SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT

- 22 ­került két üstalakú edényt összeállítanom. Az egyik vörösbarna színű s alakra azonos a Kecs­kemét-árvaházi (2) üstalakú edénnyel (34). A másik nagyobb jelentőségű; anyaga ugyanis finomabb, színe sárgás fehér és oldalát körvo­nalak díszítik (35). Ilyen anyagból készült üst­forma főzőedény hazánkban ezideig nem került elő. Alakja némileg eltér a többi üstforma edény­36. Alsómonostori lakóhely edénye. Gefäss aus Alsómonostor. tői, mert teljesen gömbalakú s nincs meg a többi üstalakú főzőedényre jellemző alsó és felső részt elválasztó éles vonala. Széles, vízszinte­sen álló peremén épúgy megvannak a felfüggesz­tésre szolgáló páros lyukak, mint a többieken. Az 1936. évben ugyanezen a helyen végzett ása­tások alkalmával egy formájánál és alakjánál fogva a XIII. sz.-ra jellemző világosszürke, füst­foltos, 10 cm magas, fületlen bögre került elő, melynek oldalát nagy hullámvonalak díszítik (36). Az alsómonostori lakóhelyek ásatása al­kalmával találtam még orsógombokat, amelyek edénydarabokból készültek, vaskések töredékeit, sótörő kavicsokat és sok üstforma főzőedény­darabot. Ezek között egynek pereme alatt kö­römmel benyomott félkör alakú díszítést lá­tunk (37). Móricgáton 1934. őszén egy a XIII. sz.­ban elpusztult község lakóhelyeit ásatva 25 or­sógombot gyűjtöttem össze (38—40). Az orsó­gombok legnagyobb része vöröses színű, szem­csés anyagú s kétségtelenül üstforma főző­edény darabjaiból készült. Van közöttük néhány, amelyeket szürke színű cserépdarabból farag­tak és kettő olyan, amelyet agyagból égettek. Mivel ezen a helyen nagyobb vízér is húzódik, az orsógombok nagy mennyisége alapján arra következtethetünk, hogy a régi Móricgát lakos­zerstörten Siedelung Móricgát wurden im Jahre 1924 fünfundzwanzig Stück Spinnwirtel gesam­melt (38—40), die grösstenteils von rötlicher Farbe sind und zweifellos aus dem körnigen Material der kesseiförmigen Kochgefässe ange­fertigt wurden. Unter diesen befinden sich einige, die aus grauen Scherbenstücken geschnitzt und zwei, die aus Ton gebrannt sind. Da neben die­ser Ansiedelung sich ein grösserer Teich oder Bach befand, ist auf Grund der grossen Anzahl der Spinnwirtel anzunehmen, dass sich die Be­wohner dieser Siedelung in hohem Masse mit dem Anbau und der Bearbeitung des Hanfes befassten. Der Hausrat der angeführten Siedlungen wird durch das Fundmaterial ähnlicher Sied­lungen derselben Zeit ergänzt. Dies ist auch mit den Wetzsteinen der Fall, deren zwei von beson­derem Interesse sind. Der eine wurde gegen das Ende mit einem Einschnitt versehen, um daran gebunden aufgehängt zu werden, der andere wurde zu demselben Zwecke durchbohrt (41 — 42). Zu den Siedlungsdenkmälern gehören noch die Mahlsteine, die sich beim Aufdecken der zerstörten Ortschaften des XI.—XIII Jahrhun­dertes spärrlich vorfanden. Da unsere Wörter : Mühle (malom) und mahlen (őrölni) alt sind,' ist anzunehmen, dass das'Mahlen der Getrei­f 37. Alsómonostori lakóhely edénydarabja. Gefassbruchstück aus Alsómonostor. den ein mitgebrachtes Kulturgut des Ungartums war. Aus diesem Grunde haben auch unsere Mahlsteine des XI. —XIII. Jahrhundertes ihre be­sondere Bedeutung. Der Durchmesser eines grös­seren flachen Steines beträgt 41 cm (43). Die 7 Zs. Bätky, Volkskunde des Ungartums (ungarisch). Bd. 1, S. 55.

Next

/
Oldalképek
Tartalom