SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
SACHDENKMÄLER DER FRIEDHÖFE AUS DEN XI.—XIII. JAHRHUNDERTEN
- 36 tak el egészen, hanem germán és szláv elemekkel vegyülve képezték hazánk őslakosságát. Valószínűleg az őslakosságtól kölcsönöztük azon temetkezési szokást, hogy a halott szájára, vagy szájába egy pénzdarabot tettek. A római vallásból a kereszténység közvetítésével kölcsönzött ezen ősi szokás Alföldünk népénél egész a XVI. sz. közepéig élt. A nyakperecek viselését valószínűleg keletről hoztuk magunkkal, vagy később keleti kapcsolatok útján terjedt el használata nálunk; nem lehetetlen azonban, hogy szláv hatással állunk szemben. Ugyancsak szláv hatásra mutatnak a felhajtott végű hajkarikák. A csontvázak baloldalán talált kések, a lant és ovális alakú tűzkiütők, kovák, bogozószerszámok a keletről jött pusztai népek hagyatékához tartoznak. A fém és aranyszálakból j . J 129 —130. Edények a berényi-benei temetőből. Gefasse aus dem Friedhof zu Bene von Berény. szőtt pártaövek viselete az uralkodó magyarságtól szűrődhetett le népünkhöz. Az előkelő magyarság tarsolylemezein, szerszám és ruhadíszein előforduló díszítő művészet népünk tárgyain igen kis mértékben jelentkezik. Néhány csüngődísz, gomb (115 — 119, 120—121), egy ezüst karperec (126) vésett díszítése az, ami a keletről hozott magyar diszítő művészet népünkhöz való leszivárgását igazolja. Az ezüst karperec (126) vésett díszítése és részben készítésének módja a honfoglaláskori magyarság tarsolylemezein lévő diszítő művészet egyszerű megjelenése. További bizonyítéka ennek a Lakiteleken 1936 december 30-án talált női sír rézlemezből kezdetleges módon kivágott karperec párja (127—128), amelyen a honfoglaláskori diszítő művészet legegyszerűbb formájában jelenik meg. A nyugateurópai kulfúrhatás bizonyítékait számos tárgyon megtaláljuk, pl. az Ágasegyháeines aus Goldfäden gewirkten Kopfschmuckbandes zum Vorschein (332). In einem Grabe einer jungen Frau in Kunkerekegyháza wurden ebenfalls Fragmente eines aus Goldfäden gewirkten Kopfschmuckbandes vorgefunden (333). Aus einem Grabe in Bene wurde ein massiver, grüner Armring aus Glas gehoben (113). Das Grab Nr. 4 des Friedhofes zu Fülöpszállás-Kerekegyháza enthielt einen kleinen Glasreifen, der ein Fingerring oder ein Schläfenring gewesen sein dürfte (114). Auf Grund des angeführten Materials kann ausgesagt werden, dass das Volk Niederungarns viele alte Bräuche übernahm, bzw. der alten römischen Kultur durch die Vermittelung der noch zur Landnahmezeit in Ungarn sesshaften Ureinwohner viele Sachgüter entlehnte. Es ist für gewiss anzunehmen, dass die in Ungarn ansässigen verwandten Stämme der Völkerwanderung und die Avaren nicht ganz aufgerieben wurden, sondern mit germanischen und slavischen Elementen vermengt die Urbevölkerung Ungarns bildeten. Von diesen Ureinwohnern wurde aller Wahrscheinlichkeit nach der Bestattungsbrauch übernommen, auf den oder in den Mund des Toten ein Geldstück zu legen. Dieser der Religion der Römer durch Vermittlung des Christentums entnommene uralte Brauch lebte in Niederungarn bis in die Mitte des XVI. Jahrhundertes fort. Das Tragen der Halsringe ist vielleicht von Osten mitgebracht oder durch spätere Beziehungen bei uns verbreitet worden, aber ein slavischer Einfluss ist auch nicht ausgeschlossen. Auf slavischen Einfluss deuten ebenfalls die Schläfenringe mit umgebogenen Enden hin. Die auf der linken Seite getragenen Messer, die lautenförmigen und ovalen Feuerzeuge, Feuersteine und Knotgeräte gehören dem Kulturgut der Steppenvölker des Ostens an. Das Tragen von metall- und goldgewirkten Kopfschmuckbändern dürfte scheinbar aus der herrschenden Klasse der Ungarn herabgesunken sein. Die auf Taschenschilden, Geräten und Kleiderzierstücken angewandte Schmuckornamentik der Vornehmen tritt auf den Sachgütern des Volkes nur sehr spärlich auf. Lediglich die eingeritzten Verzierungen einiger Anhänger, Bommeln (115—119, 120—121) und eines silbernen Armringes sind es, welche an die von Osten mitgebrachten Ziermotive gemahnen. Die eingeritzte Verzierung dieses silbernen Armringes und zum Teil auch die vereinfachte Art der technischen Ausführung derselben kennzeichnet die
