SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
GERÄTSCHAFTEN DES HAUSHALTES
- 113 — durva, nagy varrótű, hossza 7'7 cm. Több gyűszűt találtam. Már a XIV. sz.-beli sírokból ismerjük a bronzgyűszűt. Nagyságuk 1'3— T7 cinig terjed (510—512). A bemutatott gyűszűk között az egyik nyitott végű, ami azt bizonyítja, hogy a XV.—XVI. sz.-beli községekben valószínű, hogy éltek szabómesteremberek, mert az ilyen gyűszűket férfiak, illetve férfiszabók szokták használni. Kést és azok töredékeit szintén megtaláltam majd minden ház omladéka között. A XV.— XVI. sz -beli kések legnagyobb része azonos a XIV. sz.-beli egyszerű késekkel. Hosszú nyélnyúlványokat 3—4 helyen átlyukasztottak, hogy a fa- vagy csontborításokat reá erősíthessék. Egy csontnyelű kés ép állapotban maradt meg Mizse község egyik házának omladéka között (530). A csontnyelet apró, bemélyített körök díszítik. A XV.—XVI. sz.-ra azonban jellemzőbbek azon kések, amelyeknek nyelét csontlapocskából és bronzlemezekből rakták össze s amelyek leginkább bronzlemezből alakított csizmaformában végződnek (531 — 533, 545—546). Az ilyen fajta késeket a XVI—XVII. sz.-ban nagymennyiségben készítették a kecskeméti lakosok, illetve késesmesterek. Régi tanácsi jegyzőkönyveinkből tudjuk, hogy a jövő-menő törököknek tucatszámra ajándékozták a „csontos és aranyosnyelű késeket". A bronzlemezből készült késnyélvégződéseket, amelyek csizmaalakúak, gyakran igen szép gótikus díszítmény ékesíti. Kitűnő példái ennek a bábonyi és benei darabok (545—546); ezek kiterített rajzait (547— 549) képen mutatom be. Azonos díszítési rendszer tükröződik azon tömör bronzból készült kisebb késnyélen, melyet Lakiteleken találtam (532). Baracsról való az a kés és villa, amelynek nyélborítása gyöngyházból (tengeri kagylóból) készült (535 536). Az utóbbiaknak kora a XVI. sz.-ra tehető és valószínűleg módosabb emberé volt. Egyik végükön elkoptatott kagylóhéjakat mindenütt találtam. Nem lehettek ezek mások, mint hétköznapi használatra szánt kanalak (522—523). Nyelük bizonyára fadarab volt, melybe a kagylóhéjjat beleszorították. A kagylókanalak legtöbbje erősen elkoptatott, mégpedig azon végükön, amelyek a jobbkézben való használatot igazolták. Egy-két olyan kagylókanál is akadt, amelyet balkezes ember használt. A kagylókanalak népünkhöz nem kereskedelem útján kerültek, mert alföldi tavainkban e kanalaknak használt kagylók (Unió pectorum) bőven den, bezeugt dies, dass sich in den Ortschaften des XV. —XVI. Jahrhundertes auch Schneidermeister niedergelassen haben. Die fast in jedem Hause aufgefundenen Messer und deren Bruchstücke sind grösstenteils von denselben Typen, wie die einfachen Messer des XIV. Jahrhundertes. Die langen Griff-Fortsätze waren zur Befestigung des Holzoder Beinbelages auf 3—4 Stellen durchlöchert. In gutem Zustand érhalten ist ein Messer aus Mizse mit Beingriff (530), das durch eingedrückte Kreischen verziert ist. Für das XV. —XVI. Jahrhundert sind die Messer am meisten bezeichnend, deren Griffe aus Beintäfelchen und Bronzeplatten zusammengefügt sind und in einer meistens bronzenen Stiefelform endigen (531—533, 545—546). Messer dieser Gattung wurden durch Schlosser und Messerschmiede zu Kecskemét mm * 545—546. Bronz késnyél borítások. Verzierte Bronzebeläge von Messergriffen. massenhaft erzeugt. Alte Magistratsprotokolle der Stadt besagen, dass die dort verkehrenden Türken mit Dutzenden von „Messern mit vergoldetem Beingriff" beschenkt wurden. Die stiefeiförmigen bronzenen Griffenden wie z. B. die hier abgebildeten von Bábony und Bene sind öfters mit gotischem Ornament verziert (545—546), deren Zeichnungen hier ausgebreitet wiedergegeben werden (547—549). Dieselbe Verzierungsart weist ein aus massiver Bronze hergestellter kleinerer Messergriff von Lakitelek auf (532). Die mit Perlmutter (aus Seemuscheln) verzierten Esszeuge, Messer und Gabel stammen aus Baracs (534—536) und gehören anscheinend eher in das XVII. Jahrhundert. An einem Ende abgewetzte Muschelschalen die im Alltagsleben offenbar als Löffel gebraucht wurden, waren überall anzutreffen (522 — 523). Ihr Griff war vermutlich ein Stück Holz,
