SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE HÄUSER DER ZERSTÖRTEN ORTSCHAFTEN DES XVI. JAHRHUNDERTES
A XVI. SZ.-BAN ELPUSZTULT KÖZSÉGEK HÁZAI A Kecskemét környékén fekvő községek ásatása közben előkerült házieszközökön, gazdasági szerszámokon és viseleti tárgyakon kívül különös értékkel birnak a lakóhelyek, illetve házak alapjainak megállapításai és felmérései. Népünk magas művelődési színvonalának a ház az egyik legjobb bizonyítéka. A mohácsi vész után az Alföldön lévő virágzó községek legnagyobb része elpusztult. A pusztulás nagyrészt a törökhódoltság első felében, a hosszú háború alatt, 1591 —1606 között történt; a hódoltság második fele már nyugodalmasabb állapot volt. Néhány alföldi községet később, a török kiveretésekor felszabadító, de mindent kiélő, kizsákmányoló német sereg pusztított el. Kivétel nélkül olyan községek területét ásattam fel, amelyek mind a törökhódoltság első felében pusztultak el és újra nem települtek. A pusztulás időpontja a tárgyak kormeghatározása szempontjából igen lényeges. Az elpusztult községek legtöbbjének határterületét Kecskemét a hódoltság második felében mint legelő pusztát bérelte. Alföldi községeink pusztulása legtöbb esetben úgy történt, hogy egy-egy fegyelmezetlen török, vagy tatár csapat a községet megtámadta, kirabolta és felgyújtotta. ' 0 Borbáson, Baracson, Mizsén, mint ásatásaink igazolták, a megtámadott lakosság az egyedüli kőépületbe, a templomba menekült. A rablócsapat a templomot felgyújtotta, a benne lévőket lemészárolta. A holttestek nagyrésze a templom üszkös gerendái között temetetlenül maradt, csak később a szélhordta homok takarta be azokat. Némely község népe a rablóhad közeledtéről kellő időben értesült és egyrészük elmenekült, a veszély multával pedig visszaszállin3 0 Réth K., Magyar török viszonyok. Magyar Akadémiai Értesítő IV. k. 1863. 22-23 1. DIE HÄUSER DER ZERSTÖRTEN ORTSCHAFTEN DES XVI. JAHRHUNDERTES Ausser den bei den Ausgrabungen der Siedlungen in Kecskemét vorgefundenen Haus- und Wirtschaftsgeräten und Trachtenstücken hat die Aufdeckung der Wohnstätten, als Wertmesser der Kulturhöhe unseres Volkes, bzw. die Vermessung der Grundrisse derselben eine besondere Bedeutung. Nach der Niederlage von Mohács ist das blühende Alföld zum grössten Teil verwüstet worden. Dies geschah während der ersten Hälfte der Türkenherrschaft, besonders während des langen Krieges von 1591 —1606. Die zweite Hälfte der Türkenherrschaft war ruhiger. Manche Ortschaften wurden erst später, zur Zeit der Vertreibung der Türken durch die befreiende, aber alles zur Beute machende deutsche Armee verheert. Es wurden ausschliesslich nur solche Ortschaften ausgegraben, die während der ersten Hälfte der Türken herrschaft zugrundegingen und nie wieder besiedelt wurden. Der Zeitpunkt der Zerstörung spielt bei der Bestimmung des Alters der Funde eine wichtige Rolle. Ein grosser Teil der Gebiete dieser vernichteten Ortschaften wurde in der zweiten Hälfte des Türkenregimes von der Stadt Kecskemét für Weidenzwecke gepachtet. Die Zerstörung dieser Ortschaften wurde zumeist durch undisziplinierte türkische oder tatarische Horden vollführt, welche die Ortschaften angriffen, plünderten und in Brand steckten. 29 Unsere Ausgrabungen in Borbás, Baracs und Mizse bekunden, dass das angegriffene Volk sich in das einzige steinerne Gebäude, in die Kirche flüchtete. Die Kirche wurde von den Angreifern in Brand gesteckt und das Volk niedergemacht. Der grösste Teil der Leichen blieb zwi3 0 K. Ráth, Ungarisch-türkische Beziehungen (ungarisch). In der Zeitschrift Magyar Akadémiai Értesítő, IV, 1863, S. 22-23.
