SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE HÄUSER DER ZERSTÖRTEN ORTSCHAFTEN DES XVI. JAHRHUNDERTES
- 81 — lépésnyire fekszenek, rendszertelenül szétszórva. A kevés házból álló község területe ennek folytán nagy, gyakran egy-két kilométer hosszú. Az egymástól távolfekvő házhelyek kétségtelenné teszik, hogy a régi községek tulajdonképen jószágteleltető szállások voltak. Megállapíthatjuk még, hogy a legtöbb község félszigetre vagy szigetre települt, amelyet nádasok, zsombékos tavak, járhatatlan lápok, turjánok vettek körül Ma is a régi községek helyei közül a száraz nyarat kivéve nem egy csak bizonyos oldalról közelíthető meg. Ilyenek pl. Ágasegyháza, Mizse, Szánk, stb. A szürkésszínű, gyakran kormos és égett agyagdarabokkal, továbbá edénytöredékkel kevert föld a legtöbb esetben már előre elárulja a ház helyét. A borító földréteg eltakarítása után a homokos területen épült lakóház alapjai pontosan megállapíthatók és felmérhetők. A Lakiteleken, Mizsén, Baracson, Benén, Kerekegyházán, Jakabszállásán tartott ásatások igazolták, hogy a XVI. sz.-ban elpusztult községek lakóházai kétosztatúak. Elvétve találtam csak némely község szélén egy-két egyosztatúnak látszó házalapot Az előbb felsorolt községeken kívül a törökhódoltság első felében elpusztult más falvak mindegyikében megtaláltuk a kétosztatú házak alapjait. Ezen ásatásoknál azonban a házalapokat a föld művelése folytán előállott erős keveredés miatt kellő pontossággal nem mérhettem meg. Az elpusztult községek házai akkorák, mint a mai alföldi egyszerű parasztházak, vagy tanyák. A lényeges különbség közöttük az, hogy a XV.—XVI. sz.-beli községek házai kétosztatúak, konyhából és szobából állanak, míg a mai parasztházak három, illetve négyosztatúak, pitvarból, konyhából, szobából és kamrából állanak. A törökhódoltság előtti alföldi házak hossza 9—15 m között váltakozik, szélességük 4—6 m-ig terjed. A régi házakat leginkább felerészükön választották el s osztották két helyiségre, konyhára és szobára. Általában a konyha akkora, mint a szoba, előfordul azonban, hogy vagy a szoba, vagy a konyha a nagyobb. A házak bejáratát csak olyan helyeken sikerült pontosan megállapítani, ahol a bejárat küszöbét kövekkel rakták ki. Egyébként a ház bejáratát, fekvését a kemencék elhelyezése tette kétségtelenné. A legtöbb ház ajtaja délre, délkeletre nézett, a ház hátulja pedig észak, északkelet, illetve északnyugati irányban feküdt. Természetes ezen elhelyezés, hiszen őseink jól tudserem Masse wurden die darin liegenden Überreste alter Siedlungen, Hausfundamente, Gefässe, Ofenkacheln und dergleichen zerstört. In neuerer Zeit wurden die Bausteine mancher Kirchenruinen zu Bauzwecken weggeführt und der Hügel samt den alten Gräbern zum Aufschütten der tiefen, wässerigen Umgebung abgetragen. Die Häuser der Ortschaften des Alföld lagen im XV. —XVI. Jahrhunderte 50—100, sogar 200 Schritte von einander entfernt, planlos zerstreut. Infolgedessen ist die Ausdehnung der aus wenigen Häusern bestehenden Siedlungen eine sehr grosse, manchmal 1—2 Km lange. Die beträchtliche Distanz zwischen den Wohnstätten weist darauf hin, dass diese alte Siedlungen ursprünglich Winterungsstätten waren. Der grösste Teil der Siedlungen befand sich auf einer Insel, oder Halbinsel, die mit Röhrichten, Teichen, ungangbaren Sümpfen umgeben, ausser in den trockenen Sommermonaten nur von einer Seite zugänglich waren, was bei einigen noch heute der Fall ist, z. B. Ágasegyháza, Mizse, Szank, usw. Die grauliche, oft mit russigen und gebrannten Tonstücken, Gefässscherben gemischte Erde verrät zumeist im voraus den Ort der Wohnstätte. Nach dem Abdecken der oberen Erdschicht sind die Fundamente der auf dem sandigen Boden gestandenen Wohnhäuser genau feststellbar und vermessbar. Der Zeugenschaft der Ausgrabungen zu Lakitelek, Mizse, Baracs, Bene, Kerekegyháza und Jakabszállása zufolge waren die im XVI. Jahrhunderte zerstörten Häuser meistenteils zweizeilig. Nur ausnahmsweise fanden sich am Rande einiger Siedlungen Fundamente einzelliger Wohnstätten. Auch in allen anderen, in der ersten Hälfte der Türkenherrschaft zerstörten Ortschaften waren die zweizeiligen Häuser in Gebrauch. In diesen konnten jedoch die Fundamente derselben infolge der durch das Bestellen der Acker verursachten Aufwühlung der Überreste nicht genau vermessen werden. Diese Häuser waren genau so gross, wie die heutigen Bauernhäuser. Der wesentliche Unterschied liegt in der Einteilung. Die Häuser der Ortschaften des XV.—XVI. Jahrhundertes bestanden aus Stube und Herdraum, während das Bauernhaus von heute vier Räume hat : Flur, Küche, Stube und Kammer. Die Häuser der vortürkischen Zeit des Alföld waren 9—15 m lang, 4—6 m breit und wurden dieselben zumeist in zwei gleiche Räume geteilt. Es kommt aber mitunter vor, dass die Stube kleiner oder
