SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT

— 27 — forduló hullámvonaldiszítést keleten a szlávok, nyugaton a germánok vették át a rómaiaktól. Kétségtelen, hogy a népvándorlás a hazánk területén virágzó római kultúrát s vele együtt a fejlett agyagipart is elseperte, maradtak azonban ezen mesterségnek folytatói. A hazánk területén élő avarok és más rokon népvándorláskori népek finomabb, jobb kidolgozású, korongon készült edényei kétségtelenül az itt maradt római telepesek, illetve azok utódainak kezemunkái. Ezen edények között a hullámvonalas díszítésű gyakori és ujabban már fenékbélyeges avar edényt is találtak hazánkban.

1

1 A magyarság valószínűleg keletről hozta magával az edénykészítés mesterségét. Bár ily irányú szükségletének kielégítésénél az őslakosság készítményeit is igénybe vehette. A XI.—XIII. sz.-beli lakóhelyek jóégetésű, gyakran finom kidolgozású edényei, azok sokféle formája a tanúbizonyság amellett, hogy a magyarság ebben a korban minden tekintetben egyenlő színvonalon áll a nyugateurópai népekkel. A sokféle edényforma mellett eléggé fejlett főzőtudományra vall a Kecskemét-árvaházi XIII sz.-beli lakóhelyen talált vas háromláb. A hazánkat ért sok pusztítás következtében első Árpádházi királyaink korabeli agyagiparunkról írott emlékünk alig maradt. Mindössze az 1212. évi tihanyi összeírás említ két tálkészítőt,

1

2 ezért bírnak nagy fontossággal ezen korra vonatkozó agyagipari tárgyi emlékeink. 1

1 A Magyar Nemzeti Múzeumban. Szkíta és népvándorléskon gyűjtemény, lt. sz. 6/1936. Szob. 27. sír. Horváth A. János ásatása, még nem tették közzé. 1

2 Csányi K., Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum 1926. évi Kalauza. weiterbetrieben. Die auf der Drehscheibe angefertigten, schön bearbeiteten feinen Töpferwaren der in Ungarn sesshaften Avaren und anderen verwandten Völker rühren ohne Zweifel von der Hand römischer Ansiedler oder deren Nachkommen her. Unter diesen Gelassen herrscht die wellenlinienförmige Verzierung vor und neuerdings wurden sogar avarische Gefässe mit Bodenstempel entdeckt.

1

1 Das Ungartum brachte seine Fertigkeit in der Töpferarbeit wahrscheinlich noch aus dem Osten mit, obzwar ihm zum Decken seines keramischen Bedarfes auch noch die Erzeugnisse der hiesigen Uhreinwohner zur Verfügung standen. Die gut gebrannten, fein bearbeiteten Gefässe der Siedlungen des XI.

—XIII. Jahrhundertes und die Mannigfaltigkeit ihrer Formen sprechen dafür, dass die Kultur des Ungartums zu jener Zeit auf derselben Höhe stand, wie die Kultur der Westvölker Europas. Der Dreifuss aus der Siedlung von Kecskemét-Waisenhaus aus dem XIII. Jahrhunderts weist nebst den vielen Gefässformen darauf hin, dass auch die Kochkunst auf einer ziemlich entwickelten Stufe stand. Infolge der vielen Verheerungen sind über die Keramik des Zeitalters der ersten Árpádenkönige keine Aufzeichungen erhalten geblieben. Die Konskription von Tihany ist die einzige, die aus dem Jahre 1212 zwei Schüsselverfertiger

12 erwähnt. Dies erklärt zur Genüge die Bedeutung der keramischen Funde aus diesem Zeitalter. 1

1 Im Ungarischen Nationalmuseum. Ausgrabung von Á. J. Horváth, noch nicht veröffentlicht. 1

2 K. Csányi, Führer des Ungarischen Landesmuseums für Kunstgewerbe, 1936.