SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
GERÄTSCHAFTEN DES HAUSHALTES
- 105 — gyűjtése nélkülözhetetlen fontosságú. Ásatásainkból előkerült néhány jellegzetes mesterjegyet bemutatok (467-472). A grafitos főzőedényeken kívül igen sokféle edényformát gyüjthetünk össze az elpusztult községek lakóhelyein. Sajnos ép, egész edény ritkán akad, sokszor meg kell elégednünk azok töredékeivel. Lakiteleken vörösbarna szinű, szemcsés anyagú, de nemes formájú nagyobb edényt találtam, melynek magassága 40 cm (473). Benén egy 31 cm magas, fehéres sárgásszinű, sűrű körvonalakkal díszített füleskorsó került elő (474). Baracson finom anyagú és kidolgozású, világosszürke szinű, 40 cm magas füleskorsót találtam (475). Majd minden községben találunk fehér, vagy szürkeszinű úgynevezett vászonfazekat, amelynek fala igen vékony és belsejét leginkább sárgásszinű mázzal vonták be (476—477). Magasságuk 10—30 cm-ig terjed. A kisebb korsókat vagy azok töredékeit megtaláljuk majd minden községben, nagyságuk 14—30 cm közt váltakozik. Akad közöttük gyakran egészen kicsiny, gyermeknek való játékkorsó. A kicsiny korsók közül az egyik fehér mázas (481). E korban alföldi népünk igen kedvelte az olyan köcsög, bögreformájú edényeket, amelyek egy fülűek, külső oldaluk fehéres, vagy vöröses szinű, máznélküli, a belső oldaluk és peremük pedig zöld, ritkán sárga mázas, anyaguk jól iszapolt, kidolgozásuk finom és gondos, szájszélüket hullám, vagy csipkézett vonal vagy fonott díszítés ékesítette (479—480). A bemutatott két bögre közül a kisebb 6'5 cm magas, a nagyobb 13.5 cm. Házhelyeken gyakoriak az agyagból égetett kancsóforma edények. Szinük fehér vagy barnás vagy vörösesbarna. Baracson egy kancsót ép állapotban találtam (482). Magassága 23 cm, szine vörösbarna. Igen érdekes a máznélküli kicsiny füleskancsó, illetve csöcsös bögre (484), melynek űrtartalma 3 deciliter. Ilyenek lehettek a kocsmai ivóedények Alföldünkön a XVII.—XVIII. sz.-ban, A kecskeméti tanácsi jegyzőkönyvek 1770-es évi bejegyzései között ugyanis ezt olvashatjuk : „Csitrik Ferenc és Kubinyi Mátyás itt lakos korsósmesterek, ha a csapszékhez szükséges kancsókat jóféle matériábul mintegy kétujjnyira mázosan elkészítik és százát egy Tallérjával be adják, ő tülik inkább, mint idegenektül fogja a város vásárolni." Más helyen azt látjuk, hogy Kubinyi Mátyástól rendel a város a korcsmák részére vászonkancsókat s fizetnek százáért 2 forintot, a mázas kanSehr häufig sind die krugförmigen Gefässe von weisser, bräunlicher oder rotbrauner Farbe. In Baracs ist ein ganz erhaltener, rotbrauner, 23 cm hoher Krug ausgegraben worden (482). Interessant ist ein kleiner unglasierter Henkelkrug mit Schnabel von 3 Deziliter Rauminhalt (484). Die Trinkgefässe der Wirtshäuser des XV. —XVI. Jahrhundertes in Niederungarn dürften auch diese Form innegehabt haben. In dem Magistratsprotokoll der Stadt Kecskemét aus dem Jahre 1770 heisst es nämlich : „Wenn die hiesigen Hafnermeister (Namen) die für die Schenke benötigten Krüge aus gutem Material hergestellt, ungefähr zwei Finger breit glasiert zum Preise von einem Taler für hundert Stück zu liefern sich anheischig machten, so würde die Stadt denselben bei Bestellungen den Vor482—483. Kancsó és edényíedő a XVI. sz.-ból. Krug und Gefässdeckel aus dem XVI. Jh. zug geben." Dasselbe Protokoll besagt, dass die Stadt für die Schenke irdene Krüge zum Preise von 1 Gulden pro 100 Stück anschaffte. Diese waren von demselben Rauminhalt, als die kleinen Henkelkrüge des XVI. Jahrhundertes, wie aus anderweitigen Aufzeichnungen erhellt. 4 0 Gefässdeckel von 8 — 18 cm Durchmesser wurden von Hafnern erzeugt und in jedem Hause angetroffen (483). Ganz erhaltene Becher sind leider nicht, aber Bruchstücke und Füsse derselben öfters zum Vorschein gekommen. Ihre Farbe ist weiss oder gelbweiss und sind dieselben an den Seiten gewöhnlich mit dichten Kreislinien verziert. Zu Lakitelek wurde das fein ausgeführte, bis zum Fuss grün glasierte Unterteil eines Bechers aufgefunden (485). Manchmal ist es nicht möglich, aus den Bruchstücken die Form der Gefässe zu rekon4 0 K. Szabó, Geschichte der Wein- und Obstkultur von Kecskemét (ungarisch), Kecskemét, 1934, S. 65—66.
