HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)
NACHGEPRÄGTE GEORGSMÜNZEN
- 34 - \ 1610, a másikra 1747 évszámot helyezett el. Az eddigiek után nem vitás, hogy az 1610 teljesen lehetetlen évszám, nem beszélve arról, hogy az érem peremén kivehető In deo consilium jelmondat szerint XVIII. sz.-i bajor tallér átveréséből keletkezett. De a másik érem évszáma is illuzórikus, mert az érem egész kidolgozása és betűtípusai elárulják, hogy XIX. sz.-i készítménynyel van dolgunk. Megállapítható különben, hogy a modern Györgyérmek főként a CHR típust, tehát a legelső körmöci veretű Györgyérem képét utánozták, majd pedig R mester néhány típusát. Nem mindeniket, hanem különösen a 15, 17. és 22. sz. fajokat. Az utánvereteknél igen gyakran található az eredeti példányokat utánozva, a ló nyeregtakaróján magyar címer. A HR mester művének utánzása aránylag ritkább (pl. 64. sz.). Általában ezeket az utánvereteket az eredeti Györgyérmektől két jellemző sajátosság különbözteti meg : a teknika és a betűk. A modern gépekkel vert érmek más jellegzetességeket mutatnak, mint a régi hengeres vagy csavaros gépeken készült példányok. Elárulja az újabb veretet az egy darabból készült fül, a durvább kivitel, éles szélek stb. is. A betűk pedig bizonyítják minden régieskedés mellett is a keletkezés idejét. Az érmek anyaga is útbaigazító, mert a régi érmek — egy-két igazán kivételes bronzverettől eltekintve — mind aranyból és ezüstből, tehát nemes fémből készültek. Ujabban azonban réz, nikkel, ujezüst stb. anyagokból készült Györgyérmek tömegével is találkozhatunk. A legújabb veretű nemesfém példányokon pedig még egy további, a modern eredetet eláruló jelzés van, a fémhitelesítő jegy és a kibocsátó ötvös vagy ékszerész névjelzése. Ezek a jelzések bevert poncok segítségével történnek és az általunk átnézett anyagból SzV, AU, SP, AP stb. ötvösjegyeket említhetjük példának. Ezzel magyarázható annak a kétarany súlyú Györgyéremnek is a GS jegye (69. sz.), mely eddig mint Schuller György műve szerepelt. Az érem típusa és betűi azonban ennek a meghatározásnak teljességgel ellentmondanak. A bemutatott darabok közül érdekesebb az 59. sz. tallér, mely a peremén látható betűnyomok szerint egy XVIII. sz.-i szász tallér átverésével készült. Hasonló forgalomból kivont pénzekre történt átverést gyakrabban is észlelhetünk. így pl. a 60. sz. negyedtallérnál is. Az apró félarany nagyságú érmek arany és ezüst veretben megszámlálhatatlan változatban isme1757. Es liegt auf der Hand, dass 1610 eine unmögliche Jahreszahl ist, geschweige denn, dass nach dem Wahlspruch der Randschrift In deo consilium die Münze im XVIII. Jahrhundert durch Umprägung eines bayerischen Talers ent standen sein sollte. Auch die andere Jahreszahl ist illusorisch, da Ausführung und Buchstaben auf das XIX. Jahrhundert hinweisen. Übrigens kann festgestellt werden, dass die modernen Georgsmünzen vorwiegend das früheste Prägebild von Kremnitz mit dem Zeichen CHR und nachher die des Meisters R, hauptsächlich die Typen Nr 15, 17 und 22 nachbilden. Auf den Nachprägungen befindet sich oft das ungarische Wappen an der Schabracke. Die Nachahmung der Werke des Meisters HR treffen wir verhältnismässig seltener an (Nr 64). Die Abweichungen der Nachprägungen beschränken sich im allgemeinen auf Technik und Buchstabentyp. Die auf modernen Maschinen geprägten Münzen weisen andere Kennzeichen auf : Tragösen aus einem Stück, rohere Ausführung, scharfe Kanten und dergl. Die Buchstaben verraten trotz der Altertümelei sehr oft die Entstehungszeit. Ebenso auch das Material, denn die alten waren — einige seltene Bronzeprägungen ausgenommen — stets aus Gold oder Silber hergestellt. Neuerdings begegnen wir aber massenhaft Georgsmünzen aus Messing, Nikkei, Neusilber, usw. Auf den in neuester Zeit geprägten Exemlaren aus Edelmetall befindet sich eine Punzierung und das Zeichen des Goldschmiedes oder Juweliers. Dies geschieht mittels Einschlagen von Punzen ; wir können aus dem gesichteten Material als Beispiele Goldschmiedezeichen SzV, AU, SP, AP usw. anführen. Dies erklärt auch das GS Zeichen der Georgsmünze von Zweidukatengewicht Nr 69, die bislang als die Arbeit von Georg Schuller bekannt war. Typ und Buchstaben widersprechen aber ganz und gar dieser Bestimmung. Von den vorgeführten Stücken ist der Taler Nr 53 der interessanteste, da nach den Spuren der Randschrift diese Münze durch Umprägung eines sächsischen Talers aus dem XVIII. Jahrhundert hergestellt wurde. Ähnliche Umprägungen dem Verkehre entzogener Münzen kann man öfters beobachten, wie z. B. beim Vierteltaler Nr 60. Die Münzen von Halbdukatengrösse sind aus Gold und Silber geprägt in unzähligen Varianten bekannt. Einige Varianten ihrer Typen waren wir bestrebt aus dem uns
