SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER FRIEDHÖFE AUS DEN XI.—XIII. JAHRHUNDERTEN

- 35 a kocséri XI. sz.-beli simái láttuk, a halott balkezénél, a csipő tájékán volt a csontból faragott bogozószerszám és vaskés. Pásztorembereink az úgynevezett „készségüket", vagyis bicskát, acélt, kovát, taplót, csontból vagy vasból készült árat, bogozó-szerszámot ma is derékszíjukra akasztva a baloldalukon hordják. Kétségtelen, hogy a nomád pásztorkodó pusztai népek jellegzetes szerszámai és felszerelései voltak ezen tárgyak. Használatukat és viseletüket a magyarság ősi hazájából hozta magával. Történelmünk első három századában alföldi népünk olyan egyszerű vaskéseket használt, amelyeknél a penge meghosszabbítását képező nyúlványt fából faragott nyélbe ütötték (110—112). A tűzütő acéloknak főleg két formája használatos, a lant alakú és a hosszúkás ovális forma (107-109). Egy-egy sír sokszor adott olyan tárgyat, amely vagy a viseletre szolgáltatott jelentős adatot, vagy valamely idegen kultúrhatásra derített lichen, aus Glas oder Tonpaste angefertigten farbigen Perlen (98 — 101). Noch häufiger und bezeichnender sind jene, aus grauer, oder schwarzer Masse bestehende grosse Perlenstücke, deren Mittelteil durch eine breite bandartige Silber- oder Goldplatte überzogen ist (79—102— 106). Die in Ungarn anderwärts vorgefundenen, in dieses Zeitalter gehörigen, aus Seemuscheln bestehenden Perlenschnüre sind aus Niederungarn bisher unbekannt. Der grösste Teil der Gräber enthält Feuersteine, Stahlstücke zum Feuerschlagen und ein Messer (110—112). Wie wir bereits bei dem Grabe von Kocsér aus dem XI. Jahrhunderte gesehen haben, lag das Werkzeug für Aufknoten und das eiserne Messer zur linken in der Hüftengegend. Unsere Hirten tragen noch heutzutage ihre Geräteausrüstung (Messer, Feuerzug, Zunder, Ahle aus Bein oder Eisen, Werkzeug zum Aufknoten und dergleichen) auf den Leibriemen gehängt auf der linken Seite. Diese Gegenstände waren zweifellos charaktefényt. Kunkerekegyházán 1932-ben, Bócsán 1931ben találtam olyan XII.—XIII. sz.-beli női sírt, amelyből aranyszálakból szőtt főkötő maradványait tudtam megmenteni. A felsőmonostori temető ásatásakor egy fiatal leány sírjában fémszálakból szőtt pártaöv darabját találtam (332). Kunkerekegyházán aranyszálakból szőtt pártaöv töredékeit mentettem meg egy fiatal nő sírjából (333). Benén az egyik sírban tömör, zöldszínű üvegkarperecet találtam (113). A Fülöpszállás—kerekegyházi temető IV. számú sírjában kis üvegkarika volt, amely lehetett gyűrű, vagy hajkarika (114). A felsorolt sírok és tárgyak alapján azt mondhatjuk, hogy alföldi népünk sok olyan szokást őrzött meg, sok olyan tárgyat használt, amelyet a régi római műveltséggel átitatott és a honfoglalás korában még hazánk területén élő őslakosságtól kölcsönzött. Kétségtelen az, hogy a hazánk területén valamikor élő rokon népvándorláskori népek, avarok nem pusztulristisch für das nomadisierende Hirtenleben und wurde ihr Gebrauch und die Art des Tragens aus der Urheimat mitgebracht. In den ersten drei Jahrhunderten unserer Geschichte hat unser Volk einen einfachen, eisernen Messertyp gebraucht, bei dem der Fortsatz der Klinge in den aus Holz geschnitzten Griff des Messers hineingetrieben wurde (110— 112). Das stählerne Feuerzeug besass zweierlei Typen : die Lauten- oder die länglichovale Form (107-109). Es kamen aus einigen Gräbern auch Funde zum Vorschein, die zur Kenntnis der alten Volkstracht beitrugen oder über einen fremden Kultureinfluss Licht verbreiteten. Im Jahre 1932 wurde in Kunkerekegyháza, im Jahre 1931 in Bócsa ein Frauengrab aufgedeckt, aus dem es gelang, die Überreste einer aus Goldfäden gewirkten Haube zu heben. Bei den Ausgrabungen des Friedhofes in Felsőmonostor kam in dem Grabe eines jungen Mädchens das Stück