SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

GERÄTE DER LANDWIRTSCHAFT

— 126 A vaséi hol keskenyebb, hol szélesebb. A legszélesebb ásópapucsokat tarthatjuk a legfejlettebb formáknak. Bene község ásatásakor egy vaskos erős kapát találtam (588); hossza 23'5 cm, éle 12 cm. Az Alföldön ma használatos kapákhoz képest kezdetleges forma. A házak omladéka között találtam olyan vasból kovácsolt tárgyakat, amelyek kétségtelenné teszik a fatengelyű szekerek általános használatát. Ezek hosszúkás, erős vaslemezek félhengerformára kovácsolva ; nem lehettek mások, mint szekérvasalások (591). Szolgálhatott az eltörött oldal összeerősítésére, lehetett dörgölővas a nyújtó alatt vagy pedig a fatengely borítása volt. A szekérhez tartozó úgynevezett kámvavasat, a szekér végének lőcsére erősítették (599). Ezen utóbbi tárgy azt igazolja, hogy lőcsös szekeret használtak a XVI. sz.ban. Ekevasnak sajnos csak töredékeit találtam. Eke használatát bizonyítják az üsztökék is (597—598). Ebből a környezetből olyan szerszámok is vannak, amelyeket nem sorozhatunk a gazdasági eszközökhöz. Ilyenek a háznál szükséges fúró-faragó szerszámok, amelyek mindenütt előfordulnak. Van néhány kőfaragó kalapács (600) a malomkő megvágására. A faragó baltának, illetve szekercének több formáját gyűjtöttem öszsze (601—605), Lakiteleken pedig taglóhoz hasonló bárd került elő (604). Az itató vályú vagy teknő kivéséséhez szükséges szalut is találtam (605). Sok kisebb-nagyobb véső akadt a házaknál. A fúró, mint egyik legnélkülözhetetlenebb háziszerszám, ott volt minden ház omladékában. Az egész kicsinytől, 30—40 cm hosszú nagy fúrókig összegyűjthető minden forma (594 — 596). Vésőt kettőt mutatok be (592—593). A gazdasági eszközök és háztartási szerszámok sokasága és formai változatossága alföldi magyar népünk műveltsége színvonalának éppen olyan bizonyítéka, mint a gótikus díszítésű pártaövek vagy művelődéstörténetileg jelentős tárgyak. ist die letzte Entwicklungsform. In Bene wurde eine 23'5 cm lange massive Haue mit einer 12 cm langen Schneide ausgegraben (588). Ihre Form ist im Vergleich zu den heutigen recht primitiv. Es kamen auch längliche, aus starkem Eisenblech halbzylinderförmig geschmiedete Wagenbeschläge vor (591), die höchstwahrscheinlich zur Verkleidung der hölzernen Wagenachse oder zum Befestigen des gebrochenen Seitenteiles oder aber als Reibplatten unter der Wagendeichsel gedient haben. Das Ende der Leichsen des Wagens war ebenfalls mit einer eisernen Verkleidung versehen (599). Pflugscharen wurden leider nur in Bruchstücken vorgefunden. Eiserne Pflugreuten sind ebenfalls ausgegraben worden (597—598). Unter dem Hausrat der aufgedeckten Siedlungen befanden sich verschiedene, grösstenteils zum Basteln geeignete Werkzeuge uzw. mehrere Axtformen (601—605), zu Lakitelek ein Fleischerbeil (604) und eine zum Ausstemmen der Tröge oder Mulden dienende Dechsel (605). Es kamen auch einige zum Bearbeiten der Mahlsteine geeignete Steinmetzhämmer vor (600). Die Meissel waren von verschiedener Grösse (592—593). Bohrer waren in jedem Hause in Gebrauch. Von den kleinsten bis zu 30—40 cm Länge kamen verschiedene zum Vorschein (594-596). Die Mannigfaltigkeit des Hausrates und der Wirtschaftsgeräte ist für das Kulturniveau des Volkes von Niederungarn dieses Zeitabschnittes bezeichnend.