HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)
GEORGSMÜNZEN KREMNITZER PRÄGUNG
- 26 - \ hogy a Bécsbe vitt verőtövek között ezeknek is meg kell lenniök. így jutunk el a 23. sz. tallérszerű éremhez, mely csavaros géppel készült és stílusban meglehetősen eltér R mester műveitől. Hosszas vizsgálódás után a sárkány hátsó lábai mögött sikerült a mesterjegyet is megtalálni. A verőtőről készült ónlecsapatot tízszeres nagyítón keresztül nézve, ifi szerű jegyet vehetünk ott észre (I. mellékelt 5. ábrát), tehát Fuchs Henrik jelzését. A másik műve a lenti forrás tanúsága szerint kisebb érem és minden valószínűség szerint a 24. sz. három dukát nagyságú éremmel azonos. A finom véset, az elütő stílus és betűtípusok indokolják ezt a meghatározást. Ez a darab zárja le a Bécsben őrzött verőtövekkel készült érmek sorát és egyben jelenti a körmöci Györgyérmek sorozatának a végét is. 5. ábra. — Abb. 5. 1750 után nem tudunk Körmöcön készült újabb Györgyérmet kimutatni. Györgyérmet vertek ugyan még ezután is, de úgy látszik, csak a régi verőtövekkel. A verést igazolja Paschal Josef v. Damiani pénzbecsőr 1774-i jelentése. Ebben írja, hogy amióta ő a becsőr Körmöcön (1765 óta), más emlékérem nem készült ott, csak Györgyérem és barátság érem. 3 4 Más forrásból tudjuk, hogy 1750-ben Pálffy János gróf udvari tanácsos részére 43 arany súlyban készültek Györgyérmek. 1754-ben Payerbekh beszedő rendelt 6 db. kettős aranyat. Végül 1756ban ígéri a körmöci pénzverő a selmeci főpénztárnak, hogy a különböző Györgyérmeket rövidesen küldeni fogja. 3 5 A hatvanas években is több ízben említés van téve emlékéremveretésről, bizonyosan a túlnyomó részük Györgyérem. Mint említettük, 1773-ban a régi verőtöveket 3 4 Stempelsammlung IV. 1176. 1. 3 ü Néhai Plank Sándor másolatai és jegyzetei a selmeci kamarai levéltárból (a MTM Éremtára birtokában). sehen Schwung. Diese Münze ist übrigens das vollkommenste Exemplar aller Georgsmünzen. Ausser den Mitgliedern der Familie Roth kann nur noch von einem einzigen Kremnitzer Eisenschneider nachgewiesen werden, dass er sich mit der Herstellung von Georgsmünzen befasste. Heinrich (oder Hieronymus) Fuchs kam in J. 1729 aus Wien nach Kremnitz und arbeitete hier bis zu seinem Tode (1751). Inzwischen (1736 —40) war er auch in St. Petersburg ; es sind mehrere Medaillen von ihm bekannt (Wiener Salvatormedaille, Friede von Passarowitz, Freundschaftsmedaille usw.). 3 2 Sein Mitwirken bei der Prägung der Georgsmünzen ist dokumentarisch erwiesen. Nach der Angabe der „Stempelsammlung" sollen sich unter den Prägestöcken, die das Münzamt am 28. Sept. 1754 aus dem Nachlasse des Heinrich Fuchs von seiner Witwe käuflich erwarb, folgende befunden haben : 3 3 S. Georgen Haubt Pater samt 2 Medaillen Stöckhen pr. 24 fl. 1 kleiner Haupt Pater, mit dem Set. Georgen bild, samt zweyen Stöcken pr. 20 fl. Im Inventar von Kremnitz figurieren diese Prägestöcke gleichfalls, als Stücke aus dem Nachlasse von Fuchs, es müssen also unter den nach Wien gelangten Stücken offenbar auch diese vorzufinden sein. So gelangen wir endlich zur talerartigen Münze Nr 23, die auf Spindelwerk geprägt, von den Erzeugnissen des Meisters R im Stile sehr abweicht. Nach langem Suchen gelang es mittels 10-facher Vergrösserung, auf dem Bleiabschlag hinter den Füssen des Drachen das Meisterzeichen des Hcinrich Fuchs tfi aufzufinden (siehe Textabb. 5). Sein anderes, kleineres Werk ist höchstwahrscheinlich mit der Münze von drei-Dukatengrösse Nr 24 identisch. Diese Bestimmung beruht auf dem feineren Schnitt, dem abweichenden Stil und den Buchstabentypen. Dieses Stück schliesst zugleich die Reihe der Kremnitzer Georgsmünzen. Nach 1750 können wir keine in Kremnitz geprägten neueren Georgsmünzen nachweisen. Es wurden zwar auch nachher solche geprägt, aber scheinbar auf alten Stöcken. Das Prägen wird durch den Bericht des Münzwardeins Paschal Josef von Damiani bezeugt, laut welchem, seitdem (1765) er in Kremnitz fungierte, keine andere Medaillen geprägt wurden, als nur Ge3 2 Stempelsammlung, IV. S. 1237 und Huszár —Procopius S. 71. 3 3 Stempelsammlung, IV. S. 1168.
