HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)

VORGESCHICHTE

- 13 - \ jára (2. ábra). Különös módon eleinte csak a páratlan évszámú tallérokat kedvelték, főként az 1609. és 1611. évi vereteket. Kundmann szerint keresték az 1613. évszámú tallért is, minthogy ez olyan év volt, amelyikben egy régi jóslat szerint a világnak el kellett volna pusztulnia. Szükség esetén azonban más évszámú tallért is felhasználtak. Legalább is Tornau ismertet egy tallért 1543-ból, melynek egyik oldalán golyótól származó beütés volt észlelhető, tehát úgy látszik, eredményes amulet volt, majd pedig leír egy másik díszesen kereteit mansfeldi tallért 1612-ből, melyet Ferdinand v. Dücker császári alkapitány kapott a nagybátyjától.

8 E mansfeldi tallérok bűvös erejebe vetett hit természetesen Magyarországon sem volt ismeretlen. A török ellen harcoló német zsoldosok ide is magukkal hozták ezeket. De a mansfeldi tallérok a korabeli éremleletek tanúsága szerint, mint folyópénzek is forogtak nálunk. 2. ábra. Kétségtelen, hogy ezek népszerűsége szolgáltatott alkalmat a körmöci pénzverő gyakorlati érzékű vésnökének, hogy az idegenből hozott amuletek kiszorítására maga készítsen a török ellen harcoló katonák számára kizárólag amulet célt szolgáló érmeket. Levezetve a Györgyérmek kultúrtörténeti előzményeit, további feladat annak a megállapítása, hogy a körmöci típust ki teremtette meg, illetve, ha nem eredeti kompozíció, honnan vette szerzőjük a mintaképet. Régen megállapított tény, hogy az első Körmöcbányán készült Györgyérem a sárkányölő lovag képét csaknem tökéletes hűséggel egy korábbi, szintén Körmöcön készült emlékérem hátlapjáról másolta le. Ez a korábbi érem Muschinger Vince kamarai tanácsos emlékérme 1618-ból (4. sz.).

9 Az érem előlapján 8 0. Tornau, Ein Mansfelder Taleramulet. Deutsche Münzblätter, 58. 1938. 142. 1. 9 Göhl Ödön, Muschinger Vince kamarai tanácsos seite seiner Münzen prägen (Textabb. 2). Merkwürdigerweise waren anfangs nur die Taler mit ungerader Jahreszahl, vorzugsweise 1609 und 1611 beliebt. Nach Kundmann war auch die Jahreszahl 1613 begehrt, da in diesem Jahre nach einer alten Prophezeiung die Welt zugrunde gehen sollte. Im Bedarfsfall wurden auch Taler mit anderer Jahreszahl verwendet. Wenigstens führt Tornau einen Taler aus 1543 mit Spuren eines Kugeleinschlages an, der sich demnach als ein wirksames Amulet erwies und beschreibt noch einen prächtig eingefassten Mansfelder Taler aus 1612, den der kaiserliche Kapitänleutnant Ferdinand von Dücker von seinem Onkel bekam.

8 Natürlich war der Glauben an die Zauberkraft der Mansfelder Taler auch in Ungarn nicht unbekannt, da diese von den gegen die Türken kämpfenden deutschen Landsknechten mitgebracht wurden. Die Mansfelder Taler waren Abb. 2. aber bei uns nach der Zeugenschaft der Münzfunde auch als gangbare Münzen in Umlauf. Es unterliegt keinem Zweifel, dass die Beliebtheit dieser Münzen dem praktisch veranlagten Eisenschneider von Kremnitz den Anlass gab, zwecks Verdrängung ausländischer Amulete für das gegen die Türken kämpfende Militär Amuletmünzen zu prägen. Eine weitere Aufgabe wäre zu ergründen, wer der Schöpfer des Kremnitzer Typs war, beziehungsweise, von wo das Bildmuster herrührt, falls es kein Originalentwurf wäre. Es ist eine seit langem bekannte Tatsache, dass das Bild des drachentötenden Ritters der ersten Kremnitzer Georgsmünze eine getreue Kopie der Rückseite der ebenfalls in Kremnitz hergestellten Medaille des Kammerrats Vinzenz 8 0. Tornau, Ein Mansfelder Taleramulet. Deutsche Münzblätter, 58 "1938. S. 142. 9 Ödön Göhl, Die Medaille des Kammerrates Vin-