BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

VI. A NYÍRBÁTORI STALLUMOK HELYE A KORABELI OLASZ MŰVÉSZETBEN

- 23 hogy a zágrábi dóm egykori képét örökíti meg. Ennek megerősítésére azonban semmi adatunk nincsen. A tagoló pilasztereket is teljesen hasonló, csillagos berakású testtel látták el. A koszorúpárkány az 1. és 2. számú stalluméval teljesen azonos. A baldachinon alul, az egyes ülések felett világosabb és sötétebb háromszögek sorából készült berakott négyszögű idomok, mint az 1. v. 2. számú stallumon. A pad hovátartozóságához tehát kétség sem fér. Valamikor talán nagyobb is lehetelt, ezt mutatja az oldalfalak hiánya. A földrengés következtében kialakult templomi bútorokkal való üzérkedés folyamán állítólag egy hasonló pad került el Firenzébe, amelyen még a mester jelzése is ott szerepelt. A katedrális berendezésének egy részlete a zágrábi Iparművészeti Múzeumba került. Hatalmas szekrény ez, különböző, valószínűleg a térdeplőkről származó részletekből összeállítva Erre vall ugyanis a berakásos keretelő csíkoknak mértani mustrája, mely a stallumokon kivétel nélkül előfordul. VI. A NYÍRBÁTORI STALLUMOK HELYE A KORABELI OLASZ MŰVÉSZETBEN A nyírbátori stallumokban kétségkívül olasz mesterek munkáit bírjuk. Magának a stallumnak felépítése teljesen megfelel a korabeli olasz stallumsorok szerkezetének : ezeknek legtöbbjét is kettős sorban helyezték a fal mellé, úgy, hogy a második sor háttámlája az elsőnek egyben imapolcul szolgált, s a hátsó sor magasabb szintben volt. Az építészeti tagolás is olasz szellemű ; a hálsó sor felső részének kiképzésében a pármai S. Giovanni Evangélista templom stallumsora (Marcantonio Zucchi és Testa alkotása, 1512— 38) áll legközelebb a nyírbátoriakhoz, a konzolok közt ugyanolyan téglányalakú faragott mezőkkel, félkörű dongaboltozatokkal és erősen kiugró koszorúpárkánnyal.

3

2 A díszítés, a berakás és a faragás szerves megoszlása is teljesen megfelel az olaszországi stallumoknak : az alacsonyabb fekvésű helyeken, az ülésháttámlákon, dorzálékon és pilasztertörzseken berakás van, mert ott jobban látható és az ülésnél nem kényelmetlen, a magasabban fekvő részeket, a baldachint, a frizt és párkányzatot magas domborműben faragott dísz borítja. Az olasz intarzia kezdetei a XIV. századba nyúlnak vissza. Igazi virágzása a XV. század folyamán és a XVI. század elején volt, míg 1550 táján fénykora örökre letűnik Itáliában. Mint a mozaiknak és az üvegfestésnek rokon művészete, célja eleinte sík felületeknek síkszerű díszítése. Ennek megfelelően elsősorban mértani mintákat utánoz. Csak később, a quattrocento végén és a cinquecento elején változik meg ez az elv és ad helyet annak a törekvésnek, hogy a 3

2 Baum, Baukunst und dekorative Plastik der Frührenaissance in Italien, Stuttgart, 1920, 274. o. már széles körű ábrázolási tárgyaknak plaszticitást, perspektívát adjanak, amit a fának különböző színre való pácolásával és a fény és árnyéknak ezáltal ábrázolható megfelelő elosztásával igyekeznek elérni. Az olasz intarzia fejlődését a templomi berendezési tárgyakon figyelhetjük jól meg, a stallumokon, ajtókon, sekrestyeszekrényeken, mert ezek nagyobb számban maradtak fent ebből a korból, mint a hasonló világi bútorzat. Ezenkívül az aprólékos, finom intarziamunka a szerzetes fráterek türelmét igényelte. Az olasz intarziának négyféle fajtáját figyelhetjük meg a renaissance korában. Az első a tisztán ornamentális és növényi díszítés, ez eleinte a síkszerűség kereteiben mozog. Az olasz nagyplasztikából jól ismert szimetrikus elrendezésű díszítmények középpontja a renaissance váza- vagy kandelábermotivum és e köré csoportosulnak a részben konvencionális (akantusz, palmetta, rozetta), részben reális (rózsa, liliom, margaréta) elemek. Ezek az olasz renaissancenak játékos fantázia szülte motívumaival, maszkokkal, delfinekkel, szfinkszekkel, griffekkel, trófeákkal, emblémákkal és bőségszarukkal vegyülnek, mindig szigorú szimetriával elhelyezve, olyan változatosságban, hogy a sok emlék között teljesen egyformát, beleértve a kőreliefeket is, alig találunk. Ilyenek: Baccio dAgnolonak a firenzei Santa Maria Novellában lévő stallumsora a XV. sz. végéről és Fra Giovanni da Veronának a veronai Santa Maria in Organo templomban lévő stallumsorának egyes részei 1499ből. Ilyenek még a nyírbátori stallumok 4. 7. 8, 11. és 14. számú intarziás táblái (VIII. t. 2. k.; IX. t. 1-2. k.; X. t. 1-2. k.)-