SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE HÄUSER DER ZERSTÖRTEN ORTSCHAFTEN DES XVI. JAHRHUNDERTES
- 80 — gózott s folytatta a hódoltság alatti szegényes, nyomorúságos életét, mindaddig, míg a török földesúr zsarolása, kizsákmányolása elől elszökdösni nem volt kénytelen. 3 1 Hogy alföldi községeinknél a legtöbb esetben ez ígv történt, azt nemcsak írott emlékeink, hanem az ásatások is igazolták. A leégett házak omladékát borító hamus földréteg felett gyakran megtaláljuk az elmenekült, de visszatért lakosság újra épült kemencéit és tűzhelyeit A visszaszállingózott lakosok a leégett templom köveit elhordják küszöbnek, padkának és az úriházak kemenceszemeit felhasználják edényeknek. Mindez az első nagy pusztulás utáni szegényes életet bizonyítja. Minél tocább tartott az első pusztulás után visszamerészkedő lakosság nyomorúságos ottélése, annál inkább változtak meg a hódoltság előtti település formái, a házak régi alapjai, annál inkább semmisültek meg a pusztulás előtti tárgyi emlékek. Olyan községre, ahonnan a váratlan támadás miatt a lakosok elmenekülni nem tudtak, vagy ha elmenekültek is, oda többé vissza nem tértek, nem akadtunk s így apró részletekből kell összehordanunk a művelődéstörténeti kép megalkotásához szükséges anyagot. A hódoltság első felében elpusztult községek határterületeit az Alföldön megmaradt néhány város, közöttük első sorban Kecskemét bérbe, zálogba és később birtokba vette. A régi községek neveit a puszták nevei őrizték meg napjainkig, amelyeken a község helyét és a templomrom alapjait könnyű megtalálnunk, mert a nép ma is „Templomhegy", „Temető hát", „Kápolnahalom" stb. nevek alatt ismeri azon helyeket, ahol valamikor a régi községek állottak. A török kitakarodása után a visszatelepülő kunok és jászok a régi községek helyeit, mint a puszták javarészét törték fel elsősorban és használták gabonatermesztésre. Minél hoszszabb idő óta s minél mélyebben szántják az elpusztult községek területét, annál inkább semmisültek meg a házak alapjai s törtek darabokra az ott lévő edények, kemenceszemek, stb. Ujabb időben nem egy templomromnak köveit hordták el építkezéshez, a halmot pedig a benne lévő sírokkal együtt a környező lapos, vizes területek feltöltésére használták fel. Általában a XV.—XVI. sz.-beli alföldi községek házai egymástól távol, 50—100, sőt 200 3 1 Salamon F., A török uralkodás Magyarországon. Budapesti Szemle 1860. sehen den verkohlten Balken der Kirche unbestattet liegen und wurde erst später vom Flugsand verschüttet. Das Volk mancher Ortschaften erhielt vom Nahen der Türken noch rechtzeitig Kunde, flüchtete und kehrte später, nach Abzug der Gefahr zurück und setzte sein kümmerliches Dasein solange fort, bis es durch die Bedrückung und Ausbeutung der türkischen Gutsherren zum nochmaligen Flüchten gezwungen wurde. 3 0 Dies wird nicht nur durch Urkunden, sondern auch durch Ausgrabungen bestätigt. Oft befinden sich die neuerrichteten Öfen und Kochherde der geflüchteten und wieder zurückgekehrten Einwohner auf der mit Asche gemengten Erdschicht, welche die Trümmer der abgebrannten Häuser bedeckte. Von den heimgekehrten Einwohnern wurden die Bausteine der Kirchen für Schwellen und zum Errichten der Feuerstellen verschleppt und die Ofenkacheln der vornehmen Häuser als Gefässe benützt. All dies bezeugt das ärmliche Leben nach der ersten Zerstörung. Je länger das Leben dieser letzteren kümmerlichen Siedlung währte, desto mehr verwandelten sich die Formen früherer Siedlungen, die Grundrisse der alten Häuser und in desto grösserem Masse verschwanden die Sachgüter der vortürkischen Zeit. Die Ausgrabungen ergaben, dass die Bevölkerung der aufgedeckten Siedlungen nach der ersten Katastrophe ihre alte Wohnstätten wieder aufsuchte. Dies erschwert die Gestaltung einer allgemeinen kulturgeschichtlichen Ubersicht dieses Zeitabschnittes und muss dieselbe aus Detailangaben der verschiedenen Funde zusammengestellt werden. Das Gebiet dieser vernichteten Ortschaften wurde durch einige Städte, vor allem Kecskemét gepachtet, gepfändet und später in Besitz genommen. Die Siedlungsstellen der alten Ortschaften sind in den Namen der Puszten erhalten geblieben, z. B. „Kirchberg", „Friedhofrücken", „Kapellenhügel", usw., an welchen die Siedlungsstätten und Fundamente ehemaliger Kirchen leicht aufgefunden werden konnten. Nach dem Abzug der Türken wurden die alten Siedlungsstellen, wo der Boden am fruchtbarsten war, von den zurückkehrenden Kumanen und Jazygen zu allererst gebracht und mit Getreide angebaut. Je länger das Gelände bebaut und je tiefer es gepflügt wurde, in desto grös3 1 F. Salamon, Die Türkenherrschaft in Ungarn (ungarisch). In der Zeitschrift Budapesti Szemle, 1860.
