SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
VISELET A XIV. SZ.-BAN A tatárdúlás után néptelenné vált Alföldre települt kunok nyári és téli szállásokon éltek. Osi gazdálkodási módot, nomád pásztorkodást honosítottak meg újra s ezzel részben megváltoztatták az Alföld népének életberendezését, szokásait. E nagyarányú kun hatás mellett a XIV. sz.-ban a nyugateurópai kultúra és művészet erős áramlata érezhető, mely az Anjouk alatt éri el tetőfokát. Különösen Olaszországból jönnek mesteremberek, ötvösök, akiknek magyar tanítványai a román és a gót építészet díszítőelemeit átviszik ötvösmunkáikra és ízléses, gyakran művészi készítményeikkel elárasztják az egész Alföldet. A kunokkal keveredett alföldi népünk pompaszeretete módot nyújtott e művészi tárgyak általános elterjedéséhez. Két nagyobb XIV. sz.-beli temetőt ásattam fel : az Ágasegyházit és az Aranyegyházit. Az ágasegyházi temetőben lévő sírok túlnyomó része Nagy Lajos király korából való, míg az aranyegyházi temető halottait legnagyobbrészt Zsigmond uralkodása idején temették el. I. Lajos királyunk 1353-ban a Kecskemét határában lévő Agasegyházát, mint lakosok nélküli elhagyott községet Karla János kun hívének adományozta. 1' A község már a XIV. sz.ban fennállott s minden valószínűség szerint a tatárdúlás alatt pusztult el, vált néptelenné; az 1353-iki adományozás után újra települt és virágzásnak indult. Az ágasegyházi temető sírjainak legnagyobb részében a szájon, vagy a szájban, de gyakran a jobbkéznél is Nagy Lajos királyunk (1342—1382) dénárjait és obulusait találjuk. Volt olyan sír, amelyben 200 drb Lajos dénárt találtam. Sajnos, a temető nagy részét későbbi korból származó temetkezésekkel és a jelenkorban végzett földmunkával megbolygatták. A legtöbb sírban kevés a tárgyi emlék. Egyik sír1 7 Hornyik J., Kecskemét város története. I. k. Kecskemét, 1860. 139. 197-198. 1. DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT Die nach dem Tatarenzuge in Niederungarn angesiedelten Kumanen führten wieder das nomadisierende Hirtenleben ein und änderten dadurch teilweise die Lebensart und die Bräuche der Bevölkerung. Trotz dieses kumanischen Einflusses wird man im XIV. Jahrhunderte einer steten Einströmung der westlichen Kultur und Kunst gewahr, die unter den Anjoukönigen ihren Höhepunkt erreichte. Besonders aus Italien kommen viele Handwerker, Goldschmiede, deren ungarische Schüler die Zierelemente der romanischen und gotischen Baukunst auf ihre Goldschmiedearbeiten übertrugen und mit ihren geschmackvollen, oft künstlerischen Werken ganz Niederungarn überschwämmten. Die Prunkliebe der Kumanen und Ungarn ermöglichte das rasche Verbreiten dieser Kunstgegenstände. Es wurden zwei grössere Friedhöfe aus dem XIV. Jahrhundert ausgegraben, das von Ágasegyháza und Aranyegyháza. Im erstgenannten Friedhof stammen die Gräber vorwiegend aus der Zeit Ludwigs des Grossen (1342— 1382), wogegen die Bestattungen des anderen der Zeit des Königs Sigismund angehören. König Ludwig I. verschenkte das unweit Kecskemét liegende, entvölkerte Ágasegyháza im Jahre 1353 an den Kumanen János Karla. 1' Die Ortschaft bestand schon im XII. Jahrhunderte und wurde aller Wahrscheinlichkeit nach durch den Tataren zerstört und entvölkert und blühte nach der Donation von 1353 wieder auf. In den meisten Gräbern des Friedhofes von Agasegyháza sind am Mund, in dem Mund oder neben der rechten Hand Denare und Obulusse des Königs Ludwig des Grossen zu finden. In einem der Gräber wurden an 200 Stücke Denare gefunden. Leider wurde dieses Grab 1 7 J. Hornyik, A. a. 0. Bd. I, Kecskemét, 1860, S. 139, 197-198.
