SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT

— 21 — égetett hosszúkás gömbforma nehezék, melyet valószínűleg szövőszéknél használtak (22), a láda tetejének kinyitására szolgáló 16 cm hoszszú, egyszerű csuklós vaspánt (23). Legjelentősebb a tárgyak között az itt talált 17 cm hoszszú, háromszög alakú ládazár (24). Már 1923ban a borbási templom ásatásakor találtam hasonló ládazárat, azonban az annyira el volt rozsdásodva, hogy összehasonlító anyag hiányában rendeltetését megállapítani akkor nem tudtam. Mivel azóta több helyről is kerültek elő háromszögalakú ládazárak, kétségtelennek látszik, hogy a XII.—XIII. sz.-ban ilyen zárakat általánosan használtak Alföldünkön A felsorolt tárgyakkal egyült több XIII. sz.-i edénydarabot, egy durva szemcsés anyagú örlőkő felerészét és egy fenőkő darabot találtam Az aranyegyházi II. lakóhelyen egy vöröses szürkeszínű, üstforma főzőedényt találtam Magassága 21'5 cm, szájátmérője 25 cm, belseje mélyebb, feneke hegyesebb gömbben végződik, mint a többi ilyenfajta edényünké (25). Ugyanezen a helyen volt még egy üstforma 20 cm átm. főzőedény töredéke, egy nagyobb körvonalas díszítésű vászonfazék felerésze (26). Az edényekkel együtt egy igen elrozsdásodott, 15 cm átmérőjű vaspatkó (27), egy hosszú vaskés (28), továbbá 4 drb. láda- vagy ajtóvasalás töredéke került elő (29). Tiszaugon 1930-ban a mai községtől párszáz lépés távolságra dr Radvány Károlyné úrnő birtokán földfordítás közben kétségtelenül a tatárpusztítás előtti régi Tiszaug község egyik lakóhelyéről a következő tárgyak kerültek elő : egy fehéres-sárgásszínű, 17 6 cm magas, fenékbélyeges, körvonalas díszítésű fazékforma edény (30), egy hasonló anyagú és díszítésű 9'5 cm magas bögre (31), amelynek szára erősen szétáll. A tárgyak mellett volt egy vasszekerce (32), egy ásópapucs (33), továbbá egy vastag rézkarika és egy vörösfestékkel díszített fehéres-sárgásszínű kisbögre. Ezen tárgyak korát az egyik edényen talált nagyobbmennyiségű XII. sz.-beli ezüstpénz határozza meg. Az alsómonostori templomrom környékén több lakóhelyet ásattam fel. A lakóhelyek legnagyobb része igen szegényes anyagot szolgáltatott ; sokkal jelentősebbek az ásatásnál tett megfigyelések. Minden lakóhelyen megtaláltam egy 80 — 100 cm átmérőjű kemence alapját. A kemence-fenekeket edénydarabokkal rakták ki és sárral tapasztották le Az egyes lakóhelyek kemencealapjaiban lévő edénydarabokból siheutigen Gemeinde einige hundert Schritte entfernt auf einem Landgut beim Bestellen des Ackers, einer alten Siedelung, die noch zweifelsohne der Epoche vor dem Tatareneinbruch angehörte, folgende Gegenstände entnommen : ein weissgelbliches, 17*6 cm hohes topfförmiges Gefäss mit Bodenstempel und Ringverzierung (30), ein 9'5 cm hohes Häflein von derselben Form und Verzierung (31), mit breit ausgezogener Mundöffnung. Bei diesen Gefässen lag ein eisernes Handbeil (32), eine untere Spatenverkleidung (33), ein dicker Kupferreif und ein rotverziertes weissgelbes Häflein. Diese Gegenstände wurden durch Silbermünzen des XII. Jahrhundertes datiert, die auf einem der Gefässe in grösserer Zahl vorgefunden wurden. In der Umgebung der Kirchenruine von Alsómonostor wurden mehrere Siedelungen ausgegraben. Der grösste Teil dieser lieferte nur ein ärmliches Fundmaterial ; dabei wurden aber Beobachtungen von Bedeutung gemacht Auf einer jeden Wohnstätte wurde der Boden eines Backofens von 80—100 cm Durchmesser aufgefunden. Derselbe war mit Gefässscherben belegt und mit Lehm beworfen. Aus diesen Scherben gelang es, zwei kesseiförmige Kochgefässe zusammenzustellen. Das eine ist rotbraun und in der Form mit dem kesseiförmigen Kochgefäss vom Waisenhause zu Kecskemét (2) identisch (34). Das andere weissgelbe, ringverzierte Gefäss ist von grösserer Bedeutung, indem sein Material feiner ist (35). Kesseiförmige Kochgeschirre aus solchem Material waren aus Ungarn bisher unbekannt. Der Form nach weicht es einigermassen von den übrigen derartigen Gefässen insofern ab, da der Boden kugelgrund ist und die scharfe Kante zwischen Ober- und Unterteil, die für alle andere kesseiförmige Kochgefässe bezeichnend ist, nicht aufweist. An seinem breiten, wagrechten Rande befinden sich zum Aufhängen dienende Löcherpaare ebenso eingebohrt, wie bei den übrigen. Im Jahre 1936 kam bei den Ausgrabungen am selben Orte ein 10 cm hohes, mit breiten Wellenlinien verziertes henkelloses Häflein zum Vorschein (36). Dortselbst wurden noch aus Gefässscherben angefertigte Spinnwirtel, Bruchteile eiserner Messer, Kieselsteine zum Salzstossen und viele Bruchstücke kesseiförmiger Kochgefässe vorgefunden. Unter dem Rande der einen von diesen dienen halbkreisförmige Fingernägelabdrücke zur Verzierung (37). Beim Aufdecken der im XIII. Jahrhunderte