SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

EINLEITUNG

BEVEZETÉS EINLEITUNG Kecskemét környékén tíz év óta több mint 30 község lakóhelyeit, temetőit és templomait ásattam fel (Lásd a térképet). A feltárt községek egy részét az 1242. évi tatárdúlás, nagyrészüket azonban az 1526 után bekövetkezett török hódoltság pusztította el A gyűjtött anyag az Alföld azon területéről származik, melyet a tatárpusztítás után legnagyobbrészt kunok szállottak meg. Hogy a leletekben és a településben mily mértékben mutatható ki a magyartól eltérő kun jelleg, azt a későbbi kutatások lesznek hivatva eldönteni. Kétségtelen, hogy ezeket az elpusztult községeket sohasem lakták előkelők, nemesek, hanem az állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozó nép. Ennek megfelelően a leletek is ezen néprétegnek művelődéstörténetét állítják elénk. Ásatási megfigyeléseink pedig ennek településére, házára és tűzhelyére vetnek világot. Az itt közzétett anyag eddig ismeretlen volt Vidéki múzeumaink nem foglalkoztak gyűjtésével. Oka ennek elsősorban abban található, hogy ezek a tárgyak a régészet és néprajz önkényesen megvont határmesgyéjére esnek, nem illenek bele sem a régiségtárba, sem pedig a néprajzi gyűjteménybe. Nem csoda, hogy amikor hazánk őskori és népvándorláskori lelőhelyei gazdagon ontották a szebbnél-szebb múzeumi anyagot, régészeink nem kívántak a csak néhány évszázados magyar lelőhelyek és temetők gyakran szegényes tárgyi emlékeivel foglalkozni, így azután legtöbb múzeumunk régészeti anyaga első királyaink korával megszakadt, mintha a XI. sz.-tól fogva nem is élt volna nép hazánkban, nem maradtak volna tárgyi emlékei vagy azokat összegyűjteni sem volna érdemes. E felfogás téves volt, mert a magyar nép ezeréves ittélésének tárgyi emlékeit minden századból megtalálhatjuk és összegyüjthetjük. Éppen ezért 1927-ben nagyobb erővel láttam hozzá a Kecskemét környékén lévő elpusztult falvak lakóhelyeinek és temetőinek feltárásához. In der Umgebung von Kecskemét wurden in den letzten zehn Jahren Siedlungen, Friedhöfe und Kirchen von mehr als 30 Ortschaften ausgegraben. Ein Teil dieser ausgegrabenen Ortschaften wurde im Jahre 1242 durch den Tatarenfeldzug, der grössere Teil hingegen zur Zeit der nach 1526 eingetretenen Türkenherrschaft zerstört. Das gesammelte Material stammt von jenem Gebiete des Alföld, dass nach der Tatarenverwüstung grösstenteils von Kumanen besetzt wurde. Inwiefern sich das vom ungarischen abweichende kumanische Gepräge bei den Funden der Siedlungen geltend macht, muss durch weitere Forschungen entschieden werden. Es unterliegt jedoch keinem Zweifel, dass diese zerstörten Siedlungen nie vom vornehmen Stand, von Edelleuten, sondern nur von dem Viehzucht und Landwirtschaft betreibenden Volke bewohnt wurden. Dementsprechend wird durch die Funde auch die Kulturgeschichte dieser Volksschicht aufgedeckt. Unsere, bei den Ausgrabungen gemachten Beobachtungen werfen auf das Leben dieser Siedelungen, ihr Hauswesen und auf ihre Wirtschaft ein helles Licht. Das hier veröffentlichte Material war bisher unbekannt. Unsere Museen der Provinz befassten sich nicht mit der Sammlung desselben. Der Grund dafür ist darin zu suchen, dass dieses wissenschaftliche Gebiet sich an der willkürlich gezogenen Grenze zwischen Altertumsund Volkskunde erstreckt, folglich passen ihre Realien weder in die Antiquitätensammlung, noch in die ethnographische Abteilung. Es kann nicht Wunder nehmen, dass ungeachtet der Tatsache, dass unsere urgeschichtlichen Fundstellen und jene der Völkerwanderung ein herrliches Material in Fülle an den Tag förderten, unsere Archaeologen trotzdem nicht geneigt waren, sich mit den einige Jahrhunderte alten, oft ärmlichen Sachdenkmälern der ungarischen Fundorte und Grabstätten zu befassen. Daher