SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 64 — XVIII. sz. végéig tartott. Viseletét még nagyapáink is láthatták, mert pl. Deák Pál kecskeméti főbíró 1794. évben kelt végrendeletében említi, hogy „minden ezüst gombjaim és ezüst pártaövem is gyermekeimé legyenek." Az irott adatokból ismert ezüst lemezekkel díszes pártaöveket Benén, Tiszaújfalun, Aranyegyházán, Bócsán, Lajoson és több más, a törökhódoltság alatt elpusztult községek temetőiben találtam meg (334—351). A pártaövek díszítéseit az ötvös mesteremberek vékony ezüstlemezből préselés útján készítették úgy, hogy a verőtövek vésett negatívjába az ezüstlemezt belepréselték, beleverték. A díszítő részeket a bőrövekre szegekkel erősítették fel, még pedig vagy szorosan egymás mellé vagy egymástól bizonyos távolságra. Az öveket gyakran az által tették még díszesebbé, rangosabbá, hogy szíjaikat piros szattyánbőrrel vonták be. A pártaövek ezüstlemezeinek díszítéséről első pillanatban megállapíthatjuk, hogy azok legnagyobbrészt gótikusak. A csúc síves JSk täglich gebrauchtes und unentbehrliches Stück der Bekleidung" der Steuerpflicht enthoben. Das Tragen dieser Gürtel dauerte vom XII. bis zum Ende des XVIII. Jahrhundertes. Ein silberner Schmuckgürtel wird in Kecskemét noch im Jahre 1794 testamentarisch vermacht. Solche mit Silberplatten geschmückten Gürtel wurden in den Friedhöfen von Bene, Tiszaujfalu, Aranyegyháza, Bócsa, Lajos und anderer zur Zeit der Türkenherrschaft zerstörter Ortschaften vorgefunden (334-351). Die Zierstücke der Gürtel wurden durch die Goldschmiede aus dünnem Silberblech auf dem Treibstock gepresst und mittels Nietnägelchen entweder dicht nebeneinander oder in einem gewissen Abstand auf dem Ledergürtel befestigt. Um den Effekt zu heben, wurde der Gürtel mit Saffianleder überzogen. Die Zierelemente der silbernen Schmuckplatten haben grösstenteils einen gotischen Charakter, der durch unsere Goldschmiede lange Zeit hindurch — länger als wo immer in Europa 338—343. Rozettás pártaövdíszek. — Rosettenzierstücke von Gürteln. ékítmények elemeit ötvöseink a pártaövek díszítményeire is átvitték. Sehol Európában nem ragaszkodtak az ötvösök annyira a gótikában gyökerező architektonikus hagyományokhoz, mint épen minálunk. Hazánk ötvös-mesteremberei érik el leginkább munkáikban az anyag és forma szinte tökéletes harmóniáját. 2 6 A magyar nép lelkivilágából magyarázható, hogy talán egyetlen nyugateurópai művészeti stílus sem gyökerezett meg oly mélyen s tartotta fenn magát oly sokáig, mint épen a gótika. Pártaöveink emberfejű oroszlános díszeit (benei LI. számú sír) a románkori építkezés díszítő elemeiből vették át ötvöseink (345). Többi pártaöveink díszei gótikusak s ezen darabok kétségtelenül igazolják azon előkelő és magas műízlést, amely hazánkban a XV. sz.-ban virágzott. Ismételten hangoztatjuk, hogy az itt bemutatott pártaöveket az Alföld szegényes köz2 6 Divald K., Magyar Művészettörténet. Budapest, 1927. und länger als alle andere Stile der westeuropäischen Künste — hartnäckig aufrechterhalten wurde und bei deren Anwendung eine volle Harmonie des Materials und der Form erreicht worden ist, 2 6 was vielleicht auch aus der seelischen Anlage des ungarischen Volkes zu erklären wäre. Die Verzierungen unserer Gürtel durch Menschenkopf- und Löwenmotive (Grab Nr. LI von Bene) wurden aus der Ornamentik der romanischen Baukunst übernommen (345). Die übrigen Zierstücke unserer Gürtel weisen eine gotische Schmuckornamentik auf und bezeugen einen vornehmen-feinen Kunstgeschmack unserer in ärmlichen Siedlungen wohnhaften Weiber des Volkes im Alföld des XV. Jahrhundertes. Innerhalb der Grundform ist eine grosse Mannigfaltigkeit der Verzierung für die Gürtel bezeichnend, wie dies z. B. aus den Formenvarianten der Rosetten ersichtlich ist (338—343). 2 0 K. Divald, Ungarische Kunstgeschichte (ungarisch), Budapest, 1927.
