SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 66 — ségeiben lakó közrendű nép leányai, asszonyai viselték. A pártaövek díszítő részeit ugyanazon alapformán belül is nagy változatosság jellemzi. Példák erre a rozetta különböző formái (338—343). A benei temető XLVI. számú sírjában olyan pártaövet találtam, amelynek ezüstlemezeit hatágú csillag díszíti és kapcsolórésze apró négyszögekre osztott lemezekből készült (344). Ezen sírban a jobbkéz ujján nagy kerekfejű ezütgyűrű volt. egyenlőszárú kereszttel. Mellrészén a XIV. sz.-ra jellemző ezüst pitykegombot találtam. A sírban lévő Mátyás király pénze a pártaöv használatának korát pontosan meghatározza. A benei temető B sírjából előkerült pártaövön nagy lapos ólomcsat volt. Az öv ezüstlemezei stilizált levelekből alkotott rozetták. A rozetták között két-két kicsiny oroszlánfej ékesítette még a bőrövet (346). A benei XLI. számú sír pártaövének kapcsoló részei a legszebb példái a gótika átvételének (347). Aranyegyházán 1934-ben, a XXXIX. számú gyermeklány sírjában keskeny, igen ízléses pártaövet találtam, melyet 1 cm-es távolságokban apró rozetták díszítenek. Szíjvégét pompás stilizált növényi mintázat ékesíti (348). Az aranyegyházi XXXV. számú sír pártaöve az előbbinél valamivel szélesebb, díszítményei szorosan egymás mellett voltak, szíjvégén pedig gótikus ablakutánzat látható (349). Egy-egy pártaöv díszítő lemezei leginkább azonosak, egyformák. Tiszaújfalun azonban az E sírban olyan pártaövet találtam, melynél az öv hátsó részét egyszerűbb, oldalrészeit és elejét pedig díszesebb ezüstlemezek borították. Pompás díszítésű a csat szíjraerősítő lemeze és a szíjvég (350). Tiszaújfalusi másik pártaövünknek a jelentősége abban áll, hogy ezen 3 darab pecektartó is volt (351). Ladánybenén találtam először csontból faragott szíjvéget. Összehasonlító anyag hiányában akkor még rendeltetéséi nem tudtuk megállapítani (352). Később, 1933-ban Tiszaújfalun egy fiatal leány sírjában találtam olyan pártaövet, amelynek a szíjvégét és az övet díszítő részét csontból faragták, illetve esztergályozták (353). A csontdíszek tanúbizonyságok amellett, hogy finom szerszámokkal rendelkező esztergályos mesterembereknek is kellett Ienniök a XV. sz.-ban, kik népünk ily irányú igényeit ki tudták elégíteni. 1935-ben Makón a róm. kath. egyház építIm Grabe Nr XLVI des Friedhofes zu Bene fand sich ein Gürtel vor, dessen Silberplatten mit einem sechszackigen Stern geschmückt waren und die Bindeglieder desselben aus Platten mit kleinen viereckigen Verzierungen bestanden (344). In diesem Grab war auf einem rechten Finger ein Silberring mit griechischem Kreuz auf dessen grossem Kopf. Das Brustteil enthielt eine für das XIV. Jahrhundert bezeichnende silberne Bommel und ein Geldstück des Königs Matthias I. Auf dem Gürtel des Grabes D des Friedhofes zu Bene befand sich eine grosse flache bleierne Schnalle. Die Silberplatten des Gürtels sind aus stilisierten Blättern bestehende Rosetten. Zwischen denselben waren Zierstücke mit je 2 kleinen Löwenköpfen angebracht (346). Die Bindeglieder des Gürtels vom Grab XLI aus dem Friedhof zu Bene sind die schönsten Beispiele der Gotik der Goldschmiedekunst aus dieser Zeit (347). Im Grabe Nr. XXXIX eines kleinen Mädchens aus Aranyegyháza wurde im Jahre 1934 ein geschmackvoller schmale Gürtel vorgefunden, der in je ein cm Abstand mit kleinen Rosetten geschmückt ist und dessen Riemenzunge mit schönen stilisierten Rankenornamenten verziert ist (348). Etwas breiter ist der Gürtel des Grabes Nr. XXXV zu Aranyegyháza, dessen Zierstücke hart nebeneinander lagen und dessen Riemenzunge als Ornament ein gotisches Fenstermotiv aufweist (349). Die Schmuckplatten der einzelnen Gürtel gleichen sich zumeist. Der Gürtel des Grabes E von Tiszaujfalu besteht indes am Hinterteil aus einfacheren, an den Seiten und vorne aus reicher verzierten Silberplatten. Von besonderer Schönheit ist die Befestigungsplatte an der Schnalle und an der Riemenzunge (350). Der zweite Gürtel von Tiszaujfalu ist aus dem Grunde beachtenswert, da auf denselben sich auch drei Platten zum Tragen der Stiften vorfanden (351). In Ladánybene kamen aus Bein geschnitzte Riemenzungen zum erstenmal zum Vorschein ; ihre Bestimmung gelang damals wegen Mangel an Vergleichsmaterial nicht (352). Später, im Jahre 1933 wurde zu Tiszaujfalu im Grabe eines Mädchens ein Gürtel vorgefunden, dessen Riemenzunge und andere Zierstücke aus Bein geschnitzt bzw. gedrechselt waren (353). Diese Arbeiten bezeugen, dass im XV. Jahrhunderte Drechslerarbeiten gegenüber seitens des Volkes hohe Ansprüche gestellt wurden und demzufolge
