PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
Török-magyar harcok ; fegyver, lószerszám stb. A hódoltság előtt és alatt legkorábban és legnagyobb mennyiségben harci felszerelés került a magyarok kezére a lőrök műveltségjavak közül. A törökök elleni védekezés szükségessé tette harcmodoruknak, s lassanként fegyverzetüknek, felszerelésüknek és ruházatuknak átvételét. Egykori feljegyzések tanúsága szerint gyakran csak a turbán különböztette meg a török harcosokat a magyar vitézektől. Sokszor harci csel, s megtévesztés céljából is «beöltöztek» töröknek a magyar katonák. A zsákmányolt felszerelést maguk is azonnal használatba vették. Mindez nem volna különösebben figyelemreméltó s lehetne felszínes átvétel is, ha nem tudnók, hogy milyen nagy divatja volt nálunk a török vitézi öltözetnek. Tudjuk, hogy az 1608-i koronázáskor egész bandériumok vonultak fö. teljesen török szerrel. Lélekta ilag aligha magyarázható az, hogy a gyűlölt ellenség kultúrjavait oly nagy csodálaltal és szeretettel vettük át, másként, mint avval, hogy ezeket a magyarság valóban megáhí tolta. A bennünket közelebbről érdeklő textil és himzésféle közül rátétdíszes sátrak,himzé ses vagy brokátból való nyergek, nyeregla karók és puzdrák, valamint különféle drágí anyagból való díszruhák magyar kézre jutásáról szólnak a feljegyzések. A Batthyánycsalád birtokában mai napig meglévő török sálrak rátéldíszítményei közeli rokonságban vannak egyes magyar vászonhimzések díszítményeivel (L_aul32. á.-t.). Egy «öreg cifrás» (azaz nagymintás díszű) török sátor egy 1610-i leltárban is szerepel. 8 Hogy a török nyergek brokátmintája hogyan vándorolt át a magyar párnaesupok hímzéseire, arra a 143., 114., 145. á. szolgáltat tanulságos példát. E tárgyi emlékek feltűnő egyezése arra enged következtetni, hogv a «portai czafrag»-ok, — amelyeknek XVI. és XVII. sz.-i leltárainkban se szeri, se száma, — hímzéseink alakulásában is szerepet játszottak. Különösen, ha olyan díszű török eredetű lószerszámról olvasunk, mint amilyen 1643-ban egy magyar úr birtokában volt: «Vagyon egy vékony magas bogiáru szerszámom az portán vettem... egy csontos rakott tatár nyergem szerszámostól . . . vagyon egy kék viselő czafragom portai, virágok rajta . . . egy töltött, aranyas kaftán czafragom . . .» 9 Hogy milyen nagy divat volt a «portai czafrag», arra jellemző adatokat találunk Esterházy Pál nádor fraknói ingóinak 1654ben összeírt leltárában. A felsorolt nyergek között szerepel egy «tiszta vont arany skófium portai czafrag», egy ugyanilyen anyagból való, amelyen ezüstkófiumos virágok 8 Radvánszky Béla br.: Magijar családélet és háztartás, stb. Bpest, 1879. II. 141. 1. 9 Radvánszky: i. m. II. k. 287. 1. vannak, egy vörös bársonyból való, amelyen aranyskófiumos virágok vannak, valamint egy ugyanilyen anyagú, amelyen a virágok zöld és kék színűek. 1 0 Figyelemre méltó, hogy a leltárban felsorolt nyolc czafrag közül csak egyetlenegy van olyan, amelynél nem szerepel a «portai» megjelölés, tehát a többi vagy eredeti török, vagy legalább is török jellegű munka lehetett. Minthogy a fraknói kincstár szép számmal őrzött meg ilyen nyeregtakarókat, könynyen lehetséges, hogy a 149. ábrán, közölt nyeregtakaró is ezek közül való. Az említett leltárból ugyan nem tűnik ki kétségtelenül, hogy vájjon brokát, vagy himzéses takarókról van-e szó, de valószínűnek tartjuk, hogy némelyike himzéses voll. Hímzetl török czafragokról is számos értesülésünk szól, leltáraink ezeket «portai varrásos megjelöléssel említik. Egy 1672-i leltárban szerepel pl. egy olyan czafrag, melynek dísze «vastag lőíésű iszkófiummal varrott portai varrás». 11 Tárgyi emlékeink alapján nem nehéz e hímzés mineműségét megfejteni: a domborúan, reliefszerűen kiemelkedő, alátöltött aranyhimzésről van szó itt, amely munka éppen török hatásra terjedt el nálunk, s nyeregtakaróinkon igen gyakori. A XLIÍ. táblán közölt két himzett nvereglakaró is ilymódon készült. Hímzésdíszítményeiknek, — amelyeknek török eredete kétségtelen, noha a nyeregtakarók török, vagy magyar volta nem állapítható meg — a magyar uri és népi hímzéseken fellelhető nyomairól az 53. és 55 l.-on szólunk. Hogv a himzett török nyergek és nyeregtakarók még jóval a hódoltság után is megbecsült drágaságok voltak, fejedelmi kincsek között is, azt II. Apaffy Mihálvné, Bethlen Kata 1729-ben összeírt leltárából tudjuk, amelyben nem kevesebb, mint nyolc török nyereg szerepel, s ezek között «arany tüzdeléssel» azaz kivarrással díszített is. 1 2 E leltárban külön fejezetben foglalták össze a «török czafrag»-okát, amelyeknek száma 14 s közöttük van skófinmmal és gyönggyel himzett is. 1 3 Valószínű, hogy e nyeregtakarók között nem mindenik volt eredeti török darab, hanem — az anyagmegjelölésből ítélve — némelyik török Ízlésben, modorban idehaza készült. Érdekes, hogy a török nyergek és nyereglakarók himzésstílusa nemcsak az ilyfajta magyar holmi díszítésére volt hatással, hanem az egészen más technikai és díszítésbeli követelményeket támasztó vászonféle himzésmintáira is. Erre enged következtetni egy 1688-i feljegyzés, amely «czafrag varrá1 0 Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, X. évf. 172.1. 1 1 Radvászky, i. iri. II. k. 357. 1. 1 2 Századok, 1883. évf. 789. 1. 1 3 U. o. 790. 1.
