SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

DIE HÄUSER DER ZERSTÖRTEN ORTSCHAFTEN DES XVI. JAHRHUNDERTES

- 82 — ták, hogy ha a ház bejáratát északra vagy az északkeleti oldalra teszik, akkor a széllel a téli hideg is betelepszik a házba. Az elpusztult községek házainak íala kivétel nélkül agyagos földből készült. Egyéb építőanyagot egyetlen ház omladékában sern találtam, kivéve az ajtó küszöbének vagy a tűzhely padkájának használt köveket. A házak alapfalainak vastagsága 15—45 cm-ig terjed. Azon körülmény, hogy a gyakran 40—45 cm széles fallal biró ház omladéka nem képez egy ásónyomnál vastagabb réteget, azon feltevésre vezet, hogy talán e házak igen alacsonyak voltak. Lehetséges azonban, hogy a ház falát nádból, vagy vesszőből készítették, több helyen megkorcolták és kívül-belül megtapasztották. Ismerve Alföldünk XVI.—XVII. sz.-beli természeti viszonyait és figyelembe véve a hódoltság alatt fennmaradt városok régi jegyzőkönyveinek adatait feltevésünk elfogadhatónak látszik, habár ásatásainknál ennek tárgyi bizonyítékait nem találtuk meg. A ház ajtaja alkalmasint deszkából készült, mert a bejárat körül talált ütköző vasak, pipák, amelyeken az ajtó nyílott, továbbá a zárak, kulcsok, lakatok is ezt igazolják. Hogy a ház tetőzete minő volt, nem tudjuk. Volt-e padlása a háznak, vagy csak hajazata, nem ismerjük, de minden valószínűség szerint a házakat náddal fedték. A konyhát a szobától elválasztó közfal vastagsága általában hasonló a többi falakhoz. A konyhából a szobába vezető bejáratot a küszöbnél használt kövek alapján több esetben meg lehetett állapítani. A ház külső bejárata a konyhába vezetett. A konyha földjén gyakran több helyen találtam tüzelésokozta, kerek égési foltokat. A tűzhely azonban rendesen a bejárattal szemben, azon sarokban volt, ahová a kemence, illetve a kemencék szájai torkollottak. A tűzhely leginkább a föld színén volt, csak ritkán készítettek annak kövekből, vagy agyagból alacsony padkát. Tehát a kemencék szájai előtt lévő szabadtűzhelyen végezték a sütés-főzést. A tűzhely mellett a kemence szája előtt többször találtam olyan 30—40 cm mély, hamuval telt gödröt, melyet másnak mint tüzelő gödörnek nem tarthatunk. Valószínűleg ebbe álltak bele s így fűtötték be a földszínén lévő kemencéket és bizonyára ebbe húzták, kaparták bele a kemence hamuját A tűzhely körül talált konyhaedények, vagy azok töredékei kétségtelenné teszik grösser ist, als die Küche. Der Eingang der Häuser war nur dort genau zu ermitteln, wo dessen Schwelle mit Steinen ausgepflastert war. Sonst wurde derselbe durch die Lage des Backofens verraten. Der Eingang war nach Süden oder Südost, die Rückwand nach Norden gekehrt, um vor dem Nord- und Nordostwind und vor der Kälte geschützt zu sein. Die Wände der Häuser waren ausnahmslos aus Lehm gebaut. Sonstiges Baumaterial war nicht vorzufinden, ausser den Pflastersteinen der Schwellen und Herdstellen. Die Stärke der Wände der Fundamente wechselt zwischen 15—45 cm. Der Umstand, dass die Trümmerschicht der Häuser mit oft 40—45 cm starken Wänden nicht höher ist, als die Höhe eines Spatens zu sein pflegt, Iässt vermuten, dass diese Häuser sehr niedrig gewesen sein dürften. Es ist aber auch möglich, dass der obere Teil der Wand aus Rohr oder Rutengeflächt bestand, in das Fundament eingebaut, mit Lehm beworfen und später durch den Brand vernichtet wurde. Diese Annahme konnte zwar durch Sachfunde nicht bestättigt werden, trotzdem neigen wir zu derselben umsomehr, da die Angaben der alten Magistratsprotokolle der während der Türkenherrschaft fortbestandenen Städte dieselbe bekräftigen. Die um den Eingang vorgefundenen Stosseisen, Angeln, Schlösser, Schlüssel und Riegel bezeugen, dass die Haustür aus Holz angefertigt war. Die Bedachung bestand aller Wahrscheinlichkeit nach aus Rohr

; die Form und Konstruktion des Dachgerüstes und des Dachbodens ist uns ganz unbekannt. Die Scheidewand der beiden Wohnräume ist von derselben Stärke, wie die übrigen. Die Breite der aus der Küche in die Stube führenden Tür konnte in manchen Häusern mit Hilfe der Schwellenpflasterung genau festgestellt werden. Die auswendige Tür des Hauses führte in die Küche. Auf dem Estrich derselben waren oft rundliche, durch Feuerung verursachte Brandstellen bemerkbar. Der Feuerherd befand sich aber in der Regel gegenüber dem Eingang in der Ecke, wohin der Ofen, bzw. die Mundlöcher der Öfen mündeten. Dieser Herd war zumeist auf der Erde, nur selten wurde aus Lehm oder aus Stein eine niedrige Herdbank errichtet. Es wurde also auf dem offenen Feuerherd vor den Mundlöchern der Öfen gekocht. Daselbst wurden des öfteren 30—40 cm tiefe, mit Asche gefüllte