SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE BACKÖFEN
- 91 — Annak bizonyítására, hogy a XVIII. sz.ban mily nagy mértékben használták a kemenceszemeket, felsorolom még Szeged város levéltárában fennmaradt Limitáció idevonatkozó részét, amely a magyar fazekasokról szól. „Egy közönséges négyszögletű, itten csinált cserép vörös Kályhábul Kemencének föll rakásáért —'85 Egy Ollyan darab Kályháért .... —'V 2 Kisebb olly Kemencének föll rakásáért . —'75 Bögrékbül való Kemencének föll rakásáért —'75 Hogy ha pedig maga az fazekas az tűzhelyit, lábát föll rakja 1' — Egy ollyan bögre, vagyis fazék Kemencéhez való — "V 2 Egy Sütő Kemencének föll állításáért . —'85 Egy víznek való nagyobb Kantáért . . —'5 Középszerűért —'4 Kisebbért 2V 2 Finom czifra Hamburgi Kályhák föll rakásáért 2'— Közönséges zöld Kályha rakásáért lábaival edgyütt 1'50 Lába nélkül pedigh" 1 "25 A szegedi Limitáció egy 16 oldalas füzet, melyre annakidején elfelejtették az évszámot ráírni, de minden valószínűség szerint az 1700-as évek elejéről, vagy közepéről való. 3 . Arra nézve több okot sorakoztathatunk fel, hogy miért szűnt meg hirtelen a kemenceszemek használata s miért váltotta fel ezen díszes kemencéket alföldi népünknél az egyszerű, sárból rakott banyakemence. Valószínűleg az Alföld kizsákmányolása folytán előállott szegénység vagy a fazekas mesterek megfogyatkozása, talán a tüzelőfa hiánya vagy a szalmafűtés elterjedése lehettek okai. A XV —XVI. sz-i házak omladékában talált kemenceszemek általában agyagból égetett, téglavörösszínű edények. A szegénység a maga kemencéjét mindig egyszerű bögre vagy kupaformájú szemekkel rakta ki (420—423). A kemence nagyságához, illetve a szegény ember módjához képest több kevesebb bögrét raktak egy kemencébe. A legtöbb kemenceszemet egy lakiteleki háznál találtam, ahol a szobai kemence omladékában 90 drb bögrealakú szemet számláltam meg (420). Az egyszerű, bögrealakú kemenceszemeknek szájnyílásuknál ki és befelé álló, keskeny peremük van és hengeralakú testük a fenéknél 3 7 Ezen I.imitációt Cs. Sebestyén Károly dr. kedves barátom volt szives rendelkezésemre bocsájtani. Anzahl der Häfner, Mangel an Brennholz, Verbreitung der Strohheizung usw. Die aus Ton gebrannten Ofenkachel des XV. —XVI. Jahrhundertes sind von ziegelroter Farbe. Die ärmere Volksschicht verwendete mit Vorliebe die einfachen Topfkacheln von verschiedener Form (420—423). Je nach der Grösse des Ofens und den Vermögensverhältnissen der Bewohner wurden mehr oder weniger Kacheln in den Ofen eingelegt. Die meisten Kacheln, 90 an der Zahl, wurden bei der Ausgrabung eines Hauses in Lakitelek gefunden (420). Die einfachen Topfkacheln haben an der Mundöffnung einen nach aussen und nach innen gebogenen schmalen Rand und verjüngt sich ihr Körper plötzlich am Boden (420—422). In Agasegyháza kam eine Kachel zum Vorschein, die einem Holzhumpen, mit dem vor cca 25— 30 Jahren Slowaken hausierten, glich (423). Diese wurden in Niederungarn von alters her Humpenkacheln genannt und könnten vielleicht als die ältesten Formen angesehen werden. Diese Topfkacheln wurden in die Lehmwand des Backofens mit ihrer Öffnung nach aussen derart eingebettet, dass ihr Boden von der Flamme erreicht wurde. Die Hitze gelang dadurch früher zur Ausstrahlung. Aus den an den Kacheln haftenden Lehmüberresten konnte festgestellt werden, dass ungefähr der 2/ s Teil der Kacheln in die Wand eingebettet war und nur V 3 in das innere des Ofenraumes hineinragte. Die Höhe der Topfkacheln betrug 11—15 cm (420-422). Neben diesen einfachen Topfkacheln waren auch die verschiedentlich verzierten flachen Tellerkacheln allgemein verbreitet (424—431). Wegen ihrer Form waren dieselben schwerer zerbrechlich und wurden daher viele unversehrt aufgefunden. Bei 3—4 cm Höhe beträgt ihr Durchmesser 9—14 cm. Ihr Rand ist von derselben Ausbildung, wie jene der Topfkachel. Die Hinterseite ist infolge des langen Gebrauches stets russig. Die Vorderseite wurde zumeist durch Rosetten verziert (425—426), die der Hafner mit der Finger- oder Messerspitze modellierte (429 — 431). Die Tellerkacheln wurden höchstwahrscheinlich nur an gewissen Stellen des Ofens verzierungshalber angebracht. Möglicherweise sind dieselben auch mit den Topfkacheln abwechselnd eingereiht verwendet worden. Bei einem jeden Ofen wurden deren 10—20 aufgefunden. Ihre abwechslungsreiche und geschmackvolle Verzierungen gereichen zum Lobe der
