SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
DIE TRACHTEN IM XIV. JAHRHUNDERT
- 50 lemzőbbek a XIV. sz.-ra azok, amelyeknek nyelét erős bronzlemezből préselték és rovátkákkal ékesítették (224-225). A sírok nagyrészében a csontváz mellrészén jobbfelől különböző díszítésű, ezüst lemezből vert ruhadíszt találunk. A ruhadíszeket négy vagy több helyen átlyukasztották, hogy jól felerősíthessék, felvarrhassák. Ezek rozettát, csillagot, liliomot, madarat, állati alakot, vagy szörnyeket ábrázolnak (226—246). A bemutatott ruhadiszek nagyrésze Ágasegyházáról származik, de van közöttük Aranyegyházáról, Benéről és Bócsáról való. Előlapjukat gyakran aranyozták. Leggyakoribb díszük a hatágú csillag. a rozetta, vagy a madár alak. Az utóbbiak között legszebb, amelyen félig kiterjesztett szárnyú madár könyvön áll (236). Ez valószínűleg János evangélista jelképe. Van bikafejet, oroszlánt, sárkányt ábrázoló ruhadíszük is (244, 248, 250). Ezek közül az első kettőt Lukács, illetőleg Márk jelvényének tarthatjuk s mint ilyenek, vallási társulat, illetőleg céh jelvények lehetnek. Az egyik ruhadíszen görbeorrú emberfejet viselő madárszörnyet látunk (259), egy másikon kibontott hajú emberi mellképet (240— 242). Különös érdekességű az a darab, melyen egymással szemben a középkori ábrázolásra jellemző testtartással egy férfi meg egy nő áll és közösen egy karikagyűrűt tartanak. Az alakokat övező körirat kerete kézfogásban végződik. Körirata : „Omnia amor vincit" (247). Ritkábbak a ruhadíszek között a hosszúkás téglalap alakúak. A képen látható ilyen ruhadísz egyikét egymással szembenéző két ragadozó madár (255), a másikat szőlőlevelek díszítik (246). A XIV. sz.beli sírokból előkerült ruhadíszek majd mindegyike más-más díszítésű. Egy sírban mindig csak egy ruhadíszt találtam. A ruhadíszek egyrészén szavak rövidítését képző betűk vannak (233—234). Megfejtésük ezideig nem sikerült. A boglárok díszítő elemei Nyugateurópából kerültek hozzánk. Ellenben a ruhára varrt díszek használatát a magyarság vagy a kunok hozták magukkal. A XIV. sz.-ban a kunok viseltek olyan ferdén hasított ruhát, amelyet a jobbvállon és balcsípőn szalagokkal kötöttek össze. Mivel a sírokban a ruhadíszeket a mellrészen vagy a jobb váll körül találjuk, kétségtelennek látszik, hogy e ruhadíszek, másnéven boglárok vagy a ruhát összekötő szalag eltakarására szolgáltak, vagy a kunok által viselt keleti bő köpönyeg összekötő zsinórját takarták. A Képes stücke stammt aus Ágasegyháza, aber es befinden sich auch darunter Stücke von Bene und Bócsa. Die Vorderseite ist oft vergoldet. Die häufigsten Ziermotive sind der sechszackige Stern, die Rosette und die Vogelgestalt. Unter den letzteren ist das mit dem auf einem Buch stehenden und die Schwingen hebenden Vogel das schönste Stück (236). Wahrscheinlich ist dieses ein Sinnbild des Evangelisten Johannes. Es gibt auch Zierstücke mit Stierkopf, Löwenund Drachenmotiv (244, 248, 250). Von diesen sind die zwei ersten offenbar Embleme der Evangelisten Lukas bzw. Markus und als solche zugleich Abzeichen von religiösen Genossenschaften oder Zünften. Auf einem Zierstück wird ein Vogel mit Menschenkopf und gebogener Nase (249), auf einer anderen das Brustbild eines Mannes mit aufgelöstem Haar dargestellt (240 —242). Von besonderem Interesse ist das Stück, an welchem in der charakteristischen Haltung des Mittelalters ein Mann und ein Weib einander gegenüberstehend gemeinsam einen Ring halten Die Inschrift lautet : „Omnia amor vincit" (247). Unter den Bekleidungszierstücken sind die parallelogrammförmigen bedeutend seltener. Eins von diesen wird durch zwei einander zugekehrten Raubvögel (245), das andere durch Rebenblätter verziert (246) Fast alle aus den Gräbern des XIV. Jahrhundertes stammenden Kleiderzierstücke sind verschiedentlich verziert. In einem und demselben Grabe kommt immer nur ein Zierstück vor. Auf einigen befinden sich Buchstaben als Wörterverkürzung (233—234). Ihre Entzifferung ist bisher noch nicht gelungen. Die Elemente der Schmuckornamentik der Agraffen sind westeuropäischen Ursprungs. Der Brauch des Aufnähens von Kleiderzierstücken rührt hingegen von Osten her und ist ein mitgebrachter Brauch der Ungarn oder der Kumanen. Im XIV. Jahrhunderte trugen die Kumanen ein vorne schief gespaltetes Kleid, das auf der rechten Schulter und auf der linken Hüfte mittels Bänder zusammengehalten wurde. Da in den Gräbern die Kleiderzierstücke sich am Brustteil oder um die rechte Schulter vorfanden, scheint zweifellos zu sein, dass diese Kleiderzierstücke oder Agraffen entweder zur Verdeckung der oben erwähnten Bänder oder zur Verkleidung der Bindeschnur des weiten Mantels dienten, den die Kumanen damals trugen. Auf dem Titelbild der „Bilderchronik" sind an den weiten Mänteln der zur linken des Königs Ludwig des Grossen
