BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)
III.A STALLUMOK TÖRTÉNETE
- 17 — felállítására és fordulatára vonatkozhat. Fontos, hogy említi, hogy a székek sértetlenül állanak ; tehát akkor még meg lehetett a csonka stallum baldachinja is, mert ha nem, úgy ez olyan feltűnő hiány lett volna, hogy nem mondhatta volna rájuk, hogy sértetlenek. Megjegyzése ellentétben áll Beniczky Gáspár naplójával, aki szerint már 80 évvel azelőtt sem voltak épek. A táblákon felsorolt nevekből láthatjuk, hogy még sok rácsosajtós, szekrényes, berakott tábla lehetett, mely azóta elveszett. A nevek az egyházi és klasszikus világi írókra vonatkoznak. Némelyik jelentését így oldja meg Leffler : 1B Abrosidaetor—Ambrosii Doctoris, Terezo—Terenzio, Galla Romana—Gesta Romanorum, Prutone—Plautone. Feltűnőek a hibásan írt latin és klasszikus nevek, ez az olasz mester műhelyében dolgozó magyar segédre engedne következtetni. E két XVIII. századi forrásmunka után az 1810. aug. 10-én a tiszántúli superintendenciális gyűlés által a nyírbátori templom megvizsgálására kiküldött bizottság jelentésében ismét szerepelnek a stallumok : apró fácskákból mesterségesen kirakott pompás székek, melyek a templom mindkét oldalán még ma is épségben vannak. 1 8 Ezek után pusztulásról és meg nem becsülésről ír 1855-ben Színi Károly. 1 7 Miután tisztelettel adózik a reformációt megelőző évek ezen építészeti remekének, élesen kirohan a jelen ellen, amely a meglévőt becsülni nem tudja. így szól : „A fejedelmi székek faragásaiban a durva faanyagot szellemítve látod a művész vésője által", ö még Dante, Vergilius, Tullius, Flaccus, Terencius neveit olvassa a könyvhátakon, melyek közül néhány már azóta tünt el. Keserűen folytatja: „Ma már mindezt romjaiban, a jelenkor léhűtő szennye közt látod ... A székekben a város sansculotte fiatalsága alias suhancok ülnek, fejük felett szomorúan emelkednek a székek koronái . . . víg kedélyű ifjak áhítattal jegyzik fel neveiket szerteszét a falakra emlékekre, melyek már csak úgy hemzsegnek a sok névtől". Majd felszólítja az erre vetődő, régiségeket gyűjtő tisztelt urakat, nézzék meg és vitessék a nemzet régiségtárába az emléket, megmentve az elveszéstől, mert arra érdemes, hogy a nemzet tulajdona legyen. Vajmi későn fogadták meg Szini Károly nemes tanácsát. 1 5 Leffler, i. m. 278. o. 1 6 Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Budapest, 141. o. 1 7 Szini Károly, Magyarországi ügyek, Magyar sajtó 1855, I. évf. 15. sz. Csak a XIX sz. második felében kezdenek felfigyelni az illetékes tényezők a nyírbátori templom belső berendezésének botrányos állapotára. A Századok 1867-iki kötetében 1 8 egy névtelen kis közlemény figyelmezteti a közönséget és a Magyar Történelmi Társulatot arra, miképen dúlták fel most újabban a Báthoriak családi kriptáját s miként vittek el onnan mindent, amit az előbbi sírfosztogatók még meghagytak. Felhívja a cikk a figyelmet a gyönyörű széksorra, mely ezideig még látható. Komoly lépések a műemlék megmentése irányában csak 1889-ben történtek, amikor is a Műemlékek Országos Bizottsága rendes ülésének keretében tárgyalta az ügyet és megbízta Möller Istvánt azzal, hogy a nyírbátori templomszékekről a helyszínen vázlatot készítsen és részletes jelentést nyújtson be. Möller a rajzokat elkészíti (1. 11. o.). Részletes jelentéséből kitűnik, hogy- 1834-ben földrengés pusztította a templomot, de a károkat már 1837ben kijavították, mint azt a templom egyik felirata elmondja. 1867-ben a templomot új székekkel látták el, s úgy látszik — mondja már Möller — ez időre esik a stallumok alsó sorának elmozdítása eredeti helyükről. Ezen elmozdított székek ekkor a templom keleti részében rendetlenül elhelyezve álltak. A jelentés nagyjában olyan állapotban ismerteti a széksort, mint amilyennek mi megismertük, tehát 1890 óta nincs nagyobb mérvű pusztulás. Möller jelentésében nem javasolja a stallumok elszállítását a nagy méretek miatt, csupán az alsó, már úgy is elmozdított széksornak az Iparművészeti Múzeumba való szállítását. Ezek közül három töredékes darabot el is hoz magával és azok az Iparművészeti Múzeumba kerültek letétbe. Möller jelentését az 1889 december 30-iki ülésen fel is olvassák, s a Bizottság megbízza Möllert a székek részletes felvételével és a faragásokról való gipszmásolatok készítésével. Ezek után nem találunk több említést az aktákban a nyírbátori székekről, s úgy látszik, sorsuk ismét jó időre feledésbe merült. Közben állandóan pusztul, romlik, s egy részét fűtőanyagnak használják. 19 1898-ban Myskovszky Viktor memorandumban fordul a nemzethez, pusztuló műemlékeink megmentése érdekében. 2 0 Ezek között említi a nyírbátori stallumokat is, melyeknek intarziáit szóra1 8 Századok, 1867, 222. o. 1 9 Leffler Béla, A nyírbátori ref. templom, Archaeologiai Értesítő 1915, 266. o. 2 0 Myskovszky Viktor, Memorandum pusztuló nemzeti műemlékeink megóvása és fenntartása érdekében. Kassa, 1898, 9. o. 14. pont. 2
