblás vánkoshajnak való patyolat vég keszkenőt, kibe tíz darab vagyon», «Paplan fölire való virágos futát», «Nyolc, főrevaló rojtos keszkenőt», «feslékes 3 vánkos nyomtatott virágos hajat» «Imeg válnak valót» is vesz, s «Ezüst végő szélő főre való patyolat keszkenőt» is. Az általa vásárolt szövött- és himzésdíszű textilholmi közölt nagy számmal szerepelnek keszkenők: «Vöttem négy darab tarka pesskirt . . . egy asztalra való tarka pesskirt . . . arany fonalú barázdás rojtos keszkenőt . . . sárga és vörös selyemsürö barázdájó keszkenőt, kinek az két felől való szélén széles kanicza vagyon négyféle szinselyemből szőve». E kétségtelenül beleszövőtt mintájú Kendők mellett feltétlenül himzéseseknek kell tartanunk azokat, amelyekről így ír: «Szirmával varrott egyik keszkenő... 9 8 (ilyent többet is említ, s más olyan keszkenőt, mely sebemmel varrott.) Selyemmel és aranyfonállal együttesen lehetett hímezve az, amelyikről azt mondja, hogy «szirmas kék selymes ágas virágú keszkenő». 9 9 Török himzés az itt élő török urak és családjaik révén is került magyar tulajdonba, különösen egyes olyan főúri családokéba, akik baráti viszonyban állottak némely magasrangú török hivatalnokkal. Így pl. Batthyány Ferencz és felesége is, akikről már fentebb szólottunk. 10 0 A török keszkenők — amelyek vagy szőttes- vagy hímzésdíszűek voltak — gyakorta képezték töröktől magyarnak szánt ajándék tárgyát, mintegy kedveskedő udvariassági ajándékként. Ez akkorla általános török szokás lehetett, s részben ma is az. Thököly Imre konstantinápolyi naplójában olvassuk azt az 1685-i feljegyzést, hogy a szerdár egy varrott keszkenő ajándékozásával kedveskedett neki. 10 1 Később pedig azt is megjegyzi, hogy ugyanaz . . . «egy keszkenővel, hogy feleségemnek adja, megajándékozott ...» Mikes Kelemen, a török társadalmi érintkezés kitűnő megfigyelője emasztall törökülésben körülülik, s a pesgirt két térdükön keresztül borítják, hogy a lecsöpögő zsír és élelhulladéklól a ruha be ne szennyeződjék. Fenti megjegyzés tehát valószínűleg a pesgirnek erre az «asztalkörüli» használatára vonatkozik. 9 7 L. az 53. jegyzetet. 9 8 A «szirma» nem egyéb, mint a mai török nyelvhasználatban is élő srma, amely a hímzéseken használt fémsodronynak a neve, s amellyel ezt a kerek fonalai megkülönböztetik a laposra kalapált fémsodronytól, amelyet szintén nagy mennyiségben alkalmaznak hímzéseiken. (Melek Celal sz. közlése.) 9 9 Az «ágas virágó» megjelölés ériékes támpontul szolgál az akkori török hímzések díszítményeire vonatkozóan: ez egyike lehetett a magyar hímzésbe is átment virágos ágnak. 10 0 Takáls S.: A török hód< l'.ság korából. Bp. é. n. 532—533. 1. 70 1 Mon. Hung. Hist. Scriptores. 21. köt. 264. 1.
