PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
- 17 kányca. Ugyancsak az ő árui közölt szerepel török muhar, török cérna, török patyolat, török heveder is. 7 0 1021-ben pedig Paxy János nagyszombati magyar kereskedő a következő árukat hozta Komáromba: abaposztót, rácz takarót, abaköpenvt, bagaziát, selyemtakarót, selyemzsinórt, pamutot, patyolatot, szőnyeget, karmazsint, asszonyi övet, cérnát, női szövetet stb. Mindezekről a vámlevél megjegyzi, hogy «allerlev türkische Wahren». 7 1 Hasonló árucikkeket találunk már 1559 óta — a Lörök földről magyar királyi területre és Bécsbe szállított áruk közt — a kereskedők útleveleibe rendszeresen bejegyezve. A brokálokon és gyapjúszöveteken kívül — amelyek bennünket elsősorban azért érdekelnek, mert mintázottak lévén, itthoni hímzésekre is hathattak, — tetemes mennyiségű török eredetű vászonholmi is került hazánkba. Bethlen Gábor fentemlített árszabásában meghatározza a «Hay tolt és páltzás gyoltsnak», a «Karmasin gyoltsnak» az árát, valamint megszabja, hogy mennyiért árusítható Erdélyben a «Gyapottas jó Jántsár vászon» a «Jántsár patyolat», a «Szerszejü patyolat», az «Aranyos patyolat» és a «Zale patyolat». 7 2 Ebből kétségkívül arra következtethetünk, liog\^ Erdélyben különféle fonálból és mintásán szőtt, valamint festett török vászonféle iránt voll kereslet. Bégi leltáraink számtalan adala bizonyítja, hogy megkülönböztettek «török vásznat» és «bulia vásznat», 7 3 valamint, hogy a «török gyolcs» és a «török patyolat» sem volt azonos. Bethlen Gábor árszabása a Keletről Erdélybe behozoit bulya-vászonnak háromféle minőségét különbözteti meg. 7 4 Leltáraink azt is bizonyítják, hogy a régi magyar úri háztartásban milyen széleskörű használatnak örvendtek ezek a török anyagok a ruházati és háztartási fehérneműek körében. Lepedők, párnahéjak, keszkenők nagy számmal készülnek belőlük, de még női ing és ingváll is, 7 5 valamint a kötényszerű előkötő 7 0 és a «fédel» nevű női fejrevaló is. 7 7 Igen gyakran hímzésdíszt is alkalmaztak rajtuk, mint azt a továbbiakban látni fogjuk. Kedveltségük jellemzésére idézzük az Ali budai basától magyar katonák állal eltulajdonított értékek jegyzékét, 7 8) amelyben egyéb vászonholmi között egv «Jemerih Lepedeo» is említtetik. 7 3 • Rimay János portai követ vásárlásainak jegyzékéből nemcsak az tűnik ki, hogy milyen török vászonfélék voltak akkoriban Konslanlinápolyban kaphatók, hanem az is, hogy itthoni használatra — magyar ember szemével nézve, — melyek látszottak alkalmasnak. 8 0 Felsorol «Vörös virágő nyom laloll vég patyolatot», «Fekete selymes, sürő barázdás vég patyolatot», 8 1 «Fekete szín virágot». Vásárlásai között szerepel még más, mintásán szövött, vagy mintásán nyomott vászonféle is: «Fás patyolat», «veres virágő patyolat», «csigás» és «pávás$ nyomtatolt mintájú patyolat is. 8 2) Török hímzőfonál, skófium. Külön emeljük ki a tárgyunkkal legszorosabban összefüggő anyagokat, a hímzésre szolgáló selyem- és fémfonalat. A mintás és sima vászonfélén túl nagy mennyiségben hozták be hozzánk hímzéseink egy másik kellékél: a török himzőfonalat. A magyar ruhaneműnek, házbeli fehérneműnek sokszor nemcsak az alapanyaga volt török, hanem himzőfonala is. Bégi leltárainkban igen gyakran találkozunk a «török arannyal varrott» megjelöléssel. Ma már nem tudjuk, miben rejlett a «magyar arany» és a «török arany» közti különbség. ™U. o. 171. és 195. skv. 1. ^SÍTakáts S.: Komáromi harmincadosok dolga a XVI. es XVII. sz.-ban Magyarországon. Magy. Gazd. tört. Szemle, V.. évf. 413. í. i. h. 215. 1. 7 3 A Sárközben mai napig «bulva névvel nevezik a szádaszerű, könnyű, fodrozódó vászonfélét. (Pl. bulya szoknya.) Valószínű, bogy a szónak ez a fennmaradása a Sárközben nem hódoltságkori, hanem későbbi délszláv közvelítésű. 7-t i. h. 215. 1. 7 3 Radvánszky: i. m. II. 140., 285. és 269. 1. 7e U. o. 350. 1. 77 u. o. 298. 1. 78 Magyar Nyelvőr, 42:25—26. 1. 2 A fémfonállal való himzés nagy kedvellsége is a lörök izlés elterjedésének tekinthető. Nevezetesen a szkófiummal, iszkófium-mal való himzés, mely régi leltáraink tanúsága szerint mind a törökországi, mind a magyar hímzéseken gyakori. Ez az oly sokat emlegelelt arany és ezüst szkófium nem egyéb, mint laposra, vagy gömbölyűre húzott, kalapált fémsodrony. Török bőrholmin talán az aranyozott, ezüstözött ősi bőrhasovánvnak, keskeny bőrszíjnak az utódja, amelylyel ugyanúgy, mint később a vékony fémfonállal, nyergek, puzdrák, sőt a puha bőr7 9 Bizonyára Jemen területéről származót jelent. 8 0 Magyar Történelmi Tár, 1878. évf. 158. skv. 1. 8 1 Ez a «barázda» bizonyára nem volL egyéb, mint a Délvidéken a szádaszerű vászonfélében ma is leggyakrabban szereplő mintázat: az alapból másféle szövésmód, vagy attól elütő fonállal készült, erősen domborodó csíkozás. 8 2 Ezek a mintásán «nyomtatott» vászonfélék bizonyára a mai népi kékfestő mesterség módján faducokkal nyomtatott minták voltak. A ""Néprajzi Múzeum szép sorozatát őrzi olyan, valószínűleg multszázadi, török festőmintáknak, amelyeknek többszínben nyomott növényi díszítőelemei régi magyar urihímzéseink díszítménveivel rokonok.
