SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

SACHDENKMÄLER DER FRIEDHÖFE AUS DEN XI.—XIII. JAHRHUNDERTEN

— 31 — csomó kibontására használtak. Ugyanezen helyen találtam egy vaskés töredékét is. A sok hasonló sír leletei alapján állíthatjuk, hogy a XI.—XIII. sz.-ban alföldi népünk általánosan viselte a nyakperecet, az úgynevezett torquest. Használtak szögletesszárú nyakpereceket (81), de túlnyomórészt a kettős, hármas vagy négyesfonásúakat kedvelték (82—83). Gyakoriak az olyan nyakperecek, amelyeknél a fonás végeit vékonyabb, sodronyszerű drót foglalja össze s ugyanezen vékony sodrott drót végigfut a fonás közein is (83). A vékonyabb drót egy másik, reácsavart drót által lett sodronyszerű, illetve recés díszítésű. A „Magyar Viseletek Történet"-ében Nagy Géza azt mondja, hogy a nyakperecek eredeti magyar neve „recés" volt, mert a besztercei schlágli szójegyzék a torquest „rezes"-nek vagy „réz"-nek fordítja.

13 Szerinte ezt aligha lehet réznek olvasni. Tekintetbe véve, hogy népünknél a nyakperecek fenring mit umgebogenem Ende (74—75), am Halse ein gedrehter kupferner Halsring (73) und grosse schwarze Perlen, deren Mitte mit einer Goldplatte bandartig überzogen war (79). An beiden Unterarmen befand sich je ein bronzener Armring von kantigem Querschnitt (77 — 78). Unter der linken Hand, neben der Hüfte lag ein aus Bein geschnitztes, in einem Eidechsenkopf endendes Werkzeug (80), das zum Aufknoten der Stricke oder Riemen gedient haben dürfte. Dortselbst befand sich auch das Bruchstück eines Messers. Aus den zahlreichen ähnlichen Gräberfunden erhellt, dass das Volk Niederungarns im XI.

—XIII. Jahrhunderte den Halsring (Torques)

13 allgemein getragen hat. Es wurden zwar auch Halsringe aus kantigem Draht vorgefunden (81), aber die aus mehreren Stücken gedrehten herrschen vor (82—83). Sehr häufig sind Halsringe anzutreffen, deren Enden noch durch einen ande87—89. A szegedi muzeum madaras gyűrűi a XI századból — Fingerringe mit Vogelmotiv auf dem Kopf. XI. Jh. Museum zu Szeged. anyaga bronz, de leginkább réz, — mert csak az előkelők viseltek ezüstből vagy aranyból való nyakpereceket — inkább hihető, hogy amint a bilincset anyaga után vasnak mondjuk, úgy nevezték a nyakperecet valamikor réznek. A nyakperecek viselete valószínűleg keleti kapcsolatok útján terjedt el hazánkban. A gyűrűt a XI—XIII. sz.-ban általában viselte népünk. Leginkább a jobbkéz ujjain találjuk ; anyaguk réz, bronz, ritkábban ezüst. Legelterjedtebbek a vastag gömbölvűszárúak, vannak azonban lapos és csavartszárú gyűrűk is (84—86). Nem tartoznak a ritkaságok közé a fejesgyűrűk sem. A szegedi múzeum ásatásai alkalmával Szent László érmekkel meghatározott temetőből olyan fejesgyűrűk kerültek elő, amelyeknek fejére madáralakot véstek (87 — 89). Ez a kiterjesztett szárnyú madáralak sas és az ókereszténységben Krisztus jelképe, már a longobárd és avar szíjvégeken mint ilyen jelenik meg. Már ritkaságuknál fogva is jelentősek azon gyűrűk, 1

3 Nagy Géza : Magyar Viseletek Története. Budapest, 1900., 86. 1. ren dünneren gedrehten Draht zusammengehalten werden und derselbe umwindet auch die Abstände des Drahtgewindes (83). Der dünne Draht wurde durch einen anderen umwunden und dadurch fazettiert. Der Brauch des Tragens der Halsringe ist östlichen Ursprunges. Das Tragen der Fingerringe war im XI.

— XIII. Jahrhunderte gleichfalls allgemein. Sie sind meistens an den Fingern der rechten Hand zu finden und ist ihr Material Kupfer, Bronze, seltener Silber. Weitverbreitet waren die dicken Ringe mit rundem Querschnitt, es kommen aber auch flache und gedrehte vor (84—86). Manche sind mit Kopf versehen. Die Ausgrabungen des Museums zu Szeged brachten aus dem mit St. Ladislaus-Münzen datierten Friedhof Fingerringe mit Kopf an den Tag, an welchen eine Vogelgestalt eingraviert war (87—89), ein Adler mit ausgebreiteten Schwingen, das Sinnbild Christi im alten Christentum, das als solches bereits an den longobardischen und avarischen Riemen1

3 G. Nagy, Geschichte der ungarischen Trachten (ungarisch). Budapest, 1900, S. 86.