SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

ZUSAMMENFASSUNG

ÖSSZEFOGLALÁS ZUSAMMENFASSUNG A honfoglaláskori magyarság a hazánk területén talált avar, bolgár és szláv népelemekből álló őslakosságot magába olvasztotta. Keleti műveltsége a nyugati formákba való beilleszkedés után sem enyészik el, sőt a kunok beköltözésével különösen a viselet és a nomád állattenyésztés terén felújul. Árpádházi királyaink óta azonban egyre fokozottabb erővel érvényesülnek a nyugati hatások. A két művelődési kör kereszteződése hozza létre pompás pártaöveinket, melyeknek keleti alapformáját gótikus díszek ékesítik. Királyaink telepítései ellenére a XV. sz. végére egy egységes magyar nép él Alföldünkön. A kunokkal és a jászokkal való összeolvadást a hasonló földrajzi környezet és az azonos foglalkozás könnyítette meg. Az egységessé forrott magyar nép házának alapja, tűzhelye, kemencéje, edényei, háztartási eszközei, gazdasági szerszámai, ruhadíszei minden községben hasonlatosak, tehát a XVI. sz. elején alföldi népünk faluja, háza, öltözete, étele-itala, egész életmódja azonos volt A középkori magyar nép művelődéstörténeti emlékeinek ezen legelső közzétételénél be kellett érnünk az anyag leírásával, mert összehasonlító tárgyak nem állottak rendelkezésünkre. De még az így kapott egységes kép is legnagyobb mértékben igazolja a Kecskeméti Múzeum ily irányú ásatásainak jogosultságát. Alapot nyújt ez a gazdag anyag arra, hogy alföldi magyar népünk történeti műveltségével végre tárgyi alapon foglalkozhassunk. Das Ungartum der Landnahmezeit hat die hier vorgefundene, aus avarischen, bulgarischen und slavischen Volkselementen bestehende Urbevölkerung in sich aufgenommen und eingeschmolzen. Seine orientalische Kultur verschwindet nach der Aufnahme der westeuropäischen Kultureinflüssen keineswegs, sondern lebt nach der Einwanderung der Kumanen besonders betreffs der Trachten und der Viehzucht in der alten nomadischen Art wieder auf. Seit den Arpádenkönigen dringen aber die Einflüsse des Westens mit immer grösserer Kraft durch. Als Kreuzungsprodukt beider Kulturkreise kommen unsere gotisch gezierte orientalische Grundform aufweisende Gürtel auf. Trotz der Siedlungspolitik unserer Könige lebt gegen das Ende des XV. Jahrhundertes ein einheitliches Ungarvolk auf dem Alföld. Das Verschmelzen mit den Kumanen und Jazygen wurde durch die gleiche geographische Lage und gleiche Beschäftigung begünstigt. Die Kulturgüter dieses einheitlich gewordenen Volkes, die Feuerstätten, Ofen, Gefässe, der Hausrat, die Geräte der Landwirtschaft und Zierstücke der Bekleidung sind in allen Siedlungen die nämlichen. Ortschaften, Wohnstätten, Trachten, Lebensmittel und der ganze Lebenswandel des niederungarischen Volkes müssen also im XVI. Jahrhunderte einheitlich gewesen sein. Bei dieser erster Veröffentlichung der kulturgeschichtlichen Sachdenkmäler des mittelalterlichen Volkes Niederungarns mussten wir uns wegen Mangel an Vergleichsmaterial auf die blosse Beschreibung der Sachgüter beschränken. Aber auch das dadurch gewonnene einheitliche Bild bezeugt die Berechtigung der Ausgrabungen des Museums zu Kecskemét, deren reiches Material zum Studium der Kulturgüter der Vergangenheit des niederungarischen Volkes als Grundlage dienen wird.