PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

TÖRTÉNETI RÉSZ

- 14 szabású.

3

4 Eredeti török kaflánszerű kabát a sok becses török emléket őrző BalthyányStraltman hercegek körmendi kastélyában van.

3

5 A kaftánt nálunk legtöbbször férfi felsőbabáiul használták, — mint azt ábrázolásokból látjuk, — a dolmány felett. Régi leltárainkból is erre kell következtetnünk, mert ha a kaftánt másféle célra használták volt, erre mindig van utalás. Feltehetőleg tehát kabátnak használták azt a két kaftánt is, amelyről egy 1603-i lajstrom megmondja, hogy «egik kek másik zederies» alapszínű volt,

3

3 Rákóczi György hátrahagyott kincsei között is van «Egy ezüstös virágos kaftány».

3

7 Ruhabélésül is felhasználták: 1656ban a férfiköntösök közt említtetik egy olyan, amelynek bélése arany (tehát brokátszövetből való) kaftán.

3

8 Meglepőbb és anyagának nagy kedveltségére vet világot, hogy női ruhát is alakítottak belőle. Bocskay István fejedelem, 1595-ben Havasalföldén kelt végrendeletében két bugának szép aranyos kaftánokat hagyományoz, s meghagyja, hogy «chynallyanak eó nekik leány ekesseghre walo eólteőzeteókelth beleóllevM Bethlen Eerencné kelengyéjében van «Egy kaftán szoknya, az virágja szegfüszin . . .».

40 Ugyanőneki, mint azt 1627-ben kelt hozományjegyzéke tanúsítja, egy paplana is volt, melynek közepe «viseltes kaftány» kerülete pedig tafota.

4

1 Rokona, Bethlen Borbála is rendelkezett ilyen «veres aranyas kaftán» paplannal, melynek «körülié zöld és sárga kamuka».

4

2 Bethlen Anna jegyruhái között pedig 1632-ben írnak össze többek közt egy olyan paplant, mely «kék ezüstös kaftánból csinált» s melynek «veres tafota az kerületi

»,

4

3 E példák igazolják egyrészt azt, hogy egyazon főúri családon belül mily nagy kedveltségnek örvendett a kaftán-anyagból való paplan néhány évtizednyi időközben is, másrészt, hogy milyen különféle brokátanyagok szerepellek kaftánanyagul.

4

4 Az ilyen, a középrésztől elütő színű és anyagú kerülettel bíró paplanok mibenlétéről a 146. á.-n látható hímzett terítő tájékoztat, amely alkalmasint paplan lehetett, — bár használatáról semmiféle adat nem szól. Egyéb török férfiruha és szövet. A kaftánon kívül még másfajta, nálunk használatos török ruhaféléről is van tudomásunk. Így «török zubbony» és «eselebi mente» is említtetik,

4

5 valamint egy «kármán suba» is.

4

G Közelebbről érdekel bennünket — bár mibenlétét meghatározni nem tudjuk — egy himzésdíszű török ruha: «Egy török leztemet, merőn varrott» olvassuk egy leltárban.

4

7 Ismeretlen ruhaféle a «török selyem jata» is.

4

8 Sok adatunk szól török övekről

4

9 és török papucsokról. Ezen ruhafélék törökös elnevezéseiket feltehetőleg anyaguktól nyerték, bár bizonyos, hogy a török formák, szabásmódok is 3

4 Magyar Visclcltörténeti Kiállítás kalalógusa, Bpest, 1938. — 7. sz. 3

5 Szendrei János: Magyar hadtörténeti emlékek az ezredéves országos kiállításon Bpest, 1896. — 601. 1. Ugyané szerző: A magyar viseletek történeti fejlődése, Bp. 1905. c. munkájában számos egykorú ábrázolás mulal kattánszerű kabátba öltözött férfiakat. 3(

5 Radvánszky: i. m. II. 101. 3

7 Magyar Történelmi Tár, 1878. évf. 946. 1. 3

8 Radvánszky: i. m. II. k. 320. 3

3 U. o. 178. 1. 4

0 Lukinich: i. m. 150. 1. 4

1 U. o. 154. 1. 4

2 U. o. 190. 1. 4

3 U. o. 182. 1. 4

4 Értesülésünk van ezenkívül egy Petki Farkasné tulajdonában volt fehér-aranyos kaftánszövet közepű és zöld atlasz szélű paplanról, (Történelmi Tár, 1878. évf. 952. 1.) továbbá egy olyan «vont arany» közepű török paplanról, amelyet Illésházy Gáspár kapott a trencséni várból, egyéb drágaságok között. Meg kell jegyeznünk, hogy nem állapítható meg teljes bizonyossággal az, vájjon ezek az adatok maalakítólag hatottak a magyar öltözködésre, különösen a férfiruhák formáira.

5

0 Bennünket azonban — a hímzésekkel kapcsolatosan — most elsősorban maguk az anyagok érdekelnek. Ezeknek javarésze ugyanis mintás volt, különösen a drágább, fémfonalas, selyem és bársonybrokátok. Az iparművészet történetében sokszor igazolható, hogy a hímzés, — mely rendszerint később jelenik meg valamely kultúra életében, mint a szövött díszű anyag — legtöbbet a szőttesminták díszítménykincséből merített. Nemcsak a népművészetben van ez így, hanem a legtöbb értékes, régi hímzésféléről is kimutatható, gyarok állal kaftánból átalakított paplanokról szólanak-e, avagy Törökországból behozott paplanokról, amelyek török brokátból (a kaftánéval azonos anyagból) valók. A továbbiakban több adat mutat arra, hogy a «kaftán» megjelölés nemcsak a ruhadarabra volt használatos, hanem az anyagra is, amelyből készült. 4

5 Takáts S.: A török hódoltság korából, Bp. é. n. 15. 1. 4

6 Radvánszky: i. m. III. 225. — Bizonyára Karamania-i anvagból való. 4

7 U. o. ÍI. 127. 1. 4

8 Magyar Nyelvőr. 5. évf. 205. 1. 4

9 Magyar Gazdaságtört. Szemle, XII. évf. 271. 1. 5

0 Hogy a török ruhák szabása sem maradt hatás nélkül a mieinkre, érdekes példa az Esterházy Pál nádor ingóságai közt lajstromozott «török ujju mente» (M. Gazd. Tört. Szemle, X. évf. 174. 1.). A török kabátfélék különleges s a nyugaleurópaitól merőben eltérő szabása éppen az ujjakon volt legjellegzetesebb. A ránkmaradt törökös szabású régi magyar férfiruhák formáihoz 1.: Höllrigl József: Régi magyar ruhák, Bpest, 1938. — 3. skv. 1. és 1., 2., 4/a., 4/h., 6., 7., 8/a., 8/b., 9. és 14. á.