SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE BACKÖFEN
— 96 templomablak utánzata ; van díszesebb formája is, ahol a rozetta szárait kerek, közepén lyukas lap foglalja össze (439). Ugy a háromszög-, mint a rozettás-szájú kemenceszemeket ugyanúgy helyezték a kemence falába, mint a közönséges bögrealakúakat, ezek is szájukkal állottak mindig kifelé. Az Alföldön található kemenceszemek egy harmadik és általánosan elterjedt változata a négyszögletes tálforma (443). A kemence falába ezeket szorosan egymás mellé sárréteggel rakták. Az előbbiek fejlettebb alakjai azok, amelyek közepébe egy gömbalakot helyeztek (444), vagy amelyeknek áttöréssel díszített előlapot készítettek (445—446). Ezen utóbbiak úgy készültek, hogy bicskával cifrázták ki az előlapot és azt félig szikkadt állapotban tapasztották reá. Törékenységük miatt keveset gyűjthettünk csak össze Nagyértékűek, mert a XV.—XVI. sz.-beli magyar népművészetnek majd egyedüli emlékei. A rajtuk látható díszítőelemek bár ezen kor építőművészetéből táplálkoznak, mégis bennük önálló, helyi, magyar népi alkotásokat láthatunk. Rokonságuk a népi fafaragással szembetűnő. Az eddig ismertetett kemenceszemek mellett jóformán minden községben találtam olyanokat, amelyek háromszögformák, kisebb toronyban, csúcsban végződnek és előlapjukat áttörésekkel díszítették (450—454). Alakjuknál fogva kétségtelen, hogy ezek a kemence tetejének bevégzésére, befejezésére szolgáltak. Egy-egy kemence omladékából több ilyen darab is előkerült A rajtuk levő díszítések részben ősi, részben gótikus vonatkozásokra vezethetők vissza, de megalkotásukban fazekasmestereinket a magyar ember természetszemlélete is segíthette. Az elmúlt év őszén Bócsán ásattam és az eddigi kemenceszemektől eltérő formájú és díszítésű kemenceszem töredékét találtam (440). Valószínű, hogy a fazekasmester ennél egy középkori várbástyát akart utánozni. Szép, módos kemence lehetett, amelynek tetejét ilyen kemenceszemek vették körül. Ennél a kemenceszemnél kétségtelenül megállapítható a vörös festés. Bócsa közelebb esvén a Dunántúlhoz, valószínű, hogy a vörös festék használata onnan terjedt át ide. Ott ez a szokás még ma is dívik. A régi Lakitelek ásatása alkalmával az egyik ház kemenceomladéka között együtt találtam az egyszerű bögreforma, a különböző díszítésű négyszögletes és a csúcsban végződő háromszög előlapú kemenceszemeket. A talált Dieser Brauch ist in Transdanubien auch heute noch allgemein verbreitet. Bei der Ausgrabung der alten Ortschaft Lakitelek wurden in ein und demselben Trümmerhaufen eines Ofens neben den einfachen lopfförmigen verschieden verzierte viereckige und in einer Spitze auslaufende dreieckige Kacheln vorgefunden. Mit Zugrundelegung deren Anzahl wurde dieser Ofen rekonstruiert (442). Neben den ziegelroten Kacheln gibt es auch mancherorts Kacheln aus graphithaltigem Ton (447—449). Diese stammen von solchen Öfen, deren Grundriss weder oval, noch rund, sondern viereckig war. Die aus graphithaltigem Ton angefertigten Kacheln sind grösser und besser ausgebrannt, als die übrigen. Der Durchmesser solcher Kacheln aus Bene und Mizse beträgt 22—24 cm und sind dieselben viereckig (447) oder von dreieckiger Tellerform (448). Die Kanten der Öfen wurden mit viereckigen Doppelkacheln belegt, deren eine breiter, die andere trogförmige schmäler war und die mit einander durch eine spiral gedrehte Schnurverzierung verbunden waren, welch letztere an die Kante des Ofens zu liegen kam (449). An den Öfen mit viereckigem Grundriss sind die Seitenwände schmäler, demzufolge sind die dort angebrachten Kacheln auch schmäler, trogförmig (455). Die supponierte Form dieses aus graphithältigen Kacheln bestandenen Ofens mit viereckigem Grundriss wird rekonstruiert dargestellt (456). Unter den Ofentrümmern kamen auch gebrannte viereckige Plättchen vor, deren Mitte eingeschnitten und deren Ränder aufgebogen waren (457). Diese waren wahrscheinlich auf den oberen Kanten des Ofens angebracht, und ahmten offenbar die Schiesscharten einer Bastei nach. Diese Kachelform ist in Niederungarn nur hie und da anzutreffen. Unsere Ausgrabungen lieferten bisher keine Anhaltspunkte über die Beschaffenheit des Fussbodens der Fläuser im XV. —XVI. Jahrhunderte. Auch ist die Frage, ob es eine Rauchabzugsvorrichtung damals schon gegeben habe, unentschieden. Im Jahre 1935 kam zu Lakitelek aus den Trümmern eines Hauses ein Gegenstand zum Vorschein, der zur Ableitung des Ofenrauches gedient hat, da sein inneres ganz verrusst war. Es ist dies ein V2 m langes, aus Ton gebranntes breites Rohr, welches sich an beiden Enden verbreitert und offen ist (458). Die Bestimmung des viereckigen Ausschnittes auf der Seite ist unbekannt.
