SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
SACHDENKMÄLER DER FRIEDHÖFE AUS DEN XI.—XIII. JAHRHUNDERTEN
- 38 ból, babonás szokásból-e, vagy más okból (pl. járványos betegségekkel kapcsolatban), ma még nem tudjuk. Kivételes temetkezési szokás fordult elő a Berényi-Benepusztán lévő XII.—XIII. sz.-beli temetőben. Itt a halottak mellé edényekbe ételt helyeztek. Az egyik sírban sárgás-fehér színű, körvonalas díszítésű, fenékbélyeges fazékban egy egész tyúk csontvázát találtam meg (129). Egy másik sírnál nagy, füstös, feketeszínű fazékban egy kakas csontváza volt (130). A temetőben több sírnál találtam még a XII.—XIII. sz.-ra jellemző edénydarabot. Ezek a sírhoz tett edények darabjai, amelyek szántás-vetés következtében összetörtek. Valószínűleg nyugateurópai hatás alatt terjedt el nálunk a bronztálak használata. Ilyen bronztálakat ugyanis külföldön nagyobb menynyiségben találtak. Koruk, készítésük és használatuk kérdésével sokan foglalkoztak. 1 5 Szertartási vagy nagyobb lakomák alkalmával használt háztartási edényeknek tartják s korukat újabban a XIV. sz.-ra teszik. A kecskeméti múzeum két bronztála közül az egyik Alpárról való, átmérője 24'8 cm, magassága 4'5 cm (131). A másikat 1934-ben Aranyegyházán Vér Balázs gazda szőlőföldfordítás közben találta, átmérője 27 cm, magassága 4'4 cm (132). Mindkét tárgy anyaga, alakja, kidolgozása és díszítése azonos. Mivel ezen bronztálakkal kidolgozásra és formára azonos bronztál darab került elő a Kecskemét-árvaházi XIII sz.-beli lakóhelyen (8), azt következtethetjük, hogy e bronztálak használata alföldi népünknél már a XIII. sz.-ban elterjedt. Az itt felsorolt műveltségi hatásokhoz, különösen a XIII. sz. közepén csatlakozott a kun elem. Az utóbbinak hatása oly nagy volt népünk viseletére, életmódjára, szokásaira, hogy ezen időtől kezdve az alföldi magyar nép sajátos kun jellegéről beszélhetünk. Érthető, mert a tatárpusztítás után a Duna-Tisza közének legnagyobb részét a kunok szállották meg és így a tatárdúlás után megmaradt kevés magyarság a kunokat magába olvasztani sokáig nem volt képes. Bizonyíték erre, hogy az 1279-ben itt járt Fülöp fermói püspök, pápai legátus szigorúan meghagyta „a kun süveg elvetését, melynek használata Magyarországon már szokásba jött", bár a püspök a kunokat is el akarta tiltani a 1 5 Arch. Ért. 1896. évi. 21-22. 1. 1887. évf. 138— 143. I. 1904. évf. 47- 50. I. westlicher Richtung mit dem Gesicht nach Osten gerichtet läge. Abweichungen von dieser Richtung kommen nur innerhalb der Zone zwischen Sonnenaufgang im Winter und im Sommer vor. Diese Art der Bestattung blieb bis zum Ende des XVI. Jahrhundertes gebräuchlich. Ferner sind in einem jeden Friedhof Gräber vorzufinden, etwa 5—6 an der Zahl, deren Boden durch eine Holzkohlenschicht bedeckt ist. an welcher der Leichnam liegt. Ob dies aus Aberglaube geschah oder vielleicht eine, im Zusammenhange mit gewissen Epidemien getroffene Vorkehrung war, steht noch dahin. Als seltene Ausnahme kam es vor, dass man in die Gräber Gefässe mit Speisen gelegt hat, wie z. B. im Friedhofe von Bene-puszta zu Berény aus dem XII. —XIII. Jahrhunderte. In einem Grabe enthielt ein weissgelber, ringverzierter Topf mit Bodenstempel ein vollständiges Skelett eines Huhnes (129). In einem anderen Grabe war in einem grossen geschmauchten Topf ein Hahnenskelett (130). Mehrere Gräber dieses Friedhofes enthielten noch in das XII. — XIII. Jahrhundert gehörige Gefässbruchstücke, die beim Ackern durch den Pflug zerbrochen wurden. Der Gebrauch der Bronzeschüssel hat sich bei uns wahrscheinlich unter westeuropäischem Einfluss verbreitet, wo dieselben in grösserer Zahl aufgefunden wurden. Mit ihrem Alter, Gebrauch und ihrer Anferligungstechnik haben sich viele befasst. 1 5 Dieselben wurden für kultische Zwecke oder bei grösseren Festmahlen gebraucht und werden neuerdings in das XIV. Jahrhundert datiert. Von den zwei Bronzeschüsseln des Museums zu Kecskemét stammt eine von Alpár, ist 24'8 cm breit und 4'5 cm hoch (131). Das andere 27 cm breite, 4'4 cm hohe Stück kam im Jahre 1934 in Aranyegyháza beim Bestellen eines Weingartens zum Vorschein. Betreffs Form, Material, Arbeit und Ornament gleichen sich die beiden. Da auch auf der Siedlung Kecskemét-Waisenhaus aus dem XIII. Jahrhunderte eine ähnlich bearbeitete und geformte Bronzeschüssel vorkam (8), darf angenommen werden, dass dieselben in Niederungarn bei dem Volke des XIII. Jahrhundertes allgemein gebraucht wurden. Den besprochenen Kultureinflüssen schloss sich in der Mitte des XIII. Jahrhundertes der 1 5 In der Zeitschrift Archaeologiai Értesítő, 1887, S. 138-143; 1896, S. 21—22; 1904, S. 47—50.
