SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
SACHDENKMÄLER DER SIEDLUNGEN AUS DEM XII.—XIII. JAHRHUNDERT
- 13 dúlás előtt hat község állott, amelyeknek határterületeit királyaink a visszatelepült Kecskeméthez csatolták. Az 1456. évben kelt oklevél már Kecskemétet ezen elpusztult községek határterületével együtt adományozza s a községek neveit fel is sorolja. 1 Ezek : Ballóság-, Juhász-, Koldus-, Kolos-, Hetény- és Terech-egyháza, amelyeket „cum ecclesiis desertis"-nek, azaz elhagyott egyházaknak nevez, E Kecskeméttel szomszédos községek egyike sem települt újra a tatárdúlás után s ma már egy-kettőnek kivételével még a helyüket sem tudjuk megállapítani. Ha egy elpusztult község lakóhelyein és temetőjében nem találunk a XIV. vagy XV. sz.-ra jellemző tárgyakat, akkor majdnem kétségtelen, hogy az a XIII. sz.-ban pusztult el és nem települt újra. Van még a tatárdúlás alkalmával elpusztult községeknek egy különös jellegzetessége. Ezeknél az egymástól távol lévő lakóhelyeken nem találjuk meg az agyagból épült házak alapjait. Itt a lakóhelyek rendesen 8—10 m átmérőjű, kerekformájú hamus földrétegek, amelyeknek középső részén agyagból készült kemence omladékára akadunk. A kemence körül a XIII. sz.-ra jellemző cserépedény darabjait, orsógombot, fenőkövet, vaskést vagy más szerszámot találunk. A kemencék kicsinyek, leginkább 80—100 cm átmérőjűek. Megállapíthatjuk tehát, hogy akkor még nem voltak az alföldi községekben agyagból épült házak. Őseink nádból, vagy vesszőből készült, körforma sátrakban, vagy kunyhókban tanyáztak. A sátor közepén sütésre, de lehet, hogy melegítésre is kisebbforma kemencét használtak. Mint más nomádkodó pásztornépek, a magyarok és kunok is telelő-nyaraló jószágtenyésztést folytattak. A tél beálltával vonultak téli szállásaikra, ahol a jószág részére fedetlen sövényfalat, úgynevezett szárnyékot építettek nádból, vagy gallyakból. A szárnyék mellé ütötték le sátraikat, vagy nádból készült kunyhóikat. 2 Alföldi községeink eleinte szintén nem voltak mások, mint a jószág teleltetésével kapcsolatos téli szállások, vagyis telelők, amelyek csak később fejlődtek faluvá, községgé, amint ezt ásatásaink is igazolták. A kemencék körül talált más edényektől 1 Hornyik János, Kecskemét város története. Kecskemét, 1927. 11 — 12. 1. 2 Szabó K., Kecskeméti tanyák. Kecskemét, 1936. 9-10. 1. schützter Gelände vorschrieb. Während des Tatarenzuges sind meines Erachtens sämtliche Ortschaften des Alföld ohne Ausnahme vernichtet worden. Vor dem Tatarenzuge standen in der nächsten Umgebung von Kecskemét sechs Ortschaften, deren Gebiete durch unsere Könige mit dem neubesiedelten Kecskemét einverleibt wurden. Die Urkunde vom Jahre 1456 verfügt über eine gleichzeitige Donation von Kecskemét und des angrenzenden Bereiches der verwüsteten Ortschaften und führt deren Namen an. 1 Dieselben sind : Ballóság-, Juhász-, Koldus-, Kolos-, Hetény- und Terechegyháza, die „cum ecclesiis desertis" d. h. „mit verlassenen Kirchen" genannt werden. Diese Nachbarortschaften der Stadt Kecskemét sind nie mehr besiedelt worden und sind heute nicht einmal ihre Siedlungsstellen, einige ausgenommen, genau bekannt. Wenn an der Siedlungsstelle und im Friedhof einer zerstörten Ortschaft keine in das XIV. oder XV. Jh. gehörigen Funde zum Vorschein kommen, so kann fast mit Sicherheit angenommen werden, dass dieselbe im XIII. Jahrhundert vernichtet und nicht mehr aufgebaut wurde. Die durch Tataren zerstörten Ortschaften haben noch ein eigenartiges Kennzeichen. Die Fundamente der aus Lehm gebauten Häuser dieser von einander ferne liegenden Siedlungen sind nicht auffindbar. Diese Wohnstätten haben in der Regel 8—10 m Durchmesser und bestehen aus rundlichen, aschenhältigen Schuttschichten, in deren Mitte die Trümmer eines Backofens erscheinen. Rund um den Ofen sind charakteristische, in das XIII. Jahrhundert gehörige Tongefässbruchstücke, Spinnwirtel, Wetzsteine, eiserne Messer oder andere Werkzeuge vorzufinden. Die Ofen sind klein, ihr Durchmesser beträgt zumeist 80—100 cm. Es steht also fest, dass die damaligen Ort schaften noch keine aus Lehm gebauten Häuser besassen. Unsere Vorfahren lagerten in kreisförmigen Zelten oder Hütten, die aus Rohr- oder Rutenflächtwerk angefertigt waren. In der Mitte des Zeltes war ein Ofen von kleinerem Umfang errichtet, der zum Backen und auch möglicherweise zum Erwärmen diente. Gleich anderen Reiternomaden betrieben die Ungarn und Kumanen eine mit Winterung verbundene wandernde Viehzucht. Beim Eintritt des Winters wurde die Unterkunftstelle der 1 J. Hornyik, Geschichte der Stadt Kecskemét (ungarisch), Kecskemét, 1927, S. 11—12.
