SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)

GERÄTSCHAFTEN DES HAUSHALTES

- 107 — 5021 Az edények festésére általában az élénkvörös színt kedvelték. A festett edényeket leginkább függőleges vagy vízszintes vonalakkal vagy ujjal húzott foltokkal tarkázták (489—492). A benyomkodott és festett díszítés gyakran együtt fordul elő (490). A házhelyek ásatása alkalmával többször találtam olyan edényfeneket, illetve fenéktöredékeket, amelyeken egy, sőt gyakran több lyuk van (493—494). Kérdés, mi lehetett ezen lyukak rendeltetése. Galíciában a háború alatt a szegényebb nép burgonyáját megmosva olyan edénybe rakta, amelynek fenekén lyuk volt. Az Es wurden auch mehrfach Gefässböden bzw. Bodenbruchstücke mit einem oder mehreren Löchern vorgefunden (493—494). Die Bestimmung dieser Gefässe ist fragwürdig. In Galizien wurde während des Weltkrieges beobachtet, dass das arme Volk die Erdäpfel in einen Topf mit löcherigem Boden gab und dann den Topf mit dem Mund nach unten gekehrt in die Glut stellte. Der Dampf entfernte sich durch das Bodenloch. Vielleicht wurde diese primitive Kochart im XVI. Jahrhunderte auch in Niederungarn angewandt. Auch unter den Sachdenkmälern der alten Völker erscheinen Gefässe mit 489—492. Festett edénydarabok. — Scherben bemalter Gefäss?. 493—494. Lyukas edényfenék töredékek. — Scherben durchlöcherter Gefässe. 495—502. Díszített edénydarabok. — Scherben verzierter Gefässe. edényt szájával lefelé fordítva tűzhelyre vagy parázs közé állították s a burgonya saját gőzében megfőtt, illetve félig megsült, a gőz pedig a fenéklyukon át távozott. Talán ezen kezdetleges főzési móddal éltek a XVI. sz.-beli alföldi magyarok is. Természetesen nem burgonyafőzésre használták a fenéklyukas edényeket. Régebbi népek tárgyi emlékei között szintén találunk fenéklyukas edényeket. Tiszaugon szarmata-jazyg nép telephelyéről nagyobb, durva anyagú, fenéklyukas edény került elő, amelyet valószínűleg hasonló célra használtak (503). Az edényeket legtöbb esetben egyszínű löcherigem Boden. Zu Tiszaug kam auf einer jazygisch-sarmatischen Siedlungsstelle ein grösseres Gefäss aus grobem Material mit löcherigem Boden zum Vorschein, das vermutlich zu demselben Zweck diente (503). Die Gefässe sind überwiegend einfarbig glasiert. Die mehrfarbige Glasur erscheint viel seltener. In Lakitelek wurden im Jahre 1934 die Bruchstücke einer Schüssel ausgegraben, die mittels Abdrücke eines Eisenmodells verziert und mit gelbbrauner, lichtgrüner und weisser Glasur überzogen war (505). Eine andere, ähnlich verzierte, rötlichbraun und lebhaftgrün gla489 491 495-496 497-498 499-500 493-494 501-502