SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT
- 14 eltérő üstalakú főzőedény a XII.—XIII. sz.-beli lakóhelyek legjellemzőbb és mindenütt megtalálható tárgya. Darabjai leginkább szürkés vörös, vagy vöröses színűek, néha akad közöttük fekete is. Gyakran erősen füstösek, anyaguk szemcsés, oldaluk vékonyfalú, de peremük erősen megvastagodik. A peremet két helyen egymással szemben párosan átfúrták, kétségtelenül a felfüggesztő zsinór részére. A kecskeméti múzeum által feltárt nagyobb jelentőségű, tatárdúlás előtti lakóhelyek leleteit az alábbiakban ismertetem. A kecskeméti árvaház udvarán egy méter vastagságú futóhomokkal eltemetett lakóhelyen a következő tárgyakat találtam : 3 egy üstforma cserépedényt (l), 3 a mely vörösbarna színű, kifelé és befelé hajló széles peremén egymással szemközt páros, a felfüggesztésre szolgáló lyuk van. Magassága 17'5 cm, szájátmérője 31 cm. Egy másik, hasonló alakú főzőedény füstös, majdnem fekete színű, magassága 17 cm, szájátmérője 21'7 cm (2). Megvastagodott pereme csak befelé hajlik s a felfüggesztésre szolgáló lyukaknál a peremből külön bütyköket formált a fazekasmester, hogy a felfüggesztő zsinór az edény oldalát könnyen ki ne szakíthassa. Mindkét edény feneke gömbölyű, felső testük összefelémenő, valószínűnek látszik, hogy hasonló formájú fémüstöt utánoznak. A befelé hajló perem arra szolgál, hogy a felfüggesztő zsinór részére készült lyukakat úgy helyezhessék el, hogy a szabadtűznél a láng ne égethesse el a zsinórt. Az edények feneke nem azért gömbölyű, hogy azt könnyebben lehessen a parázsba állítani, 4 hanem azért, hogy a láng a fazék egész alsó testét körülfoghassa s így a főzésre alkalmasabb legyen. Az edények fent leírt jellege azt igazolja, hogy ezen formát a szabadtűznél való főzés hosszú tapasztalata alakította ki. A két üstalakú edénnyel együtt találtam egy 23 cm magas, 21 cm átmérőjű, szürke-színű fazekat (3), egy 10'2 cm magas és 11'5 cm átmérőjű, kisebb, szürkeszínű, fületlen bögrét (4). Mindkettő díszítés nélküli. Itt került elő egy világosszürke színű, körvonalakkal díszített vizespalack, melynek nyakrésze sajnos hiányzik (5). Nagyobb jelentőségű egy világos és füstös foltokkal tarkázott, 16 cm magas, fenékbélyeges 3 Szabó K., Népünk és nyelvünk. I. évfolyam. 1929. 82-84. 1. 3 a A képek számai zárójelben vannak. 4 HöllrigI J., Árpádkori Keramikánk. II. Arch. Ért. 1932-33. évf. 85. I. Winterung bezogen, wo für das Vieh aus Schilfoder Astwerk geflochtene dachlose Schutzwände errichtet waren. Neben diesen wurden die Zelte aufgeschlagen oder die Rohrhütten aufgebaut. 2 Unsere frühesten Niederlassungen in Niederungarn waren demgemäss Gruppen solcher Winterungsstellen, aus denen sich, wie dies auch aus den Ergebnissen unserer Ausgrabungen hervorgeht, allmählich grössere Siedlungen, Ortschaften entwickelten. Am meisten bezeichnend für die Siedlungsstellen aus dem XII. —XIII Jahrhunderte und dort überall verbreitet sind die von den übrigen, um den Ofen vorgefundenen verschiedenen kesseiförmigen Kochgefässe, zumeist von grauroter oder roter, manchmal auch schwarzer Färbung. Oft sind sie stark angeräuchert, ihr Material ist körnig, die Seitenwand dünn aber der Mundrand sehr kräftig. Auf letzterem sind beiderseitig je zwei Löcher, zweifellos für eine Hängeschnur, gebohrt. Die Funde der durch das Museum zu Kecskemét aufgedeckten bedeutenderen Siedlungsstätten aus dem vortatarischen Zeitraum werden im folgenden besprochen. Am Hofe des Kecskeméter Waisenhauses wurden auf einer, mit meterdickem Flugsand bedeckten Wohnstätte folgende Gegenstände vorgefunden: 3 Ein kesseiförmiges Tongefäss (l) 3a von rotbrauner Farbe, an dessen nach aussen und nach innen gebogenen breiten Rand je zwei zum Aufhängen dienenden Löcher angebracht sind. Höhe 17*5 cm, Öffnung 31 cm. Ein anderes, geschmauchtes, fast schwarzes Kochgefäss von derselben Form ist 17 cm hoch ; Öffnungsdurchmesser 217 cm (2). Sein verstärkter Rand biegt sich nur nach innen und wurden durch den Töpfer gegenüber den Löchern auf demselben Schwellungen formiert, um beim Aufhängen den Rand gegen das Abbrechen zu sichern. Der Boden beider Gefässe ist rundlich, ihr Körper verjüngt sich nach oben und imitiert scheinbar die Form eines metallenen Kessels. Um bei offenem Feuer das Anzünden der Aufhängeschnur zu verhindern, wurde der Rand mit den Löchern einwärtsgebogen. Der Boden der Gefässe ist nicht deshalb rundlich, damit dasselbe leichter in die Glut gestellt werden 2 K. Szabó, Die Gehöfte um Kecskemét (ungarisch). Kecskemét, 1936, S. 9—10. 3 K. Szabó, Aufsatz in der Zeitschrift „Népünk és nyelvünk" (ungarisch), I, Jg. 1929, S. 82—84. 3 a Die Nummern der Abbildungen sind in Klammern.
