SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT
- 25 mint állattenyésztő népünk téli szállásai. A sátrakban, illetve kunyhókban 80—100 cm átmérőjű kemencéket használtak. A kemencék valószínűleg nemcsak sütésre, de fűtésre, illetve melegítésre is szolgáltak. A kemencék alapjait a sütés előmozdítása céljából edénydarabokkal rakták ki és sárral tapasztották le. A lakóhelyeken talált ládavasalások és ládazárak igazolják, hogy népünknek a XII.—XIII. sz.-ban megvolt a legkezdetlegesebb bútordarabja, a láda, ruha és féltettebb házieszközök tartására. Kelet nomádjainál a láda még ma is a sátorfelszerelés legfontosabb darabjai közé tartozik. A ládák vasalásai gyakran díszesek, a zárak háromszög alakúak. A lakóhelyeken mindenütt talált orsógombok a kender feldolgozásának általános elterjedése mellett tanúskodnak. A talált ásópapucsok fejlett formái földmívelési szerszámaink ősi voltát igazolják. Azt, hogy alföldünkön a XIII. sz.-beli községekben nem találtunk Winterquartiere unseres Viehzucht betreibenden Volkes. In den Zelten bzw. Hütten wurden Backöfen von 80—100 cm Durchmesser errichtet, die höchstwahrscheinlich nicht nur zum backen, sondern auch zum Heizen und Erwärmen dienten. Zur Förderung des Backens wurden in die Bodenflächen der Ofen Gefässscherben eingelegt und mit Lehm beworfen. Die an den Siedlungsstätten vorgefundenen Truhenbeschläge und Schlösser bezeugen, dass unser Volk im XII. — XIII. Jahrhunderte zur Aufbewahrung seiner Kleider und wertvolleren Hausgeräte lediglich über das primitivste Möbelstück, über die Truhe verfügte. Bei den Nomaden des Ostens gehört die Truhe heute noch zu den wichtigsten Ausrüstungsgegenständen der Zelte. Die Beschläge der Truhen sind verziert und die Schlösser dreieckförmig. Die überall vorkommenden Spinnwirtel zeugen für die allgemeine Verbreitung der Hanfbearbeitung. Die entwickelten Formen der 46—49. XI. —Xlll. századi edények fenékbélyegei. — Gefässbodenstempel aus dem XI. —Xlll. Jh. agyagból épült lakóházakat, népünk nyaralótelelő, jószágtenyésztő foglalkozásával magyarázhatjuk A lakóhelyeken talált különböző formájú edények mind korongon készültek. Nagyrészüknek anyaga szemcsés és általában jó égetésüek. E korra legjellemzőbb az üstforma főzőedény, melynek darabjait minden helyen, ahol a XII.— XIII. sz.-ban laktak, megtaláljuk. Mivel ezen edényforma Nyugateurópában ismeretlen,® valószínű, hogy azt a magyarság hozta magával keletről, vagy pedig első Árpádházi királyaink uralkodása alatt, keleti kapcsolatok utján terjedt el nálunk. Az Alföldön élő, jószágtenyésztéssel foglalkozó népünknek az üstforma főzőedény általános és nélkülözhetetlen felszereléséhez tartozott. Az edényeknek másik csoportja fazékfor9 Höllrigl J.. Arch. Éri. i. m. Spatenverkleidung deuten auf das hohe Alter der Landwirtschaftsgeräte hin. Das in den Siedlungen der Tiefebene im XIII. Jahrhunderte keine aus Lehm gebauten Häuser vorzufinden waren, kann durch die viel Bewegung voraussetzende Eigenart der Viehzucht als Hauptbeschäftigung des Volkes erklärt werden, zufolge welcher der Sommer- und Winteraufenthalt ständig gewechselt werden musste. Sämtliche auf den Siedlungen vorgefundenen Gefässe von verschiedener Form wurden mit Benützung der Töpferscheibe angefertigt. Der grösste Teil derselben ist von körnigem Material und im allgemeinen gut gebrannt. Für diese Zeit ist das am meisten charakteristische Stück das kesseiförmige Kochgefäss, dessen Bruchstücke an allen Fundorten anzutreffen sind. Da diese Gefässform in Westeuropa unbekannt ist,® muss angenommen 9 J. Höllrigl, a. a. 0. Archaeologiai Értesítő, 1932—33.
