HUSZÁR LAJOS: SZENT GYÖRGY ÉRMEK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 4. (Budapest, 1940)

VORGESCHICHTE

ELŐZMÉNYEK. VORGESCHICHTE. A XVII. sz. vége óta a körmöcbányai pénzverőben készült emlékérmek sorozatában kitűnt egy sajátságos éremcsoport, melynek darabjai súlyuk és nagyságuk következtében többé-kevésbbé a rendes forgalmi pénzekhez igazodtak, ábrázolásaik révén viszont határozott célt szolgáló amulet jelleggel rendelkeztek. Ezek az érmek mind azonos éremképet és feliratot mutatnak, csak a nagyságot és rajzbeli eltéréseket illetőleg van különbség közöttük. Az előlapi éremkép a sárkányölő szent György lovag Sanclus Georgius equitum patrónus körirattal, a hátlapon pedig tengeren hánykolódó vitorlás hajó látható a benne alvó Krisztussal és In tempestate securitas körirattal. Az előlapi éremkép után Szent György érem, vagy egyszerűen Györgyérem ezeknek a daraboknak a neve és amuletül szolgáltak a harcoló katonák számára. E körmöci veretű Györgyérmek létrejötte nem minden előzmény nélkül történt. Az amulet mindig nagy szerepet játszott az emberiség életében a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig. Nem óhajtunk e kérdés részletes ismertetésébe belemenni — utalunk Schöttle, majd Faludi kitűnő összefoglalásaira

1 — csak röviden rámutatunk az érmek nagy szerepére ezen a téren. Az amulet jelentősége tudvalevőleg azon a hiedelmen alapszik, hogy ez a viselőjét minden bajtól és szerencsétlenségtől megóvja. Tehát az amuletnek inkább védő szerepe van, szemben a szerencséthozó talizmánnal. A gyakorlatban azonban a kettő jelentősége összefolyik, amit a Györgyérmekkel kapcsolatban is tapasztalhatunk. Számos éremfajta részint anyagánál, különösen azonban a rajta látható éremképnél fogva rendkívül alkalmas volt az amulet szerepre. Már az antik világban felhasználták a pénzt ilyen célra (pl. Iulianus Apostata és ne1 Güstau Schöttle, Geld und Münze in Volksaberglauben, Archiv für Kulturgeschichte XI. Leipzig 1913. Részletes ismertetése Num. Közi. XIV. 1915. 19-22. 1. Faludi Géza, Pénz és érem mint amulet. Az Erem VI. 1928. 8—9. 1 Seit Ende des XVII. Jahrhunderts erscheint in der Reihe der Medaillen des Kremnitzer Münzamtes eine eigentümliche Münzgruppe, deren Stücke sich zwar in Betreff des Gewichtes und der Grösse mehr oder weniger nach den gewöhnlichen Umgangsmünzen richteten, ihre Darstellungen aber ihnen mehr den Charakter bestimmte Zwecke verfolgender Amulete verliehen. Diese Münzen weisen alle das nämliche Prägebild und dieselbe Inschrift auf, nur die Grösse und Details der Zeichnung sind verschieden. Das Bild der Vorderseite stellt den Ritter St. Georg, den Drachentöter mit der Rundschrift Sanctus Georgius equitum patrónus dar, auf der Rückseite ist ein sich auf sturmbewegter See herumtreibendes Segelschiff mit darin schlafendem Christus und der Rundschrift In tempestate securitas sichtbar. Diese sogenannten Georgsmünzen dienten den kämpfenden Soldaten als Amulet. Das Amulet spielte im Menschenleben von Anfang an eine grosse Rolle.

1 Die Bedeutung des Amulets beruht bekanntlich auf dem Glauben, man werde durch Tragen desselben vor Übel und Unglück beschützt, während der Talisman dem Eigentümer Glück bringe. Wie die Praxis zeigt, vereinen sich beide bei der Georgsmünze. Viele Münzgattungen waren ihres Materials oder Prägebildes wegen für Amuletzwecke besonders geeignet und schon in der Antike gebraucht (z. B. die kleinen Bronzemünzen des Julianus Apostata und seiner Frau mit Darstellungen der Isis, Anubis und Serapis). Im Mittelalter wurden hauptsächlich die mit Kreuz versehenen Münzen zu diesem Zwecke verwendet. In der Neuzeit kommen namentlich auf Talern Heiligendarstellungen sehr häufig vor (Johannes der Täu1 Gustav Schöttle, Geld und Münze im Volksaberglauben, Archiv für Kulturgeschichte XI. Leipzig, 1913. Ausfürliche Bespr. Num. Közi. XIV. 1915. S. 19-22. Géza Faludi, Geld und Münze als Amulet (ungarisch). Az Érem VI. 1928. S. 8-9.