SZABÓ KÁLMÁN: AZ ALFÖLDI MAGYAR NÉP MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 3. (Budapest, 1938)
GERÄTSCHAFTEN DES HAUSHALTES
- 103 — kein der Graphitgefässe (462—469) oder am Boden der irdenen Töpfe dieses Zeitabschnittes kommen auch andere Meisterzeichen vor. Aus unseren Ausgrabungen werden Abbildungen einiger charakteristischen Meisterzeichen vorgeführt (467-472). Auf diesen zerstörten Wohnstätten kommen auch Bruchstücke anderer Gefässformen vor. In Lakitelek wurde ein edel geformtes rotbraunes, 40 cm hohes Gefäss aus körnigem Material ausgegraben (473). In Bene kam ein 41 cm hoher, weissgelber mit dichten Kreislinien verzierter Krug mit Henkel (474), in Baracs ein ebensolcher, 40 cm hoch, hellgrau, aus feinem Material zum Vorschein (475). Fast in jeder ausgegrabenen Ortschaft kom471 472 más mesterjegyek vannak, Érdekes, hogy a Tiszához közelebb eső községekben ritkábbak a grafitos edények, sőt van olyan község, mint pl. Lakitelek, ahol grafitos edénytöredéket egyáltalában nem találtam. A nem szokásos bécsi gyártási jegyekkel ellátott grafitos edényeink anyaga az előbbiektől eltérően valamivel roszszabb, szinük pedig gyakran vöröses szürke (472). Fogadjuk el, hogy az alföldi községekben talált bécsi gyártási jeggyel ellátott edények származási helye Ausztria. Ezeket a Dunán nagy mennyiségekben szállították élelmes kereskedők alföldi népünk részére. Azonban kérdés, hogy a másfajta mesterjegyekkel biró grafitos edények hol készültek (471—472). Ezen kérdésre csak további kutatások fognak kellő 467-468 469-470 467—472. Fazekas mesteriegyek a XVI. sz.-ból. — Meisterzeichen aus dem XVI. Jh. fényt deríteni. Biztosnak vehető, hogy hazánk területén voltak olyan városok, ahol grafitos anyagból főzőedényeket szintén gyártottak és alföldi népünk innen szerezte be szükségletét. Koháriszentlőrincen egy olyan grafitos edény töredékeit találtam meg, amelynek külső oldalát és szájszélét hullámvonalak díszítik (465 — 466). Az edényt gazdája igen sokra becsülhette, mert amikor eltört, összedrótoztatta. A drótozás régi lyukhelyei a darabokon látszanak. Értékessé teszi ezen edénydarabokat a hullámvonaldíszítés és az, hogy a fenékhez közel az oldalán 1510-es évszám van benyomva. A grafitos edények gyártási bélyegein kívül még többféle mesterjegyet találunk a korsó fülein (467—469) vagy a vászonfazekak fenekein. Magyar agyagiparunk fejlődéséhez ezek men weisse oder graue irdene Töpfe von 10 — 30 cm Höhe, mit dünner Wand vor, deren Innenfläche mit einer gelblichen Glasur überzogen ist (476-477). Kleinere Krüge, 14—30 cm hoch, oder deren Scherben kommen fast in jeder Siedlung vor ; einige sehr kleine dürften als Kinderspielzeug gedient haben. Von diesen letzteren ist einer weiss glasiert (481). Am beliebtesten waren beim Volke zu dieser Zeit häfleinförmige, einhenkelige Gefässe, deren Aussenseite weiss oder rötlich, unglasiert, die Innenseite und der Mundrand grün, seltener gelb glasiert, aus gut geschlämmtem Material fein und sorgfältig aus gearbeitet, am Mundrand mit zackigen, geflochtenen oder Wellenlinien geziert waren (479 480). Von den hier abgebildeten ist eine 6'5 cm, die andere 13*5 cm hoch.
