SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 44 és a jobbkéznéi Zsigmond király kis ezüst pénzei (164 —166), a nyakban kis ezüst pitykegomb (168), a mell középső részén egy nagyobb csörgőszerű ezüst gomb volt (169). A mell jobb oldalán zöldes-barnás színű, 4 cm átmérőjű, kissé domború üvegtükröt találtam (171). A jobb kéz fejénél világosbarna színű, csontból esztergályozott 285 drb kisebb (172) és 3 drb nagyobb gyöngyszem volt (167). Ezen sírból került még elő egy kisebb üvegtükör felerésze (170). Üvegtükröt vagy annak töredékeit megtaláltam az aranyegyházi temető több sírjában. A XVI. számú sírban például 2 kisebb fehéresszürke színű üvegtükör volt (162), amelynek átmérője 2'5 cm. Az aranyegyházi VII. számú sírban 4'5 cm átmérőjű, kékes szürke színű üvegtükör darabjait találtam meg (163). Az aranyegyházi üvegtükrök szabálytalan köralakúak, nagyjából körültördeltek, széleiket szegélylyel ragasztották meg. Az aranyegyházi XXXIV. számú sírban megtaláltam azon vékony bőrfoszlányokat, amellyel a tükröt körülragasztották. A tükrök hátlapjait 1—2 mm vastagságú, sárgás színű pasztaanyag borítja ; ez adhatott fényt az üvegnek. A tükröket a sírokban csontvázak mellén, gyakran jobbfelől találtam meg, tehát ugyanazon a helyen, mint az ágasegyházi sírokban az ezüstlemezből készült ruhadíszeket. Mivel gyakran igen kicsinyek, nem lehetett más rendeltetésük, mint az ezüstlemezből préselt különböző díszítésű boglároknak. Nem lehetetlen, hogy a mellen viselt kerek üvegtükröknek babonás jelentőségük is volt. 1 8 Ha nem is voltak ezek a mai értelemben vett használati tükrök, mégis művelődéstörténetünk szempontjából nagy értékűek, mert Európában a XIV. sz.-ból üvegtükröket tudomásom szerint ezideig nem ismerünk. Ügy az ágasegyházi, mint az aranyegyházi temetőben gyakran találtunk a sírokban a jobbkéznél nagyobb számú gyöngyszemet. Az ágasegyházi sírokban a gyöngyökkel együtt rendesen egy ólomcső is volt. Ezen tárgyak rendeltetésének meghatározásánál az volt az első gondolatom, hogy ezek nem lehettek mások, mint a XIV. században használt olvasónak (rózsafüzérnek) gyöngyszemei, részei. Hiszen a domokosok már a XIII. sz.-ban elterjesztették hazánkban is a szokásos sorozatos Miatyánk és Üdvözlégy imádságok elmondását. 1 9 Bár sem 1 8 Erre vonatkozóan lásd: Mészáros Gyula : A magyar kerek tükör. Néprajzi Értesítő. 1915, továbbá Roheim Géza: Spiegelzauber, Leipzig 1919. íejtegetéseit. 1S I Katholikus Lexikon megíelelő címszava. sammen ein Häuflein Perlen vorgefunden (159), von denen wegen ihrer schlechten Erhaltung nur wenige gehoben werden konnten. In Aranyegyháza, einige Km von der Gemeinde Szabadszállás entfernt, wurde im Herbst 1934 ein Friedhof aus dem XIV. Jahrhunderte ausgegraben. Die meisten Gräber waren mit Münzen des Königs Sigismund (1386—1437) datiert. Aus dem Frauengrabe Nr. XXXIV dieses Friedhofes wurden folgende Stücke gehoben : Am Munde und bei der rechten Hand kleine Silbermünzen des Königs Sigismund (164—166), am Halse eine kleine Silberbommel (168), in der Mitte des Brustteiles ein grösserer schellenartiger Silberknopf (169), auf der rechten Seite der Brust ein etwas konvexer Glasspiegel von 4 cm Durchmesser und grünlichbrauner Farbe (171), bei der rechten Hand 285 Stück kleinere (172) und 3 Stück grössere, aus Bein gedrechselte hellbraune Perlen (167) und die Hälfte eines kleineren Glasspiegels (170). Solche Glasspiegel oder deren Bruchstücke enthielten auch mehrere Gräber von Aranyegyháza. Im Grabe Nr. XVI befanden sich z. B. zwei kleinere weisslichgraue Glasspiegel (162) von 2'5 cm und im Grabe Nr. VII eine bläulichgraue von 4'5 cm Durchmesser (163). Die Glasspiegel von Aranyegyháza sind unregelmässig, durch Abbröckeln des Randes nur obenhin rund geformt und mit einem angeklebten dünnen Stück Leder, dessen Überreste noch vorhanden waren, gerändert. Die Hinterseite der Spiegel ist mit einer 1—2 mm dicken gelblichen pastösen Masse überzogen, die dem Spiegel Glanz verlieh. Diese Spiegel wurden in den Gräbern auf den Brustteilen der Skelette, oft auf der rechten, also nämlichen Seite vorgefunden, auf welcher in den Gräbern von Ágasegyháza die aus Silberblech hergestellten Kleiderzierstücke lagen. Die Bestimmung dieser oft sehr kleinen Spiegelchen und die der verschiedenen aus Silber gepressten Zierstücke dürfte dieselbe gewesen sein, obzwar das Tragen dieser Spiegelchen auf der Brust auch eine abergläubische Bedeutung haben konnte. 1 8 Wenn auch diese keine Gebrauchsspiegel im heutigen Sinne waren, haben sie trotzdem ihre kulturgeschichtliche Bedeutung, da der Gebrauch von Glasspiegeln in 1 8 Vgl. Gy. Mészáros, Der runde Spiegel der Ungarn (ungarisch). In der Zeitschr. Néprajzi Értesítő, 1915 und G. Roheim, Spiegelzauber, Leipzig, 1919.
