HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)
VORGESCHICHTE
- 14 - \ címer van két sisakkal és a két sisakdíszben kétféle címerkét, ami megfelel a család kettős — gumpensdorfi és rosenburgi — előnevének. A hátlapi kép a sárkányölő szt. György lovag figuráját mutatja. Ügy az elő- mint a hátlapon DH mesterjegy foglal helyet. Ezek a betűk Hailer Dániel vésnök nevét rejtik. Hailer augsburgi eredetű ötvös és rézmetsző volt, aki Wolf Peller rézöntő ajánlatára került Magyarországra. Itt 1615-ben nyerte el a vésnöki állást a körmöci pénzverőben és 1628 előtt már meg is halt. 10 Hailer műve révén tehát a körmöci pénzverőben a szt. György ábrázolás eredete 1618-ig visszavezethető. Még mindig fennáll azonban a kérdés, hogy Hailer maga alkotta-e ezt az éremképet vagy kölcsönözte valahonnan. Tekintve Hailer Dániel igen szerény munkásságát az éremművészet terén (a Muschinger érmen kívül mindössze Bethlen Gáborról 2 emlékérem), továbbá figyelembevéve, hogy ő inkább ötvös és rézmetsző, mint éremművész volt, az utóbbi feltevés látszik valószínűnek. Egy negatívumot nyomban megállapíthatunk. Azt t. i., hogy a mansfeldi tallérok szt. György képei semmi hatással nem voltak mesterünkre. A magyarázat szerintünk igen egyszerű. Hailer műve személyi emlékérem, tehát ennek semmi amulet jellege nincsen. A mansfeldi tallérokon látható Györgyábrázolások viszont csekély művészi értékkel rendelkezvén, emlékérem ábrájához nem voltak alkalmas mintaképek. Ha egyáltalán volt mintakép, azt feltétlenül a művészi ábrázolás terén fejlettebb fokon álló emlékérmek valamelyikének éremképében lehet megtalálni. Az 1618 előtt készült Györgyábrázolások sorában két olyan éremképet emelhetünk ki, melyek Hailer művéhez a legközelebb állanak. Az egyik érmet Viktor Katz, mint Antonio Abondio ismeretlen művét közölte (1. sz.). Az érem egyik oldalán II. Miksa császár valóban Abondiotól származó éremképének utánöntését találjuk, a másik oldalán György lovag küzd a sárkánnyal. Katz 1571—75 közötti évekre datálja ezt az érmet és hasonlóságot talál ezen érem emlékérme, Num. Közi. 11. 1903. 102—103. 1. és Göhl Ö. Haider Dániel éremvéső Num. Közi. II. 1903. 103—105. 1. 1 0 Katalog d. Münz- und Medaillen Stempelsammlung d. k. k. Hauptmünzamtes, Wien IV. 1255. 1. Thieme — Becker. Allgem. Lexikon d. bild. Künstler, XV. 486. 1. Huszár — Procopius, Die Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn, Budapest, 1933. 63. 1. Muschinger aus dem Jahre 1618 ist (Nr. 4).° Die Vorderseite stellt ein Wappen mit zwei Helmen und in beiden Helmverzierungen zwei Wappenschilde, den beiden — Gumpensdorfer und Rosenburger — Linien entsprechend, dar. Die Rückseite zeigt die Figur des drachentötenden Ritters. Auf beiden Seiten befindet sich das Meisterzeichen DH des Eisenschneiders Daniel Hailer. Dieser war ein Goldschmied und Kupferstecher Augsburger Herkunft, der auf Vorschlag des Kupferverlegers Wolf Peller nach Ungarn berufen wurde. Hier erhielt er im Münzamt zu Kremnitz den Posten eines Eisenschneiders im Jahre 1615 und starb schon vor 1628. 10 An Hand dieser Medaille Hailers kann daher der Ursprung der Georgsdarstellung in Kremnitz bis auf 1618 zurückgeführt werden. Fraglich ist aber noch, ob Hailer dieses Prägebild selbst entworfen oder nur irgendwoher entlehnt hat. In Anbetracht der sehr bescheidenen Tätigkeit Hailers auf dem Gebiete der Medaillenkunst (ausser der Muschingerschen Medaille insgesamt 2 Schaumünzen des Gábor Bethlen) und dass er vielmehr als Goldschmied und Kupferstecher betätigt war, gilt die letztere Annahme für wahrscheinlicher. Dass die Georgsdarstellungen der Mansfelder Taler auf unseren Meister gar keinen Einfluss ausübten, wird aus dem einfachen Grunde ohne weiteres klar, dass es sich hier um eine Personenmedaille ohne Amuletcharakter handelt. Die Georgsbilder der Mansfelder Taler waren hingegen von einem viel geringeren künstlerischen Wert, als dass sie für eine Medaille übernommen werden konnten. Wenn es überhaupt ein Muster gab, so ist dieses unter den künstlerisch viel höher stehenden Prägebildern der Medaillen zu suchen. Von den Georgsdarstellungen vor 1618 sind zwei solche hervorzuheben, die dem Werke Hailers am nächsten stehen. Die eine veröffentlichte Viktor Katz, als das unbekannte Werk des Antonio Abondio (Nr 1). Auf einer Seite befindet sich der N?:chguss des Kaiser Maximilian l.-Porträts von Abondio, auf der anderen Seite kämpft Georg mit dem Drachen. Katz dazenz Muschinger (ungarisch), Num. Közi. II. 1903. S. 102— 103. und Ödön Göhl Münzeisenschneider Daniel Haider (ungarisch), Num. Közi. II. 1903. S. 103—105. 1 0 Katalog d. Münz- und Medaillen Stempelsammlung d. k. k. Hauptmünzamtes, Wien, IV. S. 1255. Thieme — Becker, Allgem. Lexikon d. bild. Künstler, XV. S. 486. Huszár—Procopius, Die Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn, Budapest, 1933. S. 63.
