SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT

- 63nyítéka ennek, hogy a rokon és ugyancsak keleti avar népek arany vagy aranyozott övdíszein gyakran találunk olyan mintákat, melyek arra utalnak, hogy öveiknek legalább is egyrésze eredetileg szövés-fonás útján készült. A felsőmonostori és kunkerekegyházi pártaöveink szövési mintája alkalmasint ősi és ezért hasonló lehet a hun leányok régi pártaövéhez. Hogy a XII.—XIII. sz.-ban a fémszálakból szőtt pártaövek viselete alföldi népünknél általános lehetett, azt későbbi XV. sz.-beli sírokból előkerült pártaövek is igazolják. Ezek között sok van olyan, amelynek préselt ezüstlemezei szövésvagy fonás-mintát utánoznak. Az ősi szövési technika, mint díszítőelem maradt meg a XV. sz.-beli pártaöveinken (334—337). A kecskeméti 1696. évi Tanácsi JegyzőTechnik des Wirkens aus Metallfäden und das Tragen solcher Gürtel aus dem Osten mit sich gebracht. Indirekt kann dieser Beweis durch die Muster bekräftigt werden, die auf den goldenen oder vergoldeten Gürtelschmucken der Avaren und anderer verwandter Völker auftreten und darauf hinweisen, dass wenigstens ein Teil ihrer Gürtel mittels Wirken angefertigt werden musste. Die Muster der Schmuckbänder von Felsőmonostor und Kunkerekegyháza sind wahrscheinlich noch Urformen und dürften denen der Hunnen ähnlich sein. Dass das Tragen der aus Metallfäden gewirkten Gürtel beim Volke des Alföld im XII.

—XIII. Jahrhundert allgemein gewesen sein durfte, bezeugen spätere diesbezügliche Funde aus den Gräbern des XV. Jahrhundertes. Unter diesen befinden sich viele sol334—337. Szövés-fonás mintát utánzó pártaövdiszek. — Gürtelzierstücke mit Imitation der Gewebemuster. könyvben az egyik tanú azt vallja, hogy Kun Tamásné hagyatékában látott „sok ezüst jószágot és egy rostélyos ezüst pártaövet." Minden valószínűség szerint a tanú által látott pártaöv díszítése szintén szövés- vagy fonás-mintát utánzó lehetett. írott emlékeink azt igazolják, hogy úgy az előkelők, mint a nép, férfiak, nők egyaránt viselték a fémszálakból szőtt ezüst vagy aranylemezekkel díszített pártaöveket. A pártaövek általános használata kitűnik a kecskeméti magistrátus 1672-ben hozott rendelkezéséből, amely szerint az adózásra bevallott ingóságok közül mint legmegszokottabb és nélkülözhetetlennek tartott viseleti tárgyat, egy „ezüst pártaövet" az adózás alól mentesít. A pártaövek viselete irott emlékeink szerint a XII. sz.-tól kezdve a che, auf deren gepressten Silberplatten die Muster der Gewebe imitiert wurden. Demnach hat die alte Technik im XV. Jahrhundert auf unseren Gürtelbändern in Form von Zierelementen weitergelebt (333—337). Im Magistratsprotokoll der Stadt Kecskemét vom Jahre 1696 wird eines silbernen Gürtels mit Gitterverzierung Erwähnung getan, was ebenfalls auf ein Imitieren des alten Gewebemusters schliessen lässt. Schriftliche Dokumente bezeugen, dass die aus Metallfäden gewirkten, mit Silber- oder Goldplatten verzierten Schmuckgürtel das Zubehöhr der Trachten ebensowohl der Vornehmen wie auch des Volkes, Männer und Weiber gleichfalls bildeten. Laut einer Verfügung des Magistrates von Kecskemét aus dem Jahre 1672 wird ein silberner Schmuckgürtel als ein „all-