SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 54 elvesztették, újat csináltatni. 2 1 Azt tartjuk, hogy ezeknek megfelelőleg népünk is a ruhadíszek és gyűrűk egy részét csak egyházi ünnepélyes alkalmakkor használta és azokat a halottal együtt eltemették. Népünk által a XIV. sz.-ban viselt ezüstgyűrűk között kétségtelenül vannak egyéni jelvények, vagy a tulajdonos nevének kezdőbetűi, vagy lehetnek címeres gyűrűk is. A nagy kerekfejű gyűrűk mellett, mint már az előbbi századokban, viseltek karikagyűrűket. A karikagyűrűk vagy ezüstből vagy bronzból készültek, széles, lapos vagy gömbölydedszárúak voltak, gyakoriak az egy-két körvonallal díszítettek is (296—298). Tiszaugon egy fiatal nő sírjában a jobbkézen 3, a balkézen pedig 2 karikagyűrűt találtam. Ritkábbak az olyan karikagyűrűk, ameungarn eine Seltenheit ist, sind im XIV. Jahrhunderte morsche Überreste der länglichen Sargtruhen fast in allen Gräbern vorzufinden. Das ungarische Wort „koporsó" (Sarg) ist ein türkisches Lehnwort. 2 2 Die heutige Form der Särge hat sich bei uns erst im Barockzeitalter eingebürgert. Die Särge des XIV. Jahrhundertes wurden oft mit verschiedenen Beschlägen verziert. Am häufigsten kommt als Beschlagsform das Wasserlaufmotiv vor, das in eine an die Gotik gemahnende stilisierte Blattform ausläuft (303). Auch die Seitenteile der Särge wurden durch verzierte Beschläge verstärkt (303—308). Zum Offnen der Särge dienten Scharnierbänder von verschiedener Form (309—312). Zum Verschliessen der Sargdeckel wurden zumeist runde, seltener viereckige Schlösser an255-262 263-269 255—276. Feies ezüstgyűrűk a XIV. sz.-ból. lyek egy helyen kiszélesednek és úgy ezt a fejnek nevezhető részt, mint az egész külső oldalukat rovátkákkal díszítették (299—302). Ezek a gyűrűk azonban inkább a XV.—XVI. sz.-ra jellemzők. A halottakat, mint az előbbi századokban, kelet-nyugati irányban temették el, úgy, hogy azok arccal keletre néztek. Mig a XI.—XIII. sz.ban a koporsókban való temetkezés ritkán fordul elő alföldi népünknél, addig a XIV. sz.-beli sírokban majd mindig megtaláljuk a koporsóláda korhadt deszkájának nyomait. A koporsók kivétel nékül hosszúkás ládaformák. A török nyelvben a „koporsó" szó ládát, ládikát je2 1 Erdélyi L., Klebelsberg emlékkönyv. Budapest, 1925. 257. 1. Köpfe silberner Fingerringe aus dem XIV. Jh. gebracht. Das Bruchstück eines in das XIII. Jahrhundert gehörigen bereits oben angeführten Schlosses wies auf dreieckige Form hin (318). Die Stossplatten und Schlüsselträger sind grösstenteils erhallen geblieben. Die runden Schlösser wurden mittels einige cm breiten eisernen Reifen an die Sargenwand befestigt (313 und 316). Die Ecken der viereckigen Schlösser wurden zum Zwecke des Aufnageins flach gehämmert bzw. umgearbeitet (314—315). Es wurde auch ein Sargenschloss mit stilisiertem Blattmotiv geschmückt vorgefunden. Die Sargtruhen wurden je nach dem Rang und Reichtum des Verstorbenen verschiedentlich verziert und beschlagen. 2 2 K. Cs. Sebestyén, A magyarság lédéi (ungarisch). In der Zeitschrift : Magyar Nyelv, 1927, Bd. 23.
