SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT

- 58 használtak. Az egyik koporsózár töredéke azt mutatja, hogy az háromszög alakú volt (318) ; ez utóbbit a XIII. sz.-beli lakóhelyekről már ismerjük. A zárak legtöbbjének megvan az ütközője és a kulcstartó része. A kerek alakú koporsózárakat pár cm széles vaskarikával foglalták le, illetve erősítették a koporsóláda deszkájára (313 és 316). A négyszögletes forma zárak sarkait a leszögezés céljára külön kikalapálták, kialakították (314—315). Van olyan koporsózár, amelynek fedőlapját stilizált levél díszíti (314). A koporsóládákat nem egyformán díszítették, vasalták, hanem mindenkinek rangjához, módjához képest készültek azok. A koporsóvasalásokat készítő falusi kovács és lakatos mesteremberek szintén az uralkodó , gótika hatása alatt állottak. Az aranyegyházi XLVII. számú sír koporsójának a fedőlapját két csipkézett szélű vaspánt foglalta össze, kerek zárja a koporsó fedőlapjának közepén volt (319). Az ugyanezen temetőből származó XLV. számú sír koporsója már díszesebb. Sarkait két két levélidomban végződő, díszes vasalás foglalta össze. A kerek zárat nem, mint általánosan szokás, a koporsó fedőlapjára, hanem az oldalára szegezték (321). Az aranyegyházi V. számú sír koporsójának egyik végét két egyszerű sarokpánt erősítette, tetejét szabálytalanul elhelyezett, különböző hoszszúságú vasalások fogták össze. Kerek zárja ennek is a fedőlapján volt (320). Az aranyegyházi XI. számú női sír koporsója volt a legdíszesebb. A sarokvasalások a fejnél voltak, fedőlapját 11 vasalás fogta össze, illetve díszítette, melyek közül 3 csuklópántos (322). A XIV. sz.-beli sírokból előkerült tárgyak mindenkit meggyőzhettek az alföldi magyar nép pompaszeretetéről és viseletének előkelő ízléséről. Nagy jólét és gazdagság volt hazánkban, amikor az Alföld jelentéktelen kis községeiben : Ágasegyházán, Aranyegyházán, Benén, Bócsán a népnek ilyen művészi kivitelű viseleti tárgyai voltak; ezek egyúttal a legfőbb bizonyítékok a magyarság magas kultúrájára. runde Schloss befand sich am Deckel (320). Am reichsten verziert ist der Sarg des Grabes Nr. XI von Aranyegyháza, dessen Winkelbeschläge auf der Kopfseite waren und dessen Deckel nicht weniger als 11 Stück Beschläge, darunter 3 mit Scharnieren aufwies (322). Die aus den Gräbern des XIV. Jahrhundertes stammenden Funde überzeugen uns von der Prunkliebe und vom vornehmen Geschmack des Volkes von Niederungarn. Der Umstand, dass sogar an so unbedeutenden Siedlungen wie Ágasegyháza, Aranyegyháza, Bene, Bócsa beim Volke kunstvoll ausgeführte Zierstücke verbreitet waren, weist nicht nur auf Wohlstand und Reichtum, sondern auch auf eine hohe Kulturstufe des Alföld hin. Párta Pártának nevezték azt a fejet körítő szalagot, koszorút, amelyet gyöngyök, vagy fémből préselt lemezek, vagy fémszálakból sodrott zsinórok, esetleg drágakövek díszítettek. A pártát a leányok, mint a hajadonság, a szüzesség jel vényét viselték, használata minden korban általános volt. A magyarságnál majdnem egy évszázada már, hogy pártát nem viselnek, mégis számtalan vele kapcsolatos közmondás él néKopfschmuck Als Kopfschmuck diente bei den Ungarn in jedem Zeitalter eine Art Diadem (ungarisch párta genannt), das den Kopf umgab und mit Perlen, gepressten Metallplatten, aus Metallfäden gewirkten Schnüren, manchmal auch Edelsteinen geschmückt war und von den Mädchen als Symbol der Jungfernschaft allgemein getragen wurde. Erst vor einem Jahrhunderte ist dieser Knopfschmuck aus der Mode gekommen